Pár szót magamról:
1. 1994. 11. 14-én születtem.
2. Imádok a kádban olvasni, még akkor is, ha nincs víz benne.
3. A film nézés a másik hobbym az olvasás mellett.
4. Kicsit akaratos vagyok.
5. Nem szeretem a tömeget, rosszul leszek.
6. A szobám falát több száz poszter takarja.
7. Szeretem a rendet, kivéve a szobámban, ott kupinak kell lennie!
8. A szerelmi életem hasonlít Bella Swan-éhez, bármennyire is furcsán hangzik, de vámpírok nincsenek.
9. Zene nélkül nincs élet.
10. Van egy húgom, akinek feltett szándéka diliházba juttatni engem.
11. Életem legszebb pillanata az volt, amikor megkérték a kezemet!
Farkas Anita kérdezett tőlem, amiért nagyon hálás vagyok, sokat köszönhetek neki. Íme, a kérdések és a válaszok!
1.) Mit jelent számodra az írás?
2.) Melyik a kedvenc könyved, és miért?
3.) Bétázod-e valamelyik ismerősöd írását/írásait, és ha igen mi a véleményed róla ?
4.) Földünkön beköszöntött a Jégkorszak, és a világ összes országának kormánya felszólítja a lakosságot, hogy tüzeljen el mindent, ami éghető? Melyik az a könyv, amit inkább megfagynál, de nem hagynád, hogy a lángok martalékává váljon?
5.) Kitől vennél szívesen írás leckéket? (Lehet már nem élő író/írónő is.)
6.) Mióta van blogod, és milyen célt szolgál?
7. Tudnál élni olyan világban, ahol nincsenek könyvek?
8.) Van-e olyan tevékenység pl.: sport, amelynek végzése közben ihletet kapsz az íráshoz?
9.) Ha hatalmadban állna feltámasztani három művész embert (pl.: írót, költőt, énekest, festőt stb. ), kiket hoznál vissza az életbe?
10. Melyik ma is élő író és/vagy írónő regényeit filmesítenéd meg?
11.) Melyik az a könyv, amit a világ összes kincséért sem olvasnál el még egyszer?
1. Én úgy gondolom, hogy vannak írók, akik igazik. Ők azok, akik bármilyen témában, bármiről, bárhol tudnak jókat írni. Van egy másik csoport, akik csak azért írnak, hogy a belső ürességet kitöltsék. Ők csak addig tudnak működni, amíg valami nyomja a lelküket. Sajnos én is ebbe a csoportba tartozom. Nekem az írás egy megnyugtató tevékenység. Akkor írok, amikor nem érzem száz százalékosan boldognak magam!
2. A kedvencem Stephenie Meyer Burok című könyve. Egyszerűen elvarázsolt a történet és a karakterek viszonya.
3. Sajnos én már kiszálltam a mókuskerékből. Nem bétázok senkinek. Te a mai napig segítek, tanácsokat adok bárkinek, aki kéri.
4. Egyik könyvemet sem égetném el. Bár szerencsére sok tankönyvem van, szóval egy ideig nem fáznék :)
5. Én a mai napig kapok leckéket. A párom is írói körökben mozog, így van kitől tanulni. Sokat segít nekem.
6. 2008-ban döntöttem úgy, hogy készítek egy blogot. Persze ez már nem működik. Van azonban most 3. Sajnos nincs időm frissíteni őket, de rajta vagyok az ügyön :)
7. A könyvek nélkül nincs élet. A könyv a legjobb barátom. A történetek nélkül nem tudtam volna túlélni az életemben felbukkanó tragédiákat. Sokat segített már egy-két könyv a bánatos napokon.
8. Az első regényem ötlete biciklizés közben pattant ki a fejemből! :) Leginkább a zenehallgatás volt rám nagy hatással. Olyankor csodákra képes az elmém.
9. Hát ez érdekes kérdés… Nem is tudom! Talán Shakespeare lenne az egyik. A másik Maria Cozma lenne, mert szerintem ő is egy művész volt, ahogy bánt a labdával. Végül pedig szívesen látnám élőként Leonardo da Vinci –t.
10. Szurovecz Kitti és Benina regényeit szívesen nézném filmben, de természetesen a párom regényeit filmesíteném meg, ha tehetném.
11. Nem mondhatom, hogy nincs ilyen. Sajnos a kötelezők közül haragban vagyok egy-két regénnyel. Na meg persze ott van Stephfordy Mayo New Mona című paródiája. Nem tudtam végig olvasni.
Az én kérdéseim a 11 embernek:
1. Miért kezdtél el írni? Mi vezérelt?
2. Mi a kedvenc könyved?
3. Legtöbbször melyik tetszik neked jobban: a könyv vagy a megfilmesítése?
4. Van saját rituáléd amikor nekiállsz írni?
5. Olvasás közben van, hogy beleképzeled magad a történetbe?
6. Melyik az a téma, amiből kérdés nélkül olvasnál el könyveket?
7. Van olyan személy az életedben, aki inspirál írás közben?
8. Mi a legmagasabb cél az írás terén, amit kitűztél magadnak?
9. Volt már úgy, hogy képtelen voltál végig olvasni egy könyvet?
10. Ki lenne az az egy írő/írőnő, akitől tanácsot kérnél?
11. Ki a példaképed?
Emma és Mark
2012. augusztus 23., csütörtök
2011. december 30., péntek
Némaság 2.
Rohantam lefelé a lépcsőn a konyháig. Késésben voltam, de Mark még nem jött. Már megreggeliztem, fésülködtem, de ő még mindig nem csengetett. Hol lehet?
- Emma, el fogsz késni. Elvigyelek?- ült le mellém anya.
- Mark elfelejtett!- írtam le szomorúan.
- Lehet, hogy megbetegedett! Nem hiszem, hogy elfelejtett.
- Vigyél be létszíves!
- Gyere menjünk, már így is késésben vagyok!- állt fel. Még utoljára rá pillantottam a telefonomra, de semmit sem jelzett. Már írtam neki három üzenetet is. Mit csinálhat?
Gyorsan beértünk a suliba. Mark ott sem volt, a kocsiját sem láttam a parkolóban. Talán tényleg beteg és alszik. Meglátogathatnám délután. Mark és az ikrek egyedül laktak egy hotelban a város szélén, a szüleik New Yorkban élnek, de sokat utaznak az üzlet miatt.
- Hé, Emma! Várj egy kicsit!- kiáltott utánam Angela.
- Sajnálom, hogy egyedül jöttél be, de Marknak el kellett utaznia anyáékhoz! Engem bízott meg a fuvarozásoddal, de kiment a fejemből! Ne haragudj!- hadarta el bűnbánó arccal. Némán bólogattam, és egy széles mosolyt küldtem felé.
- Ennyire haragszol? Nem is szólsz hozzám?- kérdezte rémülten. Legbelül a kisördög boldogan kacagott fel bennem. „Az a jó, ha szenved”- ismételgette folyton-folyvást.
- Sajnos nincs hangom!- írtam le most már sokadszorra a lapra.
- Ja, már értem. A sok éneklés?- kérdezte kedvesen mosolyogva. Miért nehezíti meg ennyire a dolgomat. Sokkal könnyebb lenne, ha nyíltan a szemembe mondaná, hogy gyűlöl, akkor nekem se lenne nehezebb elfogadnom a tényt.
- Mark mikor jön haza?- kérdeztem, figyelmen kívül hagyva az egyébként is egyértelmű kérdését. Fürkésző pillantását az arcomra emelte, hosszú percekig meg sem szólalt.
- Nem tudom. – felelte végül közönyös hangon. Utálom ezeket, az érzelem hullámokat. Egyszer kedves, aztán közönyös, utána pedig minden ok nélkül gúnyos. Miért kell ezt tenniük? Vajon tisztában van vele Angela és Ashlee, hogy ez engem mennyire bosszant? Talán direkt játsszák ezt? Gondolkodásom közben viszont becsöngettek. Szó nélkül hagyott ott a folyosó közepén. Elnyomtam a bennem uralkodó dühöt és sietve indultam el az osztályterem felé. Már mindenki bent volt. Al és Conor érdeklődve figyelték, ahogy mérgesen dobálom le a cuccaimat az üres padra. Mark nincs itt, de legalább már tudom, hogy hol van. Vajon, miért nem szólt az utazásáról?
- Hol van Mark?- kérdezte suttogva Conor, miután a tanár is beért az órára. Kitéptem egy lapot a jegyzetfüzetemből és nagy betűkkel firkantottam rá a választ.
- A szüleinél van!!!
- Nincs hangod?- kérdezte Al, miután elolvasták. Válaszképpen csak nemet intettem. A nap folyamán is némát kellett játszanom, ami talán jól is jött. Nem kellett senkihez sem szólnom. Csak a minimális társalgást kellett valahogy kibírnom. Délután egyedül, csendben gyalogoltam haza. Anya még a suliban volt, Franki edzésen, apa, pedig mint mindig, dolgozott. Furcsa volt egyedül lenni otthon. Régen volt már ilyen üres a ház. Legtöbbször Al és Conor is itt van velem, de ma nekik is dolguk van. Tanulnom nem kellett, ezért egy forró fürdő után lefeküdtem aludni. Mielőtt még elaludtam volna, küldtem egy üzenetet Marknak, hogy hiányzik és siessen haza. Rosszul éreztem magam nélküle. Magányosság tört rám, amikor arra gondoltam, hogy egyedül vagyok ebben a nagy házban, senki sincs velem. Reménykedtem benne, hogy Egyiptomban majd nem lesz honvágyam. Nem szerettem volna gyengének tűnni majdani a tanáraim és a csoport társaim előtt. Rövid időn belül álom borult a szemeimre. Reggel az órám csörgése helyett a telefonom zajongására ébredtem. Mark küldött üzenetet. Nem tudja pontosan mikor jön, de én is hiányzok neki. Ezek szerint még egy napot kell nélküle eltöltenem. Szépen lassan felöltöztem, megreggeliztem. Egy óra múlva készen álltam az indulásra.
- Mehetünk?- fordult felém anya, miközben lesimította Franki felzselézett haját, aki mérgesen próbálta meg helyre hozni a károkat.
- Készen vagyok. – suttogtam. Végre visszajött a hangom, bár még nem az igazi, de már kommunikáció képes vagyok. Unalmasan és lassan teltek az órák. Az ebédszünet alatt Al és Conor beszámolót tartott a tegnapi randijukról. Conor csónakázni vitte Alisont. Jó volt végre látni, hogy boldogok. Egymásnak lettek teremtve, ez egyértelmű. Már azt hittem, hogy eseménytelen nap lesz, de Tess közbeavatkozott.
- Állítsd le az öcsédet, mert a húgom után csorgatja a nyálát. – mondta, miután megbökte a vállamat. Lassan fordultam felé, miközben összeszedtem minden erőmet. Reméltem, hogy nem most hagy cserben a hangom.
- Kedvelik egymást, ha még nem vetted volna észre!- feleltem nyugodt, megfontolt hangon.
- Ez baromság! Rachel nem jár lúzer deszkással. – mondta mosolyogva.
- Franki legalább ért valamihez, a körömreszelésen kívül.
- Igen, a te családodban mindenki ért valamihez! Az öcséd a csövezéshez, te pedig a homoktúráshoz!- gúnyolódott.
- Inkább homokozok, mint tűsarkúban topogva a világbékét hirdetem. Azt meghagyom neked!
- Remélem, az öcséd románca nem egy újabb szánalmas próbálkozás a korona megszerzésére!- mondta, miközben a gúnyos mosoly helyett egy elszánt fintor jelent meg az arcán. Ettől az arca valósággal ördögi volt, rémisztő.
- Mikor jut már el a szőke agyadig, hogy ÉN-NEM-AKAROK-BÁLKIRÁLYNŐ-LENNI!- mondtam ingerülten, és a mondat utolsó részét szavanként hangsúlyoztam.
- Ezzel nem versz át senkit. Még Markkal sem tudod elvenni a koronát tőlem. Én érdemlem meg ezt a címet. Megdolgoztam érte. Nem hagyom, hogy te, meg a kis csapatod átvegyétek az irányítást. Én vagyok a suli királynője, jól vésd az eszedbe!
- Bocsi, de sietnem kell, most tartjuk a titkos gyűlést. A mai téma: Hogyan taszítsuk le a trónról Tess Williamst!- búcsúztam el vigyorogva. Gyorsan megfordultam és sietve távoztam, de még hallottam a dühös fenyegetőzését.
- Megbánod, hogy az utamba kerültél. Eltaposlak, mint egy csótányt, téged és a hülye öcsédet is!
Mosolyogva léptem ki a suli kapuján. Jó volt tudni, hogy Tessnek semmi köze Frankihez. Hazafelé a telefonomat markolásztam, vártam Mark hívását, de semmi. Még egy üzenetet sem küldött. A hiánya egyre fokozódott. Otthon sem volt jobb. A szobámban fel-alá mászkáltam. Egyik helyről a másikra dobáltam át a dolgokat. Tanulni pedig végképp nem volt hangulatom. Már nyolc óra volt, amikor zuhanyozni mentem. A forró víz égette a bőrömet, de szükségem volt rá, hogy magamhoz térjek. Méz, narancs és citrom illat terjengett a zuhany alatt, mert kipróbáltam Alison tusfürdőjét. Régóta ajánlgatja, de nekem eddig túl édes volt. Ezen az estén viszont kedvet kaptam hozzá. Amikor kiléptem a kabinból, mindent gőz lepett be. Vakon botladoztam el a tükörig. Rátámaszkodtam a mosdókagylóra, hogy le tudjam törölni a párát az üvegről. Az egész testem megremegett, amikor hozzáértem a hűvös üveghez. Belenéztem a tükörbe és csak akkor láttam, hogy Mark ott áll mögöttem mosolyogva. - Mióta állsz már itt?- kérdeztem kacéran, miközben végig a szemébe néztem a tükrön keresztül. - Eltakartam a szemem az olyan részeknél!- mentegetőzött kuncogva. - Na persze… - Itt vagyok. - Jöttél, hogy elcsábíts?- kérdeztem, miközben felé fordultam. - Szerintem, nem kell sokat győzködni!- mondta, miközben a testemet takaró törölközőért nyúlt.
2011. október 9., vasárnap
Némaság 1. rész
A napsugarak érintése kellemes érzés volt. Próbáltam kiűzni az álmot a szemeimből, de nagyon nehezen ment. Tudatom az ébrenlét és az álom határán egyensúlyozott. Pár percig még csukott szemmel feküdtem a párnák között, de aztán nem bírtam tovább. Ásítozva fordultam oldalra, hogy felpillantsak az órára. Este hat óra volt. Ezek szerint végig aludtam az egész napot. A nap már nem sütött olyan fényesen, helyét lassan átadta az éjszaka urának, a Holdnak. Utolsó sugaraival viszont még beragyogta kis birodalmam minden zugát.
Az emlékek lassan kúsztak be az agyamba. Végül felderengtek előttem a tegnap éjszaka eseményei. Mark csodás csókjától még mindig ájuldoztam.
Felültem az ágyban és kezembe vettem a telefonomat. Húsz nem fogadott hívás Marktól. Valami nagyon sürgős lehetett. Jobbnak láttam visszahívni!
„Mark Stanley telefonját hívta. Sajnos most nem vagyok elérhető, próbálja meg később!” – a hangja hallatán kirázott a hideg. Hiányzott! A sípszó után azonnal kinyitottam a számat, de egyetlen egy hang sem jött ki. A tegnapi éneklésnek meglett az eredménye, elment a hangom. Többször előfordult már velem. Legtöbbször egy-két napig játszom a némát. Ezeken a napokon Ed bácsinak is nélkülöznie kellett. Inkább kinyomtam a telefont. Majd holnap reggel találkozunk.
Lucifer nagy puffanással érkezett meg az ágyamra. Nagy zöld szemeit szemrehányóan emelte rám. Az elmúlt pár napban kissé elhanyagoltam. Engesztelésül megvakartam a füle mögötti kis részt, hízelegve feküdt be az ölembe, még több kényeztetést remélve. Kopogtak az ajtómon. Franki, mosolyogva lépett be a szobámba, Lucifert bámulva.
- Gondolom nincs hangod!- mondta nevetve. A válaszom csak egy nagy bólintás volt.
- Beszélni szeretnék veled!- folytatta. Elővett a zsebéből egy jegyzetfüzetet és egy kék tollat. Kivettem a kezéből és már körmöltem is a választ.
- Már úgy is régen dumáltunk egy jót. Hallgatlak öcsi!
- Sajnálom a kamerás ügyet, nem szerettem volna kellemetlenséget okozni. De miután lefilmeztem, azt hittem, hogy te jössz érte. Akkor pedig tudtam volna veled beszélgetni!
- Sajnálom, hogy olyan hülyén reagáltam rá. Hiszen csak egy poén volt! Miért szeretnél ennyire beszélgetni? Kérdésed lenne? Tanács kell?- firkantottam gyorsan.
- Mind kettő! Lehet, hogy már hallottál róla…
- Mégis miről?- türelmetlenkedtem.
- Van egy barátnőm. – nyögte ki végül. Ahogy a barátnő szó elhagyta a száját, azonnal rák vörös lett az arca.
- Mi? Ki az?- olyan erővel húztam végig a tollat a papíron, hogy az felhasadt.
- Rachel Williams!- a név hallatán megfagyott a vér az ereimben. Hát Tess a családomnak is ártani szándékozik? Már láttam is magam előtt ördögi mosolyát. Rachel? Ismertem, de csak ritkán találkoztunk. Egyidős Frankivel. Szép, hófehér arcát gyönyörű mosoly ékesítette, és méz szőke haj keretezte. Kedves lánynak ismertem meg, de a megérzéseimben sem bízhatok.
- Kedveled?- kérdeztem. Lepillantott a lapra és egy félénk mosoly jelent meg arcán. Azonnal tudtam, hogy szereti. Franki ritkán mutatta ki érzéseit, de ez a lány sokat jelent számára.
- Nagyon!- rövid válaszával palástolni szerette volna érzéseit, de a tekintette és a mosolya mindent elárult. Lágyan szorítottam meg a kezét, el szerettem volna mondani neki, hogy meneküljön! Ne horgonyozzon le Rachel mellett, mert ő is ördögi, mint a nővére! De nem tehettem, nem mondhatok véleményt szegény kislányról, hiszen még nem is ismerem igazán.
- Tudom, mit akarsz mondani!- nézett mélyen a szemembe.
- Nem szeretném elrontani a boldogságodat, de tisztában kell lenned vele, hogy Tess maga az ördög. Az alma nem esik messze a fájától. Remélem Rachel is úgy szeret téged, mint te őt!
- Vigyázni fogok!- bólintott, miután elolvasta intelmemet.
- Eszembe jutott már az is, hogy ez csak Tess egyik gonosz terve ellened. Az eszem azt súgja, hogy hagyjam az egészet, de a szívem pont az ellenkezőjét ismételgeti. Mit tegyek, Emma?- kérdezte kétségbeesetten. Csak most tudatosult bennem, hogy mennyire érett és okos az én öcsém. Már nem az a kis idétlen flótás, hanem ésszerűen és megfontoltam dönt mindenről.
- Hallgass a szívedre Franki, a többit pedig hagyd rám! Majd én megoldom. – firkantottam le és közben egy kedves mosolyt küldtem felé.
- Te vagy világ legjobb testvére! Hiányozni fogsz, ha elmész Egyiptomba!- ölelt át.
- Te is hiányozni fogsz, öcsi! De ne feledd, a nővéred vagyok, és rám mindig számíthatsz. – írtam le, miközben egy könnycsepp csöppent a lapra. Mindenki ellenzi az álmomat? Lassan már én is kételkedek saját magamban. Egyiptom? De hiszen az olyan messze van! Mark, Franki, Al és Conor, velük mi lesz? Franki még csak most kezdi a kamasz korát élvezni. Alison és Conor elvesztene egy barátot, talán túl tennék magukat rajtam. Mark. Ő már egy más fejezet életem könyvében. Túlélheti a kapcsolatunk azt a nagy távolságot? Az én szerelmem bírja a több ezer kilométert, de róla már nem tudok nyilatkozni. Szeret egyáltalán annyira, hogy megvárjon? Ez a sok kétes kérdés lassan már kikészít. Az élet túl nehéz, és én képes vagyok tovább bonyolítani. Egy viszont teljesen biztos: az álmaimat nem adom fel!
- Már nem is olyan jó döntés, igaz?- nézett rám mindentudóan Franki. Látta a vívódásomat.
- Nem adom fel az álmaimat!- vettettem oda mérgesen.
- Ez dicséretre méltó, de egy álom miatt feladod az összes többit?- kérdezte, miközben kisétált a szobámból. Lucifer is felpattant az ölemből és kisietett vele. Valóban ez lesz a vége, a legfontosabb álmom miatt a kevésbé fontosabbak feledésbe merülnek és törlődnek a képzeletbeli listámról? A legfőbb álmom viszont mindenben kárpótol majd. Igen! Nem véletlenül áll az a listám legelején. Frankiék nagyot tévednek, ha azt hiszik, hogy feladom a régészetet.
Dühösen vettetem magam be a párnák közé. Rövid időn belül újra elnyomott az álom. Reggelig már fel sem keltem.
2011. augusztus 22., hétfő
2011. augusztus 1., hétfő
Egy csodás éjszaka
Mark egészen a házunkig kísért. Útközben megosztottam vele a jó hírt, miszerint apa megenyhült. Örömében felkapott és megpörgetett a levegőben. Nevetve ütöttem a vállát, hogy tegyen le, pedig szorosan fogta a derekamat, nem esett volna bajom. Abban a pillanatban elhittem, hogy az élet gyönyörű és, hogy Mark mellett sosem eshet bántódásom. Sosem kellene többet félnem semmitől. Ölelő karjaiban a lelki békémre találtam. Talán megtalálom a megoldást, arra, hogy örökre így maradjon. A fejemben egy kis hang már tudta is megoldást, de ezt elvetettem. Nem hozhatok felelőtlen döntéseket.
Minden olyan nyugodt és békés volt körülöttünk. Senki sem látott minket, már későre járt. A tücskök halk moraja körbe ölelt mind kettőnket. Az éj sötét leple borult ránk, hogy nyugodtan töltsünk még pár percet, másodpercet. Mark alakja a sötétben még inkább vonzott. Az árnyként tornyosuló test mintha mindig készen állna a veszélyre. Minden pillanatban az én kicsiny, törékeny testem előtt feszült, védelmezőn. A bizalmam meginghatatlan volt felé, olyan köteléket éreztem kettőnk között, amit kevés halandó tapasztalhat meg. Hirtelen megijedtem a gondolataimtól! Olyan rövid ideje ismerjük egymást, hiszen még csak az elején járunk, de én már egy elszakíthatatlan kötelékről fantáziálgatók. Lehetséges lenne, hogy Mark nem érzi? Ő talán nem részese ennek a csodának? Amikor a szemébe néztem rögtön láttam a köteléket, de mintha nála még nem lenne sziklaszilárd, ő még nincs elvarázsolva, velem ellentétben. Rákérdezni viszont nem mertem. Emma Newton annál gyávább volt!
A szeme csillogót, amikor belenéztem. Biztos vagyok benne, hogy az enyém is hasonlóan ragyogott. A szerelem hulláma egyre közelebb és közelebb került szívem partjaihoz. Miket is beszélek? Már ideért, a szerelem pusztító, de még is varázslatos hulláma a partot mosta szívem szigeténél. Már most tudtam, hogy ebből nem lesz kiszállás. Visszavonhatatlanul beleszerettem Mark Stanleybe. Talán ez lehet a szerelem első látásra? Valószínűleg igen! Eszembe jutottak az emlékeim, amikor először láttam Markot. Csak ekkor éreztem meg az akkor elrejtett legbelső érzéseimet. Már akkor is vonzódtam hozzá, csak az agyam nem engedett közel hozzá. Nem tehettem azt, amit a szívem diktált, ezért az érzéseimet eltemettem, jó mélyre, hogy senki se találhasson rájuk. De végül még is felszínre törtek. Ott kavarogtak bennem mindvégig.
Mint a filmek nyálas jeleneteiben, mi is mélyen egymás szemébe néztünk. A miénk viszont egyáltalán nem volt nyálas, tényleg megéltük. Teltek a másodpercek, aztán percek. Egy új lépcsőfokra léptünk, mert már beszéd nélkül is értettük egymást. Nem értünk egymáshoz, de olyan közel álltunk, hogy szabályosan égettek azok a bizonyos szikrák.
Egy hatalmas burok zárta ki a külvilágot. Csak mi lehettünk részesei ennek a varázslatnak, senki más.
Egy pillanatra félre nézett, de csak azért, hogy ellenőrizze nincs e ott valaki. Én is körbe kémleltem az utcát, de senkit sem láttam. A fű csillogott a hajnali dértől, csodás ragyogása tejesen elfeledtette velem, hogy mindjárt felkel a nap.
Mark hosszú várakozás után végül újra visszafordult hozzám. Két tenyere közzé vette az arcomat. Bőre melegsége égette a bőrömet. Most vettem csak észre, hogy lehűlt az idő. De nem hagyhattam, hogy elkalandozzanak a gondolataim. Minden idegszálam megfeszült és az ő reakcióját vártam.
Lassan hajolt felém, mintha minden egyes mozdulatot kellőképpen megfontolna. Hosszú másodpercek teltek el, mire az ajkaink összeértek. El kellett számolnom tízig, mert a reakcióm túl heves lett volna. Nem akartam mohónak tűnni Mark szemében. Türelmesen kivártam, amíg ajka rá talál az enyémre. Szájának íze bombaként robbant szét ízlelőbimbóim között. Lassú csókunk a mennybe repített. Nem is éreztem még ehhez hasonló dolgokat. Ajka puhasága, forró lehelete mindent felülmúlt. Ajkaink egy ütemre mozogtak, megtalálták a saját ritmusukat. Valósággal önálló életre keltek. Éreztem, hogy a kezei lecsúsznak az arcom a vállamra. Újra szoros karjaiban pihenhettem. A biztonság lángja fellobbant a lelkemben. Nem volt kétségem a felől, hogy ez a világ legcsodásabb érzése. Mark ajkai számomra a mézédes nektár, a szabadság és a csoda elképzelhetetlen kavalkádja. Csókja utánozhatatlan és megismételhetetlen. Teljesen biztos voltam benne, hogy soha többet nem érzek ehhez fogható örömet. Próbáltam elnyújtani a percet, minél tovább, de egy hangos köhintés megzavarta a meghitt perceket. Gondolkodás nélkül tudtam ki az. Apám az egyetlen személy, aki felkel hajnalban is, hogy megzavarja szerelmes lánya legszebb pillanatát. A csók azonnal megszakadt. Amikor kinyitottam a szememet, Markéban szomorúságot véltem felfedezni.
- Nem tetszett?- kérdeztem kétségbeesve. Nem válaszolt, de láttam, amint elnyom egy mosolyt. Arcára viszont azonnal visszaszállt a komolyság.
- Emma! El kell mondanom…
- Ne játsszátok el az utolsó esélyeteket is!- szakította félbe apa. Köntösét szorosabban húzta össze magát, a hűvös idő miatt. Mark komolysága még jobban megrémisztett. El akart mondani valamit! Valami nagyon fontos dolgot! Gondolatban hálát adtam az égnek, hogy végre apa jókor volt jó helyen. Nem szerettem volna hallani a folytatást. Azon az estén biztos nem! Lehet, hogy nem szeret vagy van valaki más az életében. Ezek mind olyan információk lennének, amit egy ilyen csodás este után képtelen lennék elviselni. Megőrülnék, ha befejezte volna a mondatot. De ekkor viszont átsuhant az agyamon, hogy lehet nem is ezt akarta mondani. Akkor még mi lehet olyan fontos? Azt akarta volna közölni, hogy szeret? Talán akkor én is bevallhattam volna neki az én érzéseimet is!
- Mennem kell!- búcsúztam el. Inkább elmenekülök a mondandója elől. Mint már említettem, Emma Newton túl gyáva.
Féltem, hogy összetöri a szívemet, ezért inkább bemenekültem a házba. Búcsúzóul még adott egy gyors puszit a homlokomra.
- Jó éjszakát!- suttogta, aztán beszállt a kocsijába és elhajtott. Úgy láttam, mintha ő is megkönnyebbült volna, hogy nem kellett befejeznie a saját mondatát.
Ez egyszer talán a gyávaságom mentette meg az életemet. Persze tudtam jól, hogy ezt a beszélgetést, nem lehet a végtelenségig húzni. Egyszer eljön majd az a pillanat is, amikor elhozakodik újra azzal a mondattal. És akkor majd én nem tehetek mást, csak ülök és végig hallgatom. Lehet, hogy az lesz a legboldogabb pillanatunk, de lehetséges, hogy abban a percben fog kismillió darabra hullani szerelmes szívem. Utána azt a kirakóst már senki se tudja majd kirakni lyukak nélkül.
Megsemmisülve lépkedtem fel a veranda lépcsőin. Csak akkor éreztem, hogy valójában mennyire fáradt vagyok. A burokból kilépve, - emlékeztettem magamat- már a való világban vagyok, valós problémákkal és érzésekkel.
Ásítozva csuktam be az ajtót magam mögött. Apa nem szólt semmit, némán lépkedett fel az emeletre vezető lépcsősoron, majd hallottam, amint becsukja a hálószoba ajtaját. Felsiettem a szobámba és azonnal a fürdőszoba felé vettem az irányt. Gyorsan húzgáltam le magamról a ruhámat és a cipőmet, ami valljuk már nem is volt olyan kényelmes. A talpam szúró fájdalommal jelezte, hogy túl sok időt töltöttem a magas sarkúban. A zuhanyzást nem kapkodtam el. Hosszú percekig csak álltam csukott szemmel a vízsugár alatt és éreztem, ahogy a testem felfrissül. Nem gondoltam semmire, de Mark arca, a csillogó szemével beleégett a retinámba és csak őt láttam magam előtt.
Minden olyan nyugodt és békés volt körülöttünk. Senki sem látott minket, már későre járt. A tücskök halk moraja körbe ölelt mind kettőnket. Az éj sötét leple borult ránk, hogy nyugodtan töltsünk még pár percet, másodpercet. Mark alakja a sötétben még inkább vonzott. Az árnyként tornyosuló test mintha mindig készen állna a veszélyre. Minden pillanatban az én kicsiny, törékeny testem előtt feszült, védelmezőn. A bizalmam meginghatatlan volt felé, olyan köteléket éreztem kettőnk között, amit kevés halandó tapasztalhat meg. Hirtelen megijedtem a gondolataimtól! Olyan rövid ideje ismerjük egymást, hiszen még csak az elején járunk, de én már egy elszakíthatatlan kötelékről fantáziálgatók. Lehetséges lenne, hogy Mark nem érzi? Ő talán nem részese ennek a csodának? Amikor a szemébe néztem rögtön láttam a köteléket, de mintha nála még nem lenne sziklaszilárd, ő még nincs elvarázsolva, velem ellentétben. Rákérdezni viszont nem mertem. Emma Newton annál gyávább volt!
A szeme csillogót, amikor belenéztem. Biztos vagyok benne, hogy az enyém is hasonlóan ragyogott. A szerelem hulláma egyre közelebb és közelebb került szívem partjaihoz. Miket is beszélek? Már ideért, a szerelem pusztító, de még is varázslatos hulláma a partot mosta szívem szigeténél. Már most tudtam, hogy ebből nem lesz kiszállás. Visszavonhatatlanul beleszerettem Mark Stanleybe. Talán ez lehet a szerelem első látásra? Valószínűleg igen! Eszembe jutottak az emlékeim, amikor először láttam Markot. Csak ekkor éreztem meg az akkor elrejtett legbelső érzéseimet. Már akkor is vonzódtam hozzá, csak az agyam nem engedett közel hozzá. Nem tehettem azt, amit a szívem diktált, ezért az érzéseimet eltemettem, jó mélyre, hogy senki se találhasson rájuk. De végül még is felszínre törtek. Ott kavarogtak bennem mindvégig.
Mint a filmek nyálas jeleneteiben, mi is mélyen egymás szemébe néztünk. A miénk viszont egyáltalán nem volt nyálas, tényleg megéltük. Teltek a másodpercek, aztán percek. Egy új lépcsőfokra léptünk, mert már beszéd nélkül is értettük egymást. Nem értünk egymáshoz, de olyan közel álltunk, hogy szabályosan égettek azok a bizonyos szikrák.
Egy hatalmas burok zárta ki a külvilágot. Csak mi lehettünk részesei ennek a varázslatnak, senki más.
Egy pillanatra félre nézett, de csak azért, hogy ellenőrizze nincs e ott valaki. Én is körbe kémleltem az utcát, de senkit sem láttam. A fű csillogott a hajnali dértől, csodás ragyogása tejesen elfeledtette velem, hogy mindjárt felkel a nap.
Mark hosszú várakozás után végül újra visszafordult hozzám. Két tenyere közzé vette az arcomat. Bőre melegsége égette a bőrömet. Most vettem csak észre, hogy lehűlt az idő. De nem hagyhattam, hogy elkalandozzanak a gondolataim. Minden idegszálam megfeszült és az ő reakcióját vártam.
Lassan hajolt felém, mintha minden egyes mozdulatot kellőképpen megfontolna. Hosszú másodpercek teltek el, mire az ajkaink összeértek. El kellett számolnom tízig, mert a reakcióm túl heves lett volna. Nem akartam mohónak tűnni Mark szemében. Türelmesen kivártam, amíg ajka rá talál az enyémre. Szájának íze bombaként robbant szét ízlelőbimbóim között. Lassú csókunk a mennybe repített. Nem is éreztem még ehhez hasonló dolgokat. Ajka puhasága, forró lehelete mindent felülmúlt. Ajkaink egy ütemre mozogtak, megtalálták a saját ritmusukat. Valósággal önálló életre keltek. Éreztem, hogy a kezei lecsúsznak az arcom a vállamra. Újra szoros karjaiban pihenhettem. A biztonság lángja fellobbant a lelkemben. Nem volt kétségem a felől, hogy ez a világ legcsodásabb érzése. Mark ajkai számomra a mézédes nektár, a szabadság és a csoda elképzelhetetlen kavalkádja. Csókja utánozhatatlan és megismételhetetlen. Teljesen biztos voltam benne, hogy soha többet nem érzek ehhez fogható örömet. Próbáltam elnyújtani a percet, minél tovább, de egy hangos köhintés megzavarta a meghitt perceket. Gondolkodás nélkül tudtam ki az. Apám az egyetlen személy, aki felkel hajnalban is, hogy megzavarja szerelmes lánya legszebb pillanatát. A csók azonnal megszakadt. Amikor kinyitottam a szememet, Markéban szomorúságot véltem felfedezni.
- Nem tetszett?- kérdeztem kétségbeesve. Nem válaszolt, de láttam, amint elnyom egy mosolyt. Arcára viszont azonnal visszaszállt a komolyság.
- Emma! El kell mondanom…
- Ne játsszátok el az utolsó esélyeteket is!- szakította félbe apa. Köntösét szorosabban húzta össze magát, a hűvös idő miatt. Mark komolysága még jobban megrémisztett. El akart mondani valamit! Valami nagyon fontos dolgot! Gondolatban hálát adtam az égnek, hogy végre apa jókor volt jó helyen. Nem szerettem volna hallani a folytatást. Azon az estén biztos nem! Lehet, hogy nem szeret vagy van valaki más az életében. Ezek mind olyan információk lennének, amit egy ilyen csodás este után képtelen lennék elviselni. Megőrülnék, ha befejezte volna a mondatot. De ekkor viszont átsuhant az agyamon, hogy lehet nem is ezt akarta mondani. Akkor még mi lehet olyan fontos? Azt akarta volna közölni, hogy szeret? Talán akkor én is bevallhattam volna neki az én érzéseimet is!
- Mennem kell!- búcsúztam el. Inkább elmenekülök a mondandója elől. Mint már említettem, Emma Newton túl gyáva.
Féltem, hogy összetöri a szívemet, ezért inkább bemenekültem a házba. Búcsúzóul még adott egy gyors puszit a homlokomra.
- Jó éjszakát!- suttogta, aztán beszállt a kocsijába és elhajtott. Úgy láttam, mintha ő is megkönnyebbült volna, hogy nem kellett befejeznie a saját mondatát.
Ez egyszer talán a gyávaságom mentette meg az életemet. Persze tudtam jól, hogy ezt a beszélgetést, nem lehet a végtelenségig húzni. Egyszer eljön majd az a pillanat is, amikor elhozakodik újra azzal a mondattal. És akkor majd én nem tehetek mást, csak ülök és végig hallgatom. Lehet, hogy az lesz a legboldogabb pillanatunk, de lehetséges, hogy abban a percben fog kismillió darabra hullani szerelmes szívem. Utána azt a kirakóst már senki se tudja majd kirakni lyukak nélkül.
Megsemmisülve lépkedtem fel a veranda lépcsőin. Csak akkor éreztem, hogy valójában mennyire fáradt vagyok. A burokból kilépve, - emlékeztettem magamat- már a való világban vagyok, valós problémákkal és érzésekkel.
Ásítozva csuktam be az ajtót magam mögött. Apa nem szólt semmit, némán lépkedett fel az emeletre vezető lépcsősoron, majd hallottam, amint becsukja a hálószoba ajtaját. Felsiettem a szobámba és azonnal a fürdőszoba felé vettem az irányt. Gyorsan húzgáltam le magamról a ruhámat és a cipőmet, ami valljuk már nem is volt olyan kényelmes. A talpam szúró fájdalommal jelezte, hogy túl sok időt töltöttem a magas sarkúban. A zuhanyzást nem kapkodtam el. Hosszú percekig csak álltam csukott szemmel a vízsugár alatt és éreztem, ahogy a testem felfrissül. Nem gondoltam semmire, de Mark arca, a csillogó szemével beleégett a retinámba és csak őt láttam magam előtt.
2011. július 28., csütörtök
Szponzor!
Rövid séta után már a bár ajtajában álltunk. Szembe fordultam Markkal és mélyen a szemébe néztem.
- Ne veszekedjünk!- mondtuk egyszerre. Elnevettük magunkat, még a legdrámaiabb résznél is nevetünk.
- Nem szeretnék ma este a jövőről beszélni!- suttogtam.
- Nem erőltettem többet ezt a témát. Bízok benned, ha majd eljön az idő, tudom, hogy helyesen fogsz dönteni. – válaszolt. Nem feleltem semmit, csak szorosan megöleltem. Mark olyan érzéseket ébreszt bennem, amit már nagyon régen nem éreztem. Egy pillanatra még a régészetet is háttérbe helyeztem, de tényleg csak egy pillanatra. Tudom, hogy mit várok az élettől, nem hagyom eltékozolni a sajátomat. Amikor kinyílt előttem az ajtó, újra megcsapott az a jól ismert illat kavalkád. Minden kedvenc illatom kiáramlott a helységből, mind egy helyen volt. A szobám után ez volt a második kedvenc helyem. Ed bácsi bárja. Ez egy másik világ volt. A nyugalom távolról is elkerülte. Hangzavar volt bent és mindenki jól érezte magát. A kanári sárga falak az idő múlásával elvesztették gyönyörű színűket. Befedte őket a mértéktelen cigaretta füst és más egyéb ronda dolog. Ed bácsi a festés helyett inkább fényképekkel és trófeákkal próbálta elfedni a falat.
- Emma! – kiabálta túl a hangzavart bácsikám. Integetve ugrált a bárpult mellett. Már messziről sütött róla, hogy nagyon izgult a szponzor miatt. Egy új, narancssárga ing volt rajta, amihez egy fekete farmert húzott. A két szín merőben eltért egymástól, de Ed bácsin nagyszerűen mutatott. Jól nézett ki, mint mindig. Ed fiatalos, jó képű férfi volt. A saját korosztályából bármelyik nőt megkaphatta volna, ez egészen biztos. Gyorsan átvágtunk az asztalok között. Mark végig szorította a kezemet. Ed éppen egy korsót töltött meg sörrel, amikor odaértünk hozzá.
- Áh, végre itt vagytok! Mark, örülök, hogy újra látlak! Emma siess, mindjárt itt van a fickó!- adta ki az utasításait. De közben a korsóból folyt ki a sör, szitkozódva rakta le.
- Ed bácsi az inged is olyan lett!- mondtam szomorúan.
- A francba! De semmi pánik, a biztonság kedvéért vettem még egy inget. Bent van az irodámban, megyek és felveszem! Fiam!- fordult Mark felé.
- Igen?- kérdezte rémülten.
- Tudsz sört csapolni?- kérdezte szórakozottan Ed. Már nem is figyelt oda Markra. A sört törölte fel a pultról.
- Nem hiszem, hogy menne….
- Nagyszerű! Felvettelek!- mosolygott Ed, valószínűleg nem is hallotta mit mondott Mark. Sietve indult el az irodája felé.
- Igen is, uram!- felelte mosolyogva Mark.
- Kérek szépen egy Martinit!- támaszkodtam neki a pultnak, miközben ő belépett mögé és felvette a kötényt.
- Jéggel?- kérdezte azzal a fura akcentusával.
- Inkább egy narancslét!- válaszoltam nevetve.
- Igen is hölgyem!- felelte és látványosan kezdett el kutatni a gyümölcslé után.
- A pult alatt van egy hűtőszekrény, ott van bent minden pia. – segítettem neki mosolyogva.
- Gondolhattam volna!- morogott, nem tudtam, hogy viccel vagy csak szórakozik. Mark eltűnt a pult mögött. Pár perc válogatás után végül sikerült megtalálnia.
- Emma! Jó téged újra látni!- ölelt át valaki hátulról. Mosolyogva fordultam az idegen felé.
- Jimmy? Úristen! Ezer éve nem láttalak!- öleltem át a férfit. Régi barát, aki az egyetem miatt ritkán járt haza. Sose voltunk nagy cimborák, de jó fej. Régen még Alisonnak csapta a szelet, de Conor időben leállította.
- Tavaly karácsonykor a korcsolya pályán!- mosolygott töretlenül. Napsütötte bőre és hófehér fogai nagyon vonzóvá tették. Izmos felsőteste pedig csak fokozta a látványt.
- Mi újság Miamiban?- kíváncsiskodtam.
- Semmi különös! Az utolsó év mindig húzós az egyetemen. A nap nagy részében csak tanulok.
- Hát itt se jobb a helyzet! Érettségi para!
- Nagyon jól nézel ki, napról napra gyönyörűbb leszel!- bókolt kedvesen.
- Hello!- bukkant elő Mark a pult alól.
- Oh… Jimmy! Ő a barátom, Mark!- mondtam. Éreztem, ahogy a vér az arcomba tolul. Teljesen megfeledkeztem Markról.
- Hello, Jimmy vagyok! Egy régi jó barát.
- Én meg Mark, az új jó barát!- gúnyolódott fog csikorgatva.
- Te vagy a pultos? Egy sört majd passzolj ki nekem!- vigyorgott rá Jimmy. Láttam, ahogy Mark szemében felcsillan a harag első szikrája. A kezében egy citrom facsarót szorongatott. Ebben a percben mondtam imát, hogy Ed bácsi nem a konyhára osztotta be Markot.
- Emma? Csatlakozol hozzám?- kérdezte hülyén vigyorogva. Már nem is volt olyan vonzó.
- Bocsi, de Marknak segítek. Fél óra múlva meg már kezdődik a műszakom!
- Hát akkor majd máskor!
- Talán! Szia!- búcsúztam el tőle. Mark még mindig azt a hülye facsarót szorongatta és furcsa fejet vágott.
- Mit erőlködsz ennyire?- kérdeztem nevetve.
- Legszívesebben kifacsarnám a fejét! Flörtölt veled!- motyogta dühösen.
- Ez nem számított flörtnek!
- Remélem is! Mert én….
- Megkaphatnám már az italomat?- kérdeztem gúnyosan.
- Tessék!- csúsztatta elém morcosan. Olyan képet vágott, mint amikor egy kis fiútól elveszik a nyalókáját. Nem sokáig bírtam ki nevetés nélkül.
- Nagyon vicces! Tényleg!- morogta. Válasz helyett inkább kivittem Jimmynek a sört. Mark csúnyán nézett rám, amikor visszaértem. Már épp visszavágni készültem neki, amikor….
- Elnézést!- lépett oda egy középkorú, szőke hajú nő. Egy szürke, hétköznapi kosztümöt viselt, de a cipője egyszerűen fantasztikus volt.
- Mit parancsol?- kérdezte Mark, talán egy kicsit túl is játszotta a szerepét.
- Van itallap?- kérdezte némi töprengés után a nő.
- Persze! Itt van!- nyújtottam felé, mivel láttam, hogy Mark tehetetlenül néz rám. Fogalma se volt mit kell csinálni.
- Karibi alkony? Az meg mi?- nézett Markra kérdőn. Szegény fiú, egy izzadságcsepp folyt végig az arcán. Ő is épp annyira volt tisztában vele, mint a nő. Mosolyognom kellett rajta, annyira kétségbeesett.
- Majd inkább én átveszem!- ugrottam be mellé. Kissé félre toltam, hogy szembe álljak a nővel.
- A karibi alkony egy isteni gyümölcslé, egy kis vodkával megszédítve.
- Tökéletes lesz!- felelte nevetve. Hallottam Mark hatalmas sóhaját.
- A bár tulajdonost merre találom?- kérdezte a nő, miközben az italt készítettem. Profi voltam már benne, nyáron egy hónapra Ed bácsi beállított a pult mögé. Én készítettem minden italt. A sörcsapolás is nagyon ment.
- Az irodájában van, de azonnal jön!- válaszoltam.
- Emma, drága! Mikor kapom meg a söröcskémet?- kiáltott oda Joe.
- Azonnal viszem!- ordítottam vissza. Jó volt ismét a nyüzsgés középpontjában állni.
- Azt már nem! Majd én! Emma drága most nem ér rá. – felelte gúnyosan Mark és kikapta a kezemből a korsót.
- Vigyázz, ki ne csöpögtesd!- szóltam utána nevetve.
- Nem árt neki!- fordult vissza. Ő is nevetett.
- Féltékeny?- nézett rám mindentudóan a nő.
- Kicsit túlzásba viszi!- feleltem. Elé raktam a koktélt és örömmel figyeltem, ahogy megforgatja a poharat. Egész szépen sikerült.
- Azt mondta, hogy egészen megváltoztál. Kicsit szőrösebb lett a kezed, de azért adott borravalót!- jött vissza Mark vigyorogva.
- Nagyon kedves tőle! Ezt akkor majd gyantára költöm!- mondtam nevetve, miközben kivettem a kezéből a pénzt.
- Emma! Miért vagy még mindig itt? Menj beénekelni. A szponzoros pasi minden percben itt lehet. – lépett ki az irodájából Ed bácsi. Sietve vetett egy pillantást a kosztümös nőre és már ment is volna tovább, de a nő elé lépett és kezet nyújtott neki.
- Noah Eriksen vagyok, a szponzoros pasi!- mutatkozott be mosolyogva.
- Úristen! Nagyon sajnálom! Én azt hittem….
- Sokan azt hiszik!- bólogatott Noah. Mi, Mark és én tátott szájjal hallgattuk a beszélgetést. Bennem se merült fel, hogy mit keresne itt egy nő így kiöltözve.
- Az itallap nagyon tetszik, egy piros pontot máris szerzett a bárjának!- folytatta és közben felém pillantott. Úgy láttam, mintha kacsintott volna.
- Hát ez fantasztikus. Megmutatom Önnek a legjobb asztalomat. – próbálkozott Ed, furcsa mosollyal a szája sarkában. Nagyon izgult és rettentően bánta a félreértést. A nulláról próbálta felhozni magát.
- Én inkább itt maradnék a bárpultnál. Ez a bájos, fiatal hölgy bizonyára készít nekem még egy ilyen remek koktélt.
- Sajnos nem vagyok pincérnő, én csak éneklek. De megígérem, hogy Mark narancslevével is meg lesz elégedve. Bár még kezdő, de az az egy nagyon megy neki. – viccelődtem.
- Repesve várom!- fordult Mark felé.
- Inkább majd én készítek egy koktélt. – ajánlotta fel Ed bácsi, miközben már vette is a kötényt.
- Ed! Maga csak üljön ide le mellém és élvezze a mai estét! Ne görcsöljön annyit, kérem!- mondta nevetve Noah. Megpaskolta a mellette álló bárszéket. A bácsikám kissé megilletődve, de engedett neki.
- Ügyes legyél!- fordultam Mark felé. Megpusziltam és már el is indultam a színpad felé. Leslie pont akkor lépett be, amikor én felvettem a mikrofont.
- Emma! Te már itt?- csodálkozott.
- Kicsit előbb jöttünk!
- Na és hol van Mark? Talán valami zavar van a zűrben?- kérdezte poénkodva.
- Nincs semmi gond! Ed beállította a pult mögé!- magyaráztam mosolyogva.
- „Üdv a családban” munka!- röhögött hangosan.
- Ne hülyülj már! Nem volt elég ember, csak azért!- magyarázkodtam. Szegény Mark, engem kísért el a munkába, erre őt is bevonták!
- Kezdjünk neki!- zárta le a témát. Hosszú este volt, három órán keresztül mulatattam a népet. Hulla fáradt voltam. Mosolyogva lépkedtem a pult felé. Mark sürgött-forgott, készítette az italokat. A műszak végére egészen belejött.
- Pincér!- szóltam oda neki nevetve. Észre se vett, annyira dolgozott.
- Emma!- kiáltott fel boldogan.
- Látom belejöttél!- dicsértem meg.
- Csodás voltál! Nagy sikered volt!- mondta és a pult vége felé biccentett a fejével. Ed bácsi és Noah ott ült, nagyon közel egymáshoz. Bizalmas beszélgetést folytattak.
- Leszerződik velünk?- kérdeztem csodálkozva.
- Igen! De ez nem csak neked köszönheti Ed. Nagyon összemelegedtek az este folyamán!- felelte sejtelmesen mosolyogva Mark.
- Ez csodás! Ed bácsi két legyet ütött egy csapásra!- vigyorogtam boldogan.
Még egy órán át beszélgettek. Én viszont egyre álmosabb lettem, a pultra fektettem a fejem és rövid időn belül elnyomott az álom. De nem pihenhettem túl sokat. Mark rövid időn belül felébresztett. Noah már a kabátját is felvette. Indulásra készen állt mellettünk.
- Nagyszerű munkát végeztél Emma! Gyönyörű hangod van! Ed büszke lehet rád!- mondta mosolyogva.
- Az is vagyok!- bólogatott.
- Mark! Egyszer talán te is belejössz! Gyakorolj többet!- viccelődött Noah, miközben kezet nyújtott neki.
- Kösz a tanácsot!
- További szép estét!- búcsúzott.
- Viszlát!- feleltük egyszerre Markkal.
- Majd én kikísérlek!- ajánlkozott Ed bácsi. Gyors léptekkel szelték keresztül a termet. Megvártam, amíg kiléptek az ajtón, majd odafordultam Markhoz.
- Tegezik egymást?- kérdeztem tátott szájjal.
- Amikor te elmentél, azonnal felajánlotta Noah!- felelte Mark.
- Ez csodálatos!- ujjongtam. Ed bácsi pár percen belül visszatért és fáradtan ült le mellém.
- Mark, kérhetek egy whiskyt?- kérdezte sóhajtozva.
- Tessék főnök!- csúsztatta oda neki az éltető nedűt. Azonnal felhajtotta és azonnal jelezte, hogy újra töltést kér.
- Elfáradtál?- kérdeztem viccelődve.
- Noahnak nagyon tetszett az előadásod, ezért megemelem a béredet!- mondta, nem is válaszolt a kérdésemre.
- Oh, köszönöm!
- Markot pedig felveszem utánpótlásnak! Ha nincs elég ember, akkor te ugrasz be. Jó?- fordult oda hozzá.
- Rendben főnök!- egyezett bele mosolyogva.
- Ne veszekedjünk!- mondtuk egyszerre. Elnevettük magunkat, még a legdrámaiabb résznél is nevetünk.
- Nem szeretnék ma este a jövőről beszélni!- suttogtam.
- Nem erőltettem többet ezt a témát. Bízok benned, ha majd eljön az idő, tudom, hogy helyesen fogsz dönteni. – válaszolt. Nem feleltem semmit, csak szorosan megöleltem. Mark olyan érzéseket ébreszt bennem, amit már nagyon régen nem éreztem. Egy pillanatra még a régészetet is háttérbe helyeztem, de tényleg csak egy pillanatra. Tudom, hogy mit várok az élettől, nem hagyom eltékozolni a sajátomat. Amikor kinyílt előttem az ajtó, újra megcsapott az a jól ismert illat kavalkád. Minden kedvenc illatom kiáramlott a helységből, mind egy helyen volt. A szobám után ez volt a második kedvenc helyem. Ed bácsi bárja. Ez egy másik világ volt. A nyugalom távolról is elkerülte. Hangzavar volt bent és mindenki jól érezte magát. A kanári sárga falak az idő múlásával elvesztették gyönyörű színűket. Befedte őket a mértéktelen cigaretta füst és más egyéb ronda dolog. Ed bácsi a festés helyett inkább fényképekkel és trófeákkal próbálta elfedni a falat.
- Emma! – kiabálta túl a hangzavart bácsikám. Integetve ugrált a bárpult mellett. Már messziről sütött róla, hogy nagyon izgult a szponzor miatt. Egy új, narancssárga ing volt rajta, amihez egy fekete farmert húzott. A két szín merőben eltért egymástól, de Ed bácsin nagyszerűen mutatott. Jól nézett ki, mint mindig. Ed fiatalos, jó képű férfi volt. A saját korosztályából bármelyik nőt megkaphatta volna, ez egészen biztos. Gyorsan átvágtunk az asztalok között. Mark végig szorította a kezemet. Ed éppen egy korsót töltött meg sörrel, amikor odaértünk hozzá.
- Áh, végre itt vagytok! Mark, örülök, hogy újra látlak! Emma siess, mindjárt itt van a fickó!- adta ki az utasításait. De közben a korsóból folyt ki a sör, szitkozódva rakta le.
- Ed bácsi az inged is olyan lett!- mondtam szomorúan.
- A francba! De semmi pánik, a biztonság kedvéért vettem még egy inget. Bent van az irodámban, megyek és felveszem! Fiam!- fordult Mark felé.
- Igen?- kérdezte rémülten.
- Tudsz sört csapolni?- kérdezte szórakozottan Ed. Már nem is figyelt oda Markra. A sört törölte fel a pultról.
- Nem hiszem, hogy menne….
- Nagyszerű! Felvettelek!- mosolygott Ed, valószínűleg nem is hallotta mit mondott Mark. Sietve indult el az irodája felé.
- Igen is, uram!- felelte mosolyogva Mark.
- Kérek szépen egy Martinit!- támaszkodtam neki a pultnak, miközben ő belépett mögé és felvette a kötényt.
- Jéggel?- kérdezte azzal a fura akcentusával.
- Inkább egy narancslét!- válaszoltam nevetve.
- Igen is hölgyem!- felelte és látványosan kezdett el kutatni a gyümölcslé után.
- A pult alatt van egy hűtőszekrény, ott van bent minden pia. – segítettem neki mosolyogva.
- Gondolhattam volna!- morogott, nem tudtam, hogy viccel vagy csak szórakozik. Mark eltűnt a pult mögött. Pár perc válogatás után végül sikerült megtalálnia.
- Emma! Jó téged újra látni!- ölelt át valaki hátulról. Mosolyogva fordultam az idegen felé.
- Jimmy? Úristen! Ezer éve nem láttalak!- öleltem át a férfit. Régi barát, aki az egyetem miatt ritkán járt haza. Sose voltunk nagy cimborák, de jó fej. Régen még Alisonnak csapta a szelet, de Conor időben leállította.
- Tavaly karácsonykor a korcsolya pályán!- mosolygott töretlenül. Napsütötte bőre és hófehér fogai nagyon vonzóvá tették. Izmos felsőteste pedig csak fokozta a látványt.
- Mi újság Miamiban?- kíváncsiskodtam.
- Semmi különös! Az utolsó év mindig húzós az egyetemen. A nap nagy részében csak tanulok.
- Hát itt se jobb a helyzet! Érettségi para!
- Nagyon jól nézel ki, napról napra gyönyörűbb leszel!- bókolt kedvesen.
- Hello!- bukkant elő Mark a pult alól.
- Oh… Jimmy! Ő a barátom, Mark!- mondtam. Éreztem, ahogy a vér az arcomba tolul. Teljesen megfeledkeztem Markról.
- Hello, Jimmy vagyok! Egy régi jó barát.
- Én meg Mark, az új jó barát!- gúnyolódott fog csikorgatva.
- Te vagy a pultos? Egy sört majd passzolj ki nekem!- vigyorgott rá Jimmy. Láttam, ahogy Mark szemében felcsillan a harag első szikrája. A kezében egy citrom facsarót szorongatott. Ebben a percben mondtam imát, hogy Ed bácsi nem a konyhára osztotta be Markot.
- Emma? Csatlakozol hozzám?- kérdezte hülyén vigyorogva. Már nem is volt olyan vonzó.
- Bocsi, de Marknak segítek. Fél óra múlva meg már kezdődik a műszakom!
- Hát akkor majd máskor!
- Talán! Szia!- búcsúztam el tőle. Mark még mindig azt a hülye facsarót szorongatta és furcsa fejet vágott.
- Mit erőlködsz ennyire?- kérdeztem nevetve.
- Legszívesebben kifacsarnám a fejét! Flörtölt veled!- motyogta dühösen.
- Ez nem számított flörtnek!
- Remélem is! Mert én….
- Megkaphatnám már az italomat?- kérdeztem gúnyosan.
- Tessék!- csúsztatta elém morcosan. Olyan képet vágott, mint amikor egy kis fiútól elveszik a nyalókáját. Nem sokáig bírtam ki nevetés nélkül.
- Nagyon vicces! Tényleg!- morogta. Válasz helyett inkább kivittem Jimmynek a sört. Mark csúnyán nézett rám, amikor visszaértem. Már épp visszavágni készültem neki, amikor….
- Elnézést!- lépett oda egy középkorú, szőke hajú nő. Egy szürke, hétköznapi kosztümöt viselt, de a cipője egyszerűen fantasztikus volt.
- Mit parancsol?- kérdezte Mark, talán egy kicsit túl is játszotta a szerepét.
- Van itallap?- kérdezte némi töprengés után a nő.
- Persze! Itt van!- nyújtottam felé, mivel láttam, hogy Mark tehetetlenül néz rám. Fogalma se volt mit kell csinálni.
- Karibi alkony? Az meg mi?- nézett Markra kérdőn. Szegény fiú, egy izzadságcsepp folyt végig az arcán. Ő is épp annyira volt tisztában vele, mint a nő. Mosolyognom kellett rajta, annyira kétségbeesett.
- Majd inkább én átveszem!- ugrottam be mellé. Kissé félre toltam, hogy szembe álljak a nővel.
- A karibi alkony egy isteni gyümölcslé, egy kis vodkával megszédítve.
- Tökéletes lesz!- felelte nevetve. Hallottam Mark hatalmas sóhaját.
- A bár tulajdonost merre találom?- kérdezte a nő, miközben az italt készítettem. Profi voltam már benne, nyáron egy hónapra Ed bácsi beállított a pult mögé. Én készítettem minden italt. A sörcsapolás is nagyon ment.
- Az irodájában van, de azonnal jön!- válaszoltam.
- Emma, drága! Mikor kapom meg a söröcskémet?- kiáltott oda Joe.
- Azonnal viszem!- ordítottam vissza. Jó volt ismét a nyüzsgés középpontjában állni.
- Azt már nem! Majd én! Emma drága most nem ér rá. – felelte gúnyosan Mark és kikapta a kezemből a korsót.
- Vigyázz, ki ne csöpögtesd!- szóltam utána nevetve.
- Nem árt neki!- fordult vissza. Ő is nevetett.
- Féltékeny?- nézett rám mindentudóan a nő.
- Kicsit túlzásba viszi!- feleltem. Elé raktam a koktélt és örömmel figyeltem, ahogy megforgatja a poharat. Egész szépen sikerült.
- Azt mondta, hogy egészen megváltoztál. Kicsit szőrösebb lett a kezed, de azért adott borravalót!- jött vissza Mark vigyorogva.
- Nagyon kedves tőle! Ezt akkor majd gyantára költöm!- mondtam nevetve, miközben kivettem a kezéből a pénzt.
- Emma! Miért vagy még mindig itt? Menj beénekelni. A szponzoros pasi minden percben itt lehet. – lépett ki az irodájából Ed bácsi. Sietve vetett egy pillantást a kosztümös nőre és már ment is volna tovább, de a nő elé lépett és kezet nyújtott neki.
- Noah Eriksen vagyok, a szponzoros pasi!- mutatkozott be mosolyogva.
- Úristen! Nagyon sajnálom! Én azt hittem….
- Sokan azt hiszik!- bólogatott Noah. Mi, Mark és én tátott szájjal hallgattuk a beszélgetést. Bennem se merült fel, hogy mit keresne itt egy nő így kiöltözve.
- Az itallap nagyon tetszik, egy piros pontot máris szerzett a bárjának!- folytatta és közben felém pillantott. Úgy láttam, mintha kacsintott volna.
- Hát ez fantasztikus. Megmutatom Önnek a legjobb asztalomat. – próbálkozott Ed, furcsa mosollyal a szája sarkában. Nagyon izgult és rettentően bánta a félreértést. A nulláról próbálta felhozni magát.
- Én inkább itt maradnék a bárpultnál. Ez a bájos, fiatal hölgy bizonyára készít nekem még egy ilyen remek koktélt.
- Sajnos nem vagyok pincérnő, én csak éneklek. De megígérem, hogy Mark narancslevével is meg lesz elégedve. Bár még kezdő, de az az egy nagyon megy neki. – viccelődtem.
- Repesve várom!- fordult Mark felé.
- Inkább majd én készítek egy koktélt. – ajánlotta fel Ed bácsi, miközben már vette is a kötényt.
- Ed! Maga csak üljön ide le mellém és élvezze a mai estét! Ne görcsöljön annyit, kérem!- mondta nevetve Noah. Megpaskolta a mellette álló bárszéket. A bácsikám kissé megilletődve, de engedett neki.
- Ügyes legyél!- fordultam Mark felé. Megpusziltam és már el is indultam a színpad felé. Leslie pont akkor lépett be, amikor én felvettem a mikrofont.
- Emma! Te már itt?- csodálkozott.
- Kicsit előbb jöttünk!
- Na és hol van Mark? Talán valami zavar van a zűrben?- kérdezte poénkodva.
- Nincs semmi gond! Ed beállította a pult mögé!- magyaráztam mosolyogva.
- „Üdv a családban” munka!- röhögött hangosan.
- Ne hülyülj már! Nem volt elég ember, csak azért!- magyarázkodtam. Szegény Mark, engem kísért el a munkába, erre őt is bevonták!
- Kezdjünk neki!- zárta le a témát. Hosszú este volt, három órán keresztül mulatattam a népet. Hulla fáradt voltam. Mosolyogva lépkedtem a pult felé. Mark sürgött-forgott, készítette az italokat. A műszak végére egészen belejött.
- Pincér!- szóltam oda neki nevetve. Észre se vett, annyira dolgozott.
- Emma!- kiáltott fel boldogan.
- Látom belejöttél!- dicsértem meg.
- Csodás voltál! Nagy sikered volt!- mondta és a pult vége felé biccentett a fejével. Ed bácsi és Noah ott ült, nagyon közel egymáshoz. Bizalmas beszélgetést folytattak.
- Leszerződik velünk?- kérdeztem csodálkozva.
- Igen! De ez nem csak neked köszönheti Ed. Nagyon összemelegedtek az este folyamán!- felelte sejtelmesen mosolyogva Mark.
- Ez csodás! Ed bácsi két legyet ütött egy csapásra!- vigyorogtam boldogan.
Még egy órán át beszélgettek. Én viszont egyre álmosabb lettem, a pultra fektettem a fejem és rövid időn belül elnyomott az álom. De nem pihenhettem túl sokat. Mark rövid időn belül felébresztett. Noah már a kabátját is felvette. Indulásra készen állt mellettünk.
- Nagyszerű munkát végeztél Emma! Gyönyörű hangod van! Ed büszke lehet rád!- mondta mosolyogva.
- Az is vagyok!- bólogatott.
- Mark! Egyszer talán te is belejössz! Gyakorolj többet!- viccelődött Noah, miközben kezet nyújtott neki.
- Kösz a tanácsot!
- További szép estét!- búcsúzott.
- Viszlát!- feleltük egyszerre Markkal.
- Majd én kikísérlek!- ajánlkozott Ed bácsi. Gyors léptekkel szelték keresztül a termet. Megvártam, amíg kiléptek az ajtón, majd odafordultam Markhoz.
- Tegezik egymást?- kérdeztem tátott szájjal.
- Amikor te elmentél, azonnal felajánlotta Noah!- felelte Mark.
- Ez csodálatos!- ujjongtam. Ed bácsi pár percen belül visszatért és fáradtan ült le mellém.
- Mark, kérhetek egy whiskyt?- kérdezte sóhajtozva.
- Tessék főnök!- csúsztatta oda neki az éltető nedűt. Azonnal felhajtotta és azonnal jelezte, hogy újra töltést kér.
- Elfáradtál?- kérdeztem viccelődve.
- Noahnak nagyon tetszett az előadásod, ezért megemelem a béredet!- mondta, nem is válaszolt a kérdésemre.
- Oh, köszönöm!
- Markot pedig felveszem utánpótlásnak! Ha nincs elég ember, akkor te ugrasz be. Jó?- fordult oda hozzá.
- Rendben főnök!- egyezett bele mosolyogva.
2011. január 2., vasárnap
Sajnálom! :(
Sziasztok!
Sajnálom, de mostanában nem lesz friss rész a regényből. Egy hiba során törlödött az egész regényem, így kell még egy kis idő amíg feldolgozom a "tragédiát". Már azon is gondolkodtam, hogy befejezem a blogomat! Annyira kevesen olvasnak, nem láttam az értelmet benne, hogy folytassam. Ezért kérném a ti véleményeteket! Folytassam a regényemet? Kérlek segítsetek nekem. Ha nem támogattok, akkor már biztos, hogy nem írom. Szeretnétek tovább olvasni? Ha igen, akkor írjatok komit! Ez a regény már 2 éve írodik, és talán rajtatok múlik, hogy tovább folytatom-e. Kérlek titeket!
LüLüKe
Sajnálom, de mostanában nem lesz friss rész a regényből. Egy hiba során törlödött az egész regényem, így kell még egy kis idő amíg feldolgozom a "tragédiát". Már azon is gondolkodtam, hogy befejezem a blogomat! Annyira kevesen olvasnak, nem láttam az értelmet benne, hogy folytassam. Ezért kérném a ti véleményeteket! Folytassam a regényemet? Kérlek segítsetek nekem. Ha nem támogattok, akkor már biztos, hogy nem írom. Szeretnétek tovább olvasni? Ha igen, akkor írjatok komit! Ez a regény már 2 éve írodik, és talán rajtatok múlik, hogy tovább folytatom-e. Kérlek titeket!
LüLüKe
2010. december 2., csütörtök
15. fejezet
- Na jó! Lássunk neki a munkának kisanyám! Milyen dalokat választottál?- kérdezte Leslie miközben lehuppant az ágyamra. Szombat reggel már az esti műszakomra készülők. Időm se volt felhívni Markot, elmondani neki a jó hírt! Talán amíg Les gyakorol, addig nekem lesz egy szabad pillanatom.
- Itt a lista! Válogasd ki a szimpatikus számokat.
- Nekem mind tetszik! Mi lenne, ha ma egy extra hosszú előadás lenne? Mindegyiket begyakoroljuk!
- Nekem megfelel! De előtte még gyorsan telefonálok egyet. Addig gyakorolj egy kicsit!- tanácsoltam nevetve. Válaszként csak bólintott és én már rohantam is lefelé a lépcsőn. Kiérve az udvarra elővettem a telefonomat és már hívtam is. Azonnal felvette!
- Szia kicsim! Valami gond van?- kérdezte rémülten.
- Csak akkor hívhatlak, ha gond van?- kérdeztem vissza.
- Jaj, dehogy! Csak a tegnapi elvállásunk miatt gondoltam, hogy esetleg!
- Nem! Nincs baj! Sőt…
- Jó hír?- kérdezte nevetve.
- Igen! De előbb meg szeretnélek kérni valamire.
- Bármit megteszek!
- Eljönnél értem ma este? A kocsim még mindig a szerelőnél van és nincs kedvem gyalogolni! Kérlek!
- Én szívesen mennék, de apáddal mi legyen? Elenged egyáltalán velem?- kérdezte szomorúan.
- Ezt bízd csak rám! Nem lesz semmi gond!
- Na jó! 8-ra jó lesz?
- Tökéletes! Akkor majd mesélek este!- nevettem el magam.
- Jó! Már nagyon várom! De most mennem kell!
- Rendben! Puszi! Szia!
- Szia!- és már ki is nyomta. Lehet, hogy neki sűrűbb a mai programja, mint nekem? Boldogan sétáltam vissza Leshez, aki az eltelt kis idő alatt az egyik számot már be is tanulta. Hosszú időbe telt mire a többi számot is sikerült tökéletesíteni. Amikor végeztünk, már elmúlt 6 óra. Két órán belül itt lesz Mark. Ideje lenne készülődni.
- Na ezzel is készen vagyunk!
- Hála Istennek! Már azt hittem sose fejezzük be! Nekem most már sietnem kell! Szépen öltözz ám ki kisanyám, le kell nyűgözni a szponzort. Gondolom, érted jön a lovagod, szóval meg se kérdezem, hogy kerüljek-e errefelé!- állapította meg Les nevetve.
- Nem kell kerülni, de azért kösz!- mondtam miközben megöleltem. Még be se csukódott mögötte az ajtó, már Alison állt előttem. Egy gyönyörű fekete, szatén koktélruha volt rajta. Ezt a ruhát még én vettem neki tavaly karácsonyra.
- Ja, Alison! Nem áll neked jól a fekete!- jött vissza Les.
- Nem érdekel a véleményed!- vágott vissza Alison nyelvet öltve. Állandóan piszkálják egymást, olyanok, mint az óvodások.
- Én is úgy gondoltam! Boszorkány!- nyújtotta ki Les is a nyelvét. Aztán becsukta az ajtót, de még hallottam amint odakint kuncog.
- Ezt nem értem!- néztem rá bambán.
- Nem is kell! Gyere, választunk neked ruhát.
- Jaj, ne már megint!- nyavalyogtam.
- Igen! Van egy ötletem! Mi lenne, ha azt a bordó ruhát vennéd fel.
- Melyiket is?
- Amit az aukción vettél!- tárta szélesre a szekrényem ajtaját.
- Na jó! Az talán jó lesz!- vettem át tőle. Sietve vettem fel a gyönyörű ruhát. Tavaly szeptemberben volt egy jótékonysági est az árvaház számára. Ott vettem magamnak ezt a ruhát. Az egyik kedvencem, csak nem hordtam sűrűn.
- Gyönyörűen nézel ki benne. Talán a kabátkádat is felvehetnéd, hideg van odakint. – tanácsolta Al.
- Ez egy jó ötlet! Szerintem, mi sétálunk egyet! Kedvem van egy kis levegőzéshez! Persze ha Marknak is van hozzá kedve.
- Rendben! Mi kicsit később megyünk! Conor edzésen van! De mindenképpen ott leszünk!
- Én is úgy gondoltam!- mondtam mosolyogva.
- A hajaddal mit csinálsz?- kérdezte.
- Összefogom!
- Tökéletes lesz!- tapsikolt. Rekordidő alatt készültem el. Amikor már harmadszorra néztem meg magamat a tükörben Al mérgesen fújtatott mellettem.
- Szép vagy, de ha még egyszer belenézel, megharapom a füledet!- fenyegetett meg.
- Jézus! Lehet, hogy Conor vevő erre, de én nem csípem, ha a fülemet harapdálják!- fordultam felé nevetve.
- Ne is említsd!- mondta szomorúan.
- Mi a baj?- kérdeztem aggódva. Alison szemében azonnal könnyek gyűltek! Azonnal odaléptem hozzá és szorosan átöleltem. Alison mindig is érzékenyebb volt nálam. Én sokkal jobban el tudtam titkolni az érzelmeimet. Neki viszont elég egy jelentéktelen szó, máris kiborul. Talán ezért is törekszünk Conorral arra, hogy mindentől megvédjük a szívünkhöz közelálló személyt.
- Megváltozott!- szipogta. Tudtam jól, hogy kiről beszél. Conorral mostanában eltávolodtak. Kívülről nem tűnt volna fel senkinek, de nekem szembetűnő volt a viselkedésük. És ezt próbáltam korrigálni, közös kirándulások, délutáni tanulások! Úgy, mint régen, amikor még nem kellett a munka és az érettségi miatt aggódni, amikor még felhőtlenül múlathattunk!
- Te is megváltoztál! Felnőttetek! De ő még mindig ugyanaz a fiú, akibe te első óta bele vagy zúgva. Csak egy kicsit megváltozott az életetek és ezzel együtt ti is. Fogadni mernék, hogy Conor is ugyan ezt gondolja rólad! Szerintem érdemes lenne ezt megbeszélni! Mit gondolsz?- néztem le rá mosolyogva, de ő még mindig sírt! Nagyobb a baj, mint gondoltam.
- Nem! Én nem így értettem! Megváltozott, de nem jó irányba, hanem… - de már nem tudta folytatni, mert Mark kopogott be az ajtón. Örültem, hogy itt van, de ennél rosszabbkor már nem is jöhetett volna.
- Bocsánat! Nem szerettem volna semmit se megzavarni!- szabadkozott és már csukta is volna be az ajtót.
- Nem, semmi gond! Menjetek csak, mert elkéstek!- motyogta Al, miközben letörölte árulkodó könnyeit.
- Rendben, de ezt még megbeszéljük később!- erőszakoskodtam és adtam egy búcsú puszit a homlokára.
- Mulassatok jól!- szólt utánunk. A lépcsőn sétálva lefelé Mark kérdőn nézett rám, de egy fejrázással jeleztem, hogy most nem alkalmas. Kézen fogva léptünk ki a szabadba, az autója felé irányított, de nekem eszembe jutott a séta.
- Nem mehetnénk inkább gyalog? Az sokkal meghittebb!- néztem rá kérlelően.
- Nekem jó! De nem te mondtad a telefonban, hogy nincs kedved sétálni?
- Lehet, hogy akkor még nem volt, de most már van!- jelentettem ki mosolyogva.
- Rajtad nem lehet kiigazodni…, de ezt imádom benned!- tette hozzá gyorsan. Ezen mindketten csak nevettünk. Hideg volt. Túl hideg, a leheletünket lehetett látni. Dideregve húztam magamon összébb a mellényemet. Mark kedvesen körém fonta a karját. Egy darabig csendben sétáltunk.
- Nagy baj van Alisonéknál, ugye?- kérdezte Mark.
- Próbálom megelőzni a katasztrófát.
- Conorral egyiknap sokat beszélgettünk és szó esett erről is.
- Érdekelne, hogy Conor miként éli meg ezt az időszakot.
- Nehezen viseli, nem mutatja, de nehéz neki is. Úgy érzi, hogy a kapcsolatuk nagyon felszínessé vált. Olyan mintha máris házasok lennének, mindig együtt vannak. Conort nem ilyen embernek ismertem meg, szeret független maradni! De javíts ki, ha tévedek!
- Ennél pontosabban nem is jellemezhetted volna! De ugye még szereti Alisont?- kérdeztem kétségbe esetten.
- Én is feltettem neki ezt a kérdést!- mondta nevetve.
- Na és mit válaszolt rá?- kérdeztem sürgetve.
- Csak annyit, hogy „Ő az életem!”
- Hála Istennek! Nem is tudnám őket elképzelni külön. Ők így alkotnak egy egészet!
- Ritka dolog az ilyes fajta szerelem! Meg kell becsülni!
- Ők megérdemlik a boldogságot!
- Mesélj nekem Alsonról! Milyen volt régen, mióta vagytok barátok, hogy találkoztak Conorral? Mindent tudni akarok!
- Na jó! Alisonnal már az óvoda óta barátnők vagyunk, a szüleink sokat jártak össze, míg meg nem történt a nagy baj!
- Miféle baj?
- Alison apja rendőrként dolgozott, de egy akció közben szívinfarktust kapott és meghalt. Én és Al fel se tudtuk fogni akkoriban, de a családja darabokra hullott. A nagyszülei az édesanyját okolták mindenért, elkezdődött a viszálykodás. Aztán a nagyszülők vidékre költöztek, Alison azóta se látta őket. Az anyja persze nehezen tudta feldolgozni, egy időben sokszor nézett a pohár fenekére. Emlékszem olyankor Al mindig nálunk aludt. Aztán megszűntek ezek a dolgok, az anyja túl tette magát a gyászon. Minden helyre jött. Ezután pedig megismerték egymást Conorral. Ez egy aranyos, vicces történet. Conor új fiú volt a suliban. Mindjárt az első napon sikerült büntetésbe kerülnie és ott találkozott először Alisonnal!
- Alison is büntetésbe volt?
- Igen! A biológia teremben mentőakciót indított az állatok kiszabadításáért. Három egeret és egy papagáj engedett szabadon! Persze az igazgató azonnal büntetésbe küldte!- emlékeztem vissza nevetve.
- Ez rá vall!- helyeselt Mark nevetve.
- Ezután szép időket éltünk meg így hárman. A hosszú idő alatt örök barátságot kötöttünk.
- Sokat jelent neked ez a kapcsolat!
- Igen! Nem tudom, hogy lesz ezután!
- Miután?- kérdezte zavartan.
- Az érettségi után! Egyiptom messze van, nem ugorhatok haza minden hétvégén egy családi ebédre.
- Képes lennél mindent feladni?- állt meg Mark. Pár lépést még haladtam, de aztán én is megálltam. Hátal álltam neki, hogy ne láthassa a lopva ejtett könnyeket.
- Erre tettem fel az eddigi életemet! Nem adom fel az álmaimat!
- Na és Alison? Conor? A szüleid? Franki? Velük mi lesz? Velünk mi lesz?
- Nem tudom!
- Emma! Ha a mi kapcsolatunk egy komolyabb fázisba lép, akkor is itt hagynál?
- Ne akard, hogy közted és a régészet között válasszak!
- Én nem akarok semmit rajtad kívül! Tudom, hogy eddig követtem el a hibákat, de mostantól csak a kapcsolatunkat tartom szem előtt!
- Nem kell ezt tenned! Mindenképpen meg fog történni!- mondtam még mindig háttal állva.
- Van még időm, hogy jobb belátásra térítselek!
- Ne beszéljünk a jövőről. A jelenben élünk, élvezzük ki minden pillanatát!
- Majd akkor máskor megbeszéljük!- zárta le a témát, odalépett mellém és megfogta a kezemet. Alig láthatóan letöröltem a könnyeimet! Csendben indultunk el újra. Egész úton azon gondolkodtam, amit mondott. Ha a kapcsolatunk egy komolyabb fázisba lép! Megengedhetem magamnak, hogy komolyabban elmerüljek ebben a kapcsolatban? Ha megteszem, akkor fel kell adnom az álmomat, hiszen nem hagyhatom itt Markot! De ha nem lépkedek feljebb a létrán, akkor viszont Markot verem át, hiszen ő komolyabban gondolja, én viszont csak egyszerűen lelépek a világ túlsó részébe! Eszembe jutott Sophi és Eddie története is. Vajon mi is ennyire kötődünk majd egymáshoz? Nem lehet pontosan tudni! Egyben viszont teljesen biztos vagyok! Ha az egyiket választom, akkor a másikról le kell mondanom! Mennyire igazságtalan az élet!
- Itt a lista! Válogasd ki a szimpatikus számokat.
- Nekem mind tetszik! Mi lenne, ha ma egy extra hosszú előadás lenne? Mindegyiket begyakoroljuk!
- Nekem megfelel! De előtte még gyorsan telefonálok egyet. Addig gyakorolj egy kicsit!- tanácsoltam nevetve. Válaszként csak bólintott és én már rohantam is lefelé a lépcsőn. Kiérve az udvarra elővettem a telefonomat és már hívtam is. Azonnal felvette!
- Szia kicsim! Valami gond van?- kérdezte rémülten.
- Csak akkor hívhatlak, ha gond van?- kérdeztem vissza.
- Jaj, dehogy! Csak a tegnapi elvállásunk miatt gondoltam, hogy esetleg!
- Nem! Nincs baj! Sőt…
- Jó hír?- kérdezte nevetve.
- Igen! De előbb meg szeretnélek kérni valamire.
- Bármit megteszek!
- Eljönnél értem ma este? A kocsim még mindig a szerelőnél van és nincs kedvem gyalogolni! Kérlek!
- Én szívesen mennék, de apáddal mi legyen? Elenged egyáltalán velem?- kérdezte szomorúan.
- Ezt bízd csak rám! Nem lesz semmi gond!
- Na jó! 8-ra jó lesz?
- Tökéletes! Akkor majd mesélek este!- nevettem el magam.
- Jó! Már nagyon várom! De most mennem kell!
- Rendben! Puszi! Szia!
- Szia!- és már ki is nyomta. Lehet, hogy neki sűrűbb a mai programja, mint nekem? Boldogan sétáltam vissza Leshez, aki az eltelt kis idő alatt az egyik számot már be is tanulta. Hosszú időbe telt mire a többi számot is sikerült tökéletesíteni. Amikor végeztünk, már elmúlt 6 óra. Két órán belül itt lesz Mark. Ideje lenne készülődni.
- Na ezzel is készen vagyunk!
- Hála Istennek! Már azt hittem sose fejezzük be! Nekem most már sietnem kell! Szépen öltözz ám ki kisanyám, le kell nyűgözni a szponzort. Gondolom, érted jön a lovagod, szóval meg se kérdezem, hogy kerüljek-e errefelé!- állapította meg Les nevetve.
- Nem kell kerülni, de azért kösz!- mondtam miközben megöleltem. Még be se csukódott mögötte az ajtó, már Alison állt előttem. Egy gyönyörű fekete, szatén koktélruha volt rajta. Ezt a ruhát még én vettem neki tavaly karácsonyra.
- Ja, Alison! Nem áll neked jól a fekete!- jött vissza Les.
- Nem érdekel a véleményed!- vágott vissza Alison nyelvet öltve. Állandóan piszkálják egymást, olyanok, mint az óvodások.
- Én is úgy gondoltam! Boszorkány!- nyújtotta ki Les is a nyelvét. Aztán becsukta az ajtót, de még hallottam amint odakint kuncog.
- Ezt nem értem!- néztem rá bambán.
- Nem is kell! Gyere, választunk neked ruhát.
- Jaj, ne már megint!- nyavalyogtam.
- Igen! Van egy ötletem! Mi lenne, ha azt a bordó ruhát vennéd fel.
- Melyiket is?
- Amit az aukción vettél!- tárta szélesre a szekrényem ajtaját.
- Na jó! Az talán jó lesz!- vettem át tőle. Sietve vettem fel a gyönyörű ruhát. Tavaly szeptemberben volt egy jótékonysági est az árvaház számára. Ott vettem magamnak ezt a ruhát. Az egyik kedvencem, csak nem hordtam sűrűn.
- Gyönyörűen nézel ki benne. Talán a kabátkádat is felvehetnéd, hideg van odakint. – tanácsolta Al.
- Ez egy jó ötlet! Szerintem, mi sétálunk egyet! Kedvem van egy kis levegőzéshez! Persze ha Marknak is van hozzá kedve.
- Rendben! Mi kicsit később megyünk! Conor edzésen van! De mindenképpen ott leszünk!
- Én is úgy gondoltam!- mondtam mosolyogva.
- A hajaddal mit csinálsz?- kérdezte.
- Összefogom!
- Tökéletes lesz!- tapsikolt. Rekordidő alatt készültem el. Amikor már harmadszorra néztem meg magamat a tükörben Al mérgesen fújtatott mellettem.
- Szép vagy, de ha még egyszer belenézel, megharapom a füledet!- fenyegetett meg.
- Jézus! Lehet, hogy Conor vevő erre, de én nem csípem, ha a fülemet harapdálják!- fordultam felé nevetve.
- Ne is említsd!- mondta szomorúan.
- Mi a baj?- kérdeztem aggódva. Alison szemében azonnal könnyek gyűltek! Azonnal odaléptem hozzá és szorosan átöleltem. Alison mindig is érzékenyebb volt nálam. Én sokkal jobban el tudtam titkolni az érzelmeimet. Neki viszont elég egy jelentéktelen szó, máris kiborul. Talán ezért is törekszünk Conorral arra, hogy mindentől megvédjük a szívünkhöz közelálló személyt.
- Megváltozott!- szipogta. Tudtam jól, hogy kiről beszél. Conorral mostanában eltávolodtak. Kívülről nem tűnt volna fel senkinek, de nekem szembetűnő volt a viselkedésük. És ezt próbáltam korrigálni, közös kirándulások, délutáni tanulások! Úgy, mint régen, amikor még nem kellett a munka és az érettségi miatt aggódni, amikor még felhőtlenül múlathattunk!
- Te is megváltoztál! Felnőttetek! De ő még mindig ugyanaz a fiú, akibe te első óta bele vagy zúgva. Csak egy kicsit megváltozott az életetek és ezzel együtt ti is. Fogadni mernék, hogy Conor is ugyan ezt gondolja rólad! Szerintem érdemes lenne ezt megbeszélni! Mit gondolsz?- néztem le rá mosolyogva, de ő még mindig sírt! Nagyobb a baj, mint gondoltam.
- Nem! Én nem így értettem! Megváltozott, de nem jó irányba, hanem… - de már nem tudta folytatni, mert Mark kopogott be az ajtón. Örültem, hogy itt van, de ennél rosszabbkor már nem is jöhetett volna.
- Bocsánat! Nem szerettem volna semmit se megzavarni!- szabadkozott és már csukta is volna be az ajtót.
- Nem, semmi gond! Menjetek csak, mert elkéstek!- motyogta Al, miközben letörölte árulkodó könnyeit.
- Rendben, de ezt még megbeszéljük később!- erőszakoskodtam és adtam egy búcsú puszit a homlokára.
- Mulassatok jól!- szólt utánunk. A lépcsőn sétálva lefelé Mark kérdőn nézett rám, de egy fejrázással jeleztem, hogy most nem alkalmas. Kézen fogva léptünk ki a szabadba, az autója felé irányított, de nekem eszembe jutott a séta.
- Nem mehetnénk inkább gyalog? Az sokkal meghittebb!- néztem rá kérlelően.
- Nekem jó! De nem te mondtad a telefonban, hogy nincs kedved sétálni?
- Lehet, hogy akkor még nem volt, de most már van!- jelentettem ki mosolyogva.
- Rajtad nem lehet kiigazodni…, de ezt imádom benned!- tette hozzá gyorsan. Ezen mindketten csak nevettünk. Hideg volt. Túl hideg, a leheletünket lehetett látni. Dideregve húztam magamon összébb a mellényemet. Mark kedvesen körém fonta a karját. Egy darabig csendben sétáltunk.
- Nagy baj van Alisonéknál, ugye?- kérdezte Mark.
- Próbálom megelőzni a katasztrófát.
- Conorral egyiknap sokat beszélgettünk és szó esett erről is.
- Érdekelne, hogy Conor miként éli meg ezt az időszakot.
- Nehezen viseli, nem mutatja, de nehéz neki is. Úgy érzi, hogy a kapcsolatuk nagyon felszínessé vált. Olyan mintha máris házasok lennének, mindig együtt vannak. Conort nem ilyen embernek ismertem meg, szeret független maradni! De javíts ki, ha tévedek!
- Ennél pontosabban nem is jellemezhetted volna! De ugye még szereti Alisont?- kérdeztem kétségbe esetten.
- Én is feltettem neki ezt a kérdést!- mondta nevetve.
- Na és mit válaszolt rá?- kérdeztem sürgetve.
- Csak annyit, hogy „Ő az életem!”
- Hála Istennek! Nem is tudnám őket elképzelni külön. Ők így alkotnak egy egészet!
- Ritka dolog az ilyes fajta szerelem! Meg kell becsülni!
- Ők megérdemlik a boldogságot!
- Mesélj nekem Alsonról! Milyen volt régen, mióta vagytok barátok, hogy találkoztak Conorral? Mindent tudni akarok!
- Na jó! Alisonnal már az óvoda óta barátnők vagyunk, a szüleink sokat jártak össze, míg meg nem történt a nagy baj!
- Miféle baj?
- Alison apja rendőrként dolgozott, de egy akció közben szívinfarktust kapott és meghalt. Én és Al fel se tudtuk fogni akkoriban, de a családja darabokra hullott. A nagyszülei az édesanyját okolták mindenért, elkezdődött a viszálykodás. Aztán a nagyszülők vidékre költöztek, Alison azóta se látta őket. Az anyja persze nehezen tudta feldolgozni, egy időben sokszor nézett a pohár fenekére. Emlékszem olyankor Al mindig nálunk aludt. Aztán megszűntek ezek a dolgok, az anyja túl tette magát a gyászon. Minden helyre jött. Ezután pedig megismerték egymást Conorral. Ez egy aranyos, vicces történet. Conor új fiú volt a suliban. Mindjárt az első napon sikerült büntetésbe kerülnie és ott találkozott először Alisonnal!
- Alison is büntetésbe volt?
- Igen! A biológia teremben mentőakciót indított az állatok kiszabadításáért. Három egeret és egy papagáj engedett szabadon! Persze az igazgató azonnal büntetésbe küldte!- emlékeztem vissza nevetve.
- Ez rá vall!- helyeselt Mark nevetve.
- Ezután szép időket éltünk meg így hárman. A hosszú idő alatt örök barátságot kötöttünk.
- Sokat jelent neked ez a kapcsolat!
- Igen! Nem tudom, hogy lesz ezután!
- Miután?- kérdezte zavartan.
- Az érettségi után! Egyiptom messze van, nem ugorhatok haza minden hétvégén egy családi ebédre.
- Képes lennél mindent feladni?- állt meg Mark. Pár lépést még haladtam, de aztán én is megálltam. Hátal álltam neki, hogy ne láthassa a lopva ejtett könnyeket.
- Erre tettem fel az eddigi életemet! Nem adom fel az álmaimat!
- Na és Alison? Conor? A szüleid? Franki? Velük mi lesz? Velünk mi lesz?
- Nem tudom!
- Emma! Ha a mi kapcsolatunk egy komolyabb fázisba lép, akkor is itt hagynál?
- Ne akard, hogy közted és a régészet között válasszak!
- Én nem akarok semmit rajtad kívül! Tudom, hogy eddig követtem el a hibákat, de mostantól csak a kapcsolatunkat tartom szem előtt!
- Nem kell ezt tenned! Mindenképpen meg fog történni!- mondtam még mindig háttal állva.
- Van még időm, hogy jobb belátásra térítselek!
- Ne beszéljünk a jövőről. A jelenben élünk, élvezzük ki minden pillanatát!
- Majd akkor máskor megbeszéljük!- zárta le a témát, odalépett mellém és megfogta a kezemet. Alig láthatóan letöröltem a könnyeimet! Csendben indultunk el újra. Egész úton azon gondolkodtam, amit mondott. Ha a kapcsolatunk egy komolyabb fázisba lép! Megengedhetem magamnak, hogy komolyabban elmerüljek ebben a kapcsolatban? Ha megteszem, akkor fel kell adnom az álmomat, hiszen nem hagyhatom itt Markot! De ha nem lépkedek feljebb a létrán, akkor viszont Markot verem át, hiszen ő komolyabban gondolja, én viszont csak egyszerűen lelépek a világ túlsó részébe! Eszembe jutott Sophi és Eddie története is. Vajon mi is ennyire kötődünk majd egymáshoz? Nem lehet pontosan tudni! Egyben viszont teljesen biztos vagyok! Ha az egyiket választom, akkor a másikról le kell mondanom! Mennyire igazságtalan az élet!
2010. november 4., csütörtök
Sophi?
- Nagyon sajnálom!- ismételtem el újra és újra. A kocsiban ültünk. Már 5 perce nem szólt senki a másikhoz. Mark feszült volt, láttam rajta. Én viszont csak elkeseredett. Apa igazságtalan volt. Ez neki újdonság, de jobb lett volna, ha előbb megismeri Markot. Apa jóvoltából Mark soha többet nem jöhet fel a szobámba. Biztos vagyok benne, hogy otthon vár még egy kis „házi fogság” is. Csak a suliban lehetnénk együtt, de ott pedig anya lesz a megfigyelő. Nincs hova menekülnünk. Ez az utolsó este, amit gond nélkül együtt tölthetünk!
- Nem a te hibád! Apádnak nem tetszettem! Na és? Majd kinövi!- viccelődött.
- Ez nem ilyen vicces! Nem érted a lényegét!
- Dehogy nem értem! De meg lehet oldani, ne bonyolítsd túl, kérlek szépen! Mindig mindenből a maximálisat szeretnéd kihozni, de ez lehetetlen. Lazíts egy kicsit! Egy merő görcs vagy!
- Ne általánosíts! Tudok laza is lenni!- ellenkeztem.
- Akkor én még nem találkoztam azzal az Emmával!
- Azt ki kell érdemelni!
- Jó tudni!- morogta mérgesen. Nem is szóltam inkább hozzá. Ő sértődik meg? Az én életemet kritizálja, engem próbál meg átalakítani. És még ő akad ki? Hát ez szép! Némán szálltunk ki az autóból. Mérgesen lépkedtünk egymás mellett, miközben Alison vacogva álldogált Conor mellett. Minket vártak, de jobban jártak volna, ha bemennek. Összefontam a kezeimet, úgy fordultam felé.
- Nem szükséges az ajtóig kísérned!
- Elküldesz?- kérdezte döbbenten.
- Nem, csak gondoltam nincs kedved egy merő görccsel tölteni az estét. – vágtam rá mérgesen.
- Ne játszd túl! Ez egyáltalán nem erről szól! Mi a bajod?
- Semmi! És egyáltalán nem játszom túl. De te annyira biztos vagy abban, hogy én selejtes vagyok. Mindig csak a hülye bölcsességeiddel tömöd a fejemet, de közben észre se veszed, hogy megbántasz.
- Nem akarlak bántani, és nem mondtam, hogy selejtes vagy! Kiforgatod a szavaimat!
- Jó! Ha te így látod, akkor én inkább megyek!- búcsúztam el. Kiabálni, sikítani lett volna kedvem, de nem tettem meg, azzal nem oldanék meg semmit.
- Emma várj!- húzott vissza. És már csókolt is. Édes, mámorító csók volt.
- Ne rontsuk tovább ezt az estét, csak élvezzük ki!
- Ebben teljesen egyet értek!- öleltem át sóhajtozva. A fogaim már vacogtak a hideg miatt.
- Menjünk be!- javasolta mosolyogva. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a veszekedések mindig csókokhoz vezettek. És remélem a jövőben is így lesz!
- Csak feledkezz el mindenről!- suttogta a fülembe. Belépve a bárba a meleg levegő megcsapta az arcomat. Kellemes étel illatok terjengtek a helyiségben. Ed, mint mindig most is a pult mögül irányította a dolgokat. Mosolyogva indult el felénk.
- Végre ideértettek!- ölelt át szorosan.
- Sokáig tartott a vacsora!- viccelődött Conor.
- Irány öltözni! Emma téged pedig már vár Les! 30 perc alatt készüljetek el! Oh, és te?- nézett rá csodálkozva Markra.
- Mark Stanly vagyok! Jó estét!
- A barátom!- fogtam meg a kezét. Ed mosolya még szélesebb lett.
- Örvendek! Üdv a csapatban!- mondta, de már el is viharzott, mert az egyik pincér 3 tányért tört el. Én meg szó nélkül húztam magam után Markot a színpad mögé, ahol már Leslie várt minket.
- Kislány! Na végre, hogy itt vagy!- ölelt át a kötelező két puszi után. Kedvelem Lesliet, nagyon kedves és megértő. Sokan vannak, akik elítélik, ugyanis Les homoszexuális. De nem az a „reklámozom magam, hogy mindenki tudja meleg vagyok” típus. Kinézetre se tippelné meg senki, hogy ő micsoda. Divatos cuccokat visel, rövid, fekete haja van és gyönyörű szemei. Csendes, visszahúzódó srác mások előtt, de ha velünk bulizik, akkor egy örülté válik. Imád táncolni. Ha buliról van szó, akkor benne van minden őrültségben. Már régóta ismerem és a hosszú idő alatt nagyon jó barátok lettünk. Rengeteget beszélgetünk, jó hallgatóság.
- Leslie! Hadd mutassam be a barátomat!
- Mark Stanly? Személyesen?- kérdezte csodálkozva Les.
- Igen!
- Hallottam felőled egy s mást!- mondta, miközben kezet ráztak egymással.
- Még szerencse, hogy te nem hiszel a pletykákban!- mondtam nevetve.
- Igen! Nagy szerencse!- mondta Mark elgondolkodva.
- Nekem még van egy kis dolgom! Emma cica 5 perc múlva várlak beénekelni!- adta ki az utasítást és már el is tűnt az egyik ajtó mögött.
- Emma cica?- nézett rám kérdőn Mark.
- Mi volt ez a fura hangnem? Ijesztő és barátságtalan volt!- elengedtem a fülem mellett a kérdést.
- Mikor?- kérdezte zavarodottan.
- Az előbb! Igen! Nagy szerencse!- utánoztam.
- Ja! Semmiség, csak volt egy fura érzésem! De semmi különös!
- Biztos?
- Persze! Csak feléledt bennem a zöld szemű szörny, de tényleg nem tehetek róla! Ez csak úgy jön!
- Tudom, de semmi okod nincs féltékenynek lenned. Leslie meleg!
- Mi? Ne hülyéskedj Emma!
- Komolyan mondom! Szerinted miért lett magántanuló? Tess és a csapata tönkre tette a sulis napjait. Teljesen padlón volt kilencedikben.
- És te segítettél neki újra kezdeni!
- Mondhatjuk így is! De miből tudtad?
- Mindenkinek segítesz! Ha így haladsz szenté fognak avatni!
- Na erre befizetek! Neked is segítettem?
- Megváltoztattad az életemet!- válaszolt komoly hangon.
- A változás nem mindig jó!
- De ez esetben igen! Minden jobb lett amióta találkoztam veled!
- Erre még nem tudok mit mondani!
- Nem is kell! Majd ha készen állsz, akkor szólsz!
- Csak azt tudom, hogy egy folyamat bennem is elkezdődött.
- Ezt örömmel hallom!- mondta mosolyogva. Lassan hajoltam hozzá és érintettem meg ajkait. Csókunk lassú és érzelmekkel teli volt. Boldogan simultam hozzá.
- Emma! Gyere!- szakította félbe csodás pillanatunkat Les.
- Műszak után folytatjuk!- biztosítottam nevetve.
- Még szép! Ügyes legyél!- búcsúzott el. Láttam, ahogy leül az egyik üres asztalhoz pontosan a színpaddal szemben. Sietve indultam el Les után. Egy kisebb raktárszobában volt. Becsuktam magam mögött az ajtót és már bele is kezdtem a skálának. 10 perc alatt le is zavartam a beéneklést és boldogan léptem ki a színpadra. Leslievel már megbeszéltük a sorrendet. 10 dalt fogok ma énekelni. Ez több mint a szokásos adag, de a mai este amolyan főpróba a holnapi díszszemlére. Már most izgulok a szponzor miatt. Ezek az alakok hihetetlenül akadékoskodók. Remélem, nem köt majd bele semmibe.
- Jó estét mindenkinek!- kezdtem bele a jól megszokott szövegembe. Mint mindig most is végig néztem a termen. Otthonos környezet tele ismerős arcokkal. Kell ennél több? A székekkel és asztalokkal tele zsúfolt helyiség falain vadász trófeák és képek voltak. Sok képen én is viszont láttam magamat. A szememmel megkerestem Markot. Vigyorogva nézett rám. Alison és Conor pedig az asztalok között sétálgattak teli tálcákkal.
- Meg szeretném mindenkinek köszönni, hogy ma este is ezt a fantasztikus helyet választotta! További jó szórakozást!- és már kezdtem is bele a jól ismert dallamokba. Leslievel hatalmas show-t rendeztünk. Nagyon jó volt a hangulat egész este. Les annyira jól zongorázik, hogy nekem nagyon kevés dolgom van. Elérkeztünk az utolsó számhoz, de ezt most másképpen szerettem volna csinálni. Gyorsan odaléptem Les mellé és elsuttogtam a kérésemet.
- Persze! Ügyes legyél kisanyám!- ölelt át mosolyogva.
- Köszönöm!- tátogtam némán, miközben átadta helyét a zongoránál.
- Most pedig elérkeztünk az utolsó számhoz, amit egy - a szívemhez közelálló- személynek küldök.
- Én is szeretlek Emma!- állt fel a pultnál egy spicces öregember.
- Nem! Joe, nem rád céloztam!- mondtam nevetve, mire szitkozódva ült vissza helyére. Félve fordultam Mark felé. Ő is rám nézett és egy csókot küldött felém. Leütöttem az első hangot a zongorán, a szám elején megremegett a hangom de végül teljesen kiteljesedett és gyönyörűen fejeztem be.
I'm missing you so much
Can't help it, I'm in love
A day without you is like a year without rain
I need you by my side
Don't know how I'll survive
A day without you is like a year without rain
Amikor az utolsó szakaszt is elénekeltem, döbbentem csak rá, hogy mennyire igaz volt. Én is azt érzem! Ha Mark nem lenne többet, akkor borzasztóan hiányozna! Könnyes szemmel néztem fel a billentyűkről, azonnal őt kerestem a szememmel. Amikor találkozott a tekintetünk, az övében is mérhetetlen megértést és szerelmet láttam. Ő is így érezne, mint én? Ez annyira csodás lenne!
- Köszönöm, hogy végig hallgattak!- álltam fel végül. Mindenki tapsolt és füttyögött, Joe még mindig azt kiabálta, hogy „Imádlak Emma”. A második meghajlásnál még láttam, amint Mark sietve indul el a színpad hátsó ajtójához. Nekem se kellett több, ott hagytam Lest és már rohantam is kifelé. Az ajtónál találkoztunk össze. Szó nélkül tapadtam az ajkaira. Annyira megnyugtató érzés volt újra a kezeim között érezni, beszívni újra a kellemes illatát. Hosszú perceken át csak csókoltuk egymást.
- Annyira gyönyörű volt ez a dal!- mondta zihálva.
- Neked szántam!- de a választ már nem vártam meg. Újra megcsókoltam, ő pedig készségesen viszonozta.
- Gyerekek, nem szeretnék zavarni, de muszáj! Emma, itt van John!- futott be Leslie.
- Értem jött! Mennem kell!- fordultam vissza Markhoz.
- Ne aggódj! Megoldom a dolgokat!- mondta, mielőtt kiléptünk volna az ajtón. Apa ott állt a bár közepén és türelmetlenül dobolt a lábával.
- Na végre! Gyere kölyök, haza viszlek! Eljöttem érted, hogy ne kelljen egyedül sétálnod hazafelé.
- Nem ment volna egyedül!- szólalt meg Mark színtelen hangon.
- Oh, szevasz fiam! Nem is láttalak, ki is vagy te?- kérdezte gúnyosan apa.
- Elég volt!- kiáltottam mérgesen.
- Menjünk inkább apa!- mondtam, mielőtt egymásnak esnének.
- Nem rám várunk!
- Jó éjszakát! Nagyon sajnálom! Hétfőn találkozunk a suliban!- búcsúztam el Marktól egy búcsú csók kíséretében. Egyetlen egy könnycsepp futott végig az arcomon, amit Mark gyengéden letörölt.
- Ne aggódj semmiért!- suttogta.
- Emma, nem érek rá egész este!- morgott apa. Most vettem csak észre, hogy az egész bár minket néz. Mindenki abbahagyta a társalgást, és a hármasunkat figyeli. Én Mark és apa közé álltam jelezve, hogy indulhatunk. Éppen amikor elindultunk kifelé Ed bácsi lépet ki a raktárból.
- Mi történik itt? Emma! Hova mész?- kérdezte értetlenkedve.
- Dolga van Ed!- szólt hátra a háta mögött apa.
- John! Mit jelentsen ez? Miért viszed haza Emmát?
- Nem a te dolgod!
- Az én dolgom is, mivel Emma még műszakban van!- jött utánunk a parkolóba Ed bácsi. Én csak csendesen követtem apát a kocsinkig.
- Most inkább menj vissza! – mondta apa mérgesen.
- Nem mond meg, hogy mit tegyek!
- Ed kérlek! Ez az én ügyem!
- Még is mi? Az, hogy elválasztod a gyerekeket egymástól! Jézus, John! Ne csinálj őrültséget! Ez nem a Rómeó és Júlia! Bízd Emmára a választást!
- Ne szólj bele! Ő az én kislányom!
- Így nem sokáig lesz az!
- Tojok a véleményedre bátyó!- zárta le a vitát apa. De Ed bácsi még nem fejezte be. Odalépett apa elé és tiszta erőből behúzott neki egy hatalmasat. Ijedtemben hatalmasat sikítottam és azonnal odasiettem apához. De első ránézésre nem esett semmi baja.
- Régen is mindig ezt a megoldást részesítetted előnyben! Látom, nem sokat változtál!
- Néha szükséges ez a módszer!- mondta mosolyogva Ed.
- Nem érted a helyzetet!- erőlködött tovább apa.
- Nagyon is jól értem a helyzetet! Emlékszel még Sophi-ra?
- Persze! De az nem ilyen volt! Az teljesen más ügy volt!
- Tévedsz! Pontosan erről szólt az a történet is! Ne tedd tönkre Emma életét is!
- Még átgondolom!- bólintott apa. Mi van? Nem értettem semmit! Ki az a Sophi? És mi lett az ő történetének a vége?
- Holnap Emmának munka van!- figyelmeztette apát, aztán elindult befelé. Apa pedig némán szállt be a kocsiba az állát dörzsölgetve.
- Jól vagy?- ültem be mellé.
- Ed mindig is erősebb volt nálam. – válaszolt nevetve.
- Mi volt ez az egész?- kérdeztem zavarodottan.
- Ki az a Sophi? És mi történt vele?
- Sophi Ed szerelme volt. De ez már nagyon régi történet. Még az előtt történt, hogy én megismertem anyádat.
- Elmeséled?
- Sophi odáig volt a bátyámért. Cserediák volt, de azonnal beleszerettek egymásba. Amikor Sophinak vissza kellett volna mennie itt maradt. Csak egy levelet küldött a szüleinek, hogy ezentúl Eddel fog élni. Persze a szülei azonnal ideutaztak és hazavitték a lányt. Két napra rá Sophi öngyilkos lett!
- Jézusom! Ez szörnyű! A szülei, hogy tehettek ilyet, hiszen szerették egymást!
- Ez most burkolt célzás akart lenni?- kérdezte mosolyogva.
- Lehet! Na és mi lett Ed bácsival? Túl tudott rajta lépni?
- Szerinted?- nézett rám mindentudóan.
- Mindig olyan vidám!
- Látsz az oldalán feleséget, barátnőt?
- Szóval akkor nem felejt!
- Nem bizony! Láttad már a fényképet az asztalán, az irodában?
- Ő Sophi? Nagyon szép lány volt!- emlékszem arra a képre. Egy gyönyörű keretben egy gyönyörű lány mosolyog. A szőke haja ragyog a napfényben, és a kék szeme csillog. Egyszer már megkérdeztem, hogy ki az de a bácsikám csak dörmögött valamit az orra alatt.
- Bizony! Ed teljesen beleroppant. És én nem akarom, hogy te is így járj! De tudnod kell, hogy én külső szemléletből látom a ti kapcsolatotokat. Én józanésszel tudom megítélni, és nekem Mark egyáltalán nem szimpatikus. Túlságosan tökéletes, vagy is csak annak állítja be magát. Ismerem az ilyen fiúkat. Ő a tetejében még túl idősnek is látszik! Nem szeretném, ha csalódnál benne. Lehet h ő nem úgy gondol rád, mint te rá!
- Apa! Felnőtt nő vagyok! Meg tudom állapítani, hogy miért szeret Mark! Bízz bennem!
- Na jó! A tilalmat feloldom! De ha jót akartok, akkor nem sűrűn jelentkeztek nálunk. Ott a suli!
- Úgy szeretlek apa!- öleltem át a nyakát boldogan.
- Én is kölyök! De most már menjünk be, mert anyád halálra aggódja magát!
Emma utolsó dala! (katt rá!)
- Nem a te hibád! Apádnak nem tetszettem! Na és? Majd kinövi!- viccelődött.
- Ez nem ilyen vicces! Nem érted a lényegét!
- Dehogy nem értem! De meg lehet oldani, ne bonyolítsd túl, kérlek szépen! Mindig mindenből a maximálisat szeretnéd kihozni, de ez lehetetlen. Lazíts egy kicsit! Egy merő görcs vagy!
- Ne általánosíts! Tudok laza is lenni!- ellenkeztem.
- Akkor én még nem találkoztam azzal az Emmával!
- Azt ki kell érdemelni!
- Jó tudni!- morogta mérgesen. Nem is szóltam inkább hozzá. Ő sértődik meg? Az én életemet kritizálja, engem próbál meg átalakítani. És még ő akad ki? Hát ez szép! Némán szálltunk ki az autóból. Mérgesen lépkedtünk egymás mellett, miközben Alison vacogva álldogált Conor mellett. Minket vártak, de jobban jártak volna, ha bemennek. Összefontam a kezeimet, úgy fordultam felé.
- Nem szükséges az ajtóig kísérned!
- Elküldesz?- kérdezte döbbenten.
- Nem, csak gondoltam nincs kedved egy merő görccsel tölteni az estét. – vágtam rá mérgesen.
- Ne játszd túl! Ez egyáltalán nem erről szól! Mi a bajod?
- Semmi! És egyáltalán nem játszom túl. De te annyira biztos vagy abban, hogy én selejtes vagyok. Mindig csak a hülye bölcsességeiddel tömöd a fejemet, de közben észre se veszed, hogy megbántasz.
- Nem akarlak bántani, és nem mondtam, hogy selejtes vagy! Kiforgatod a szavaimat!
- Jó! Ha te így látod, akkor én inkább megyek!- búcsúztam el. Kiabálni, sikítani lett volna kedvem, de nem tettem meg, azzal nem oldanék meg semmit.
- Emma várj!- húzott vissza. És már csókolt is. Édes, mámorító csók volt.
- Ne rontsuk tovább ezt az estét, csak élvezzük ki!
- Ebben teljesen egyet értek!- öleltem át sóhajtozva. A fogaim már vacogtak a hideg miatt.
- Menjünk be!- javasolta mosolyogva. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a veszekedések mindig csókokhoz vezettek. És remélem a jövőben is így lesz!
- Csak feledkezz el mindenről!- suttogta a fülembe. Belépve a bárba a meleg levegő megcsapta az arcomat. Kellemes étel illatok terjengtek a helyiségben. Ed, mint mindig most is a pult mögül irányította a dolgokat. Mosolyogva indult el felénk.
- Végre ideértettek!- ölelt át szorosan.
- Sokáig tartott a vacsora!- viccelődött Conor.
- Irány öltözni! Emma téged pedig már vár Les! 30 perc alatt készüljetek el! Oh, és te?- nézett rá csodálkozva Markra.
- Mark Stanly vagyok! Jó estét!
- A barátom!- fogtam meg a kezét. Ed mosolya még szélesebb lett.
- Örvendek! Üdv a csapatban!- mondta, de már el is viharzott, mert az egyik pincér 3 tányért tört el. Én meg szó nélkül húztam magam után Markot a színpad mögé, ahol már Leslie várt minket.
- Kislány! Na végre, hogy itt vagy!- ölelt át a kötelező két puszi után. Kedvelem Lesliet, nagyon kedves és megértő. Sokan vannak, akik elítélik, ugyanis Les homoszexuális. De nem az a „reklámozom magam, hogy mindenki tudja meleg vagyok” típus. Kinézetre se tippelné meg senki, hogy ő micsoda. Divatos cuccokat visel, rövid, fekete haja van és gyönyörű szemei. Csendes, visszahúzódó srác mások előtt, de ha velünk bulizik, akkor egy örülté válik. Imád táncolni. Ha buliról van szó, akkor benne van minden őrültségben. Már régóta ismerem és a hosszú idő alatt nagyon jó barátok lettünk. Rengeteget beszélgetünk, jó hallgatóság.
- Leslie! Hadd mutassam be a barátomat!
- Mark Stanly? Személyesen?- kérdezte csodálkozva Les.
- Igen!
- Hallottam felőled egy s mást!- mondta, miközben kezet ráztak egymással.
- Még szerencse, hogy te nem hiszel a pletykákban!- mondtam nevetve.
- Igen! Nagy szerencse!- mondta Mark elgondolkodva.
- Nekem még van egy kis dolgom! Emma cica 5 perc múlva várlak beénekelni!- adta ki az utasítást és már el is tűnt az egyik ajtó mögött.
- Emma cica?- nézett rám kérdőn Mark.
- Mi volt ez a fura hangnem? Ijesztő és barátságtalan volt!- elengedtem a fülem mellett a kérdést.
- Mikor?- kérdezte zavarodottan.
- Az előbb! Igen! Nagy szerencse!- utánoztam.
- Ja! Semmiség, csak volt egy fura érzésem! De semmi különös!
- Biztos?
- Persze! Csak feléledt bennem a zöld szemű szörny, de tényleg nem tehetek róla! Ez csak úgy jön!
- Tudom, de semmi okod nincs féltékenynek lenned. Leslie meleg!
- Mi? Ne hülyéskedj Emma!
- Komolyan mondom! Szerinted miért lett magántanuló? Tess és a csapata tönkre tette a sulis napjait. Teljesen padlón volt kilencedikben.
- És te segítettél neki újra kezdeni!
- Mondhatjuk így is! De miből tudtad?
- Mindenkinek segítesz! Ha így haladsz szenté fognak avatni!
- Na erre befizetek! Neked is segítettem?
- Megváltoztattad az életemet!- válaszolt komoly hangon.
- A változás nem mindig jó!
- De ez esetben igen! Minden jobb lett amióta találkoztam veled!
- Erre még nem tudok mit mondani!
- Nem is kell! Majd ha készen állsz, akkor szólsz!
- Csak azt tudom, hogy egy folyamat bennem is elkezdődött.
- Ezt örömmel hallom!- mondta mosolyogva. Lassan hajoltam hozzá és érintettem meg ajkait. Csókunk lassú és érzelmekkel teli volt. Boldogan simultam hozzá.
- Emma! Gyere!- szakította félbe csodás pillanatunkat Les.
- Műszak után folytatjuk!- biztosítottam nevetve.
- Még szép! Ügyes legyél!- búcsúzott el. Láttam, ahogy leül az egyik üres asztalhoz pontosan a színpaddal szemben. Sietve indultam el Les után. Egy kisebb raktárszobában volt. Becsuktam magam mögött az ajtót és már bele is kezdtem a skálának. 10 perc alatt le is zavartam a beéneklést és boldogan léptem ki a színpadra. Leslievel már megbeszéltük a sorrendet. 10 dalt fogok ma énekelni. Ez több mint a szokásos adag, de a mai este amolyan főpróba a holnapi díszszemlére. Már most izgulok a szponzor miatt. Ezek az alakok hihetetlenül akadékoskodók. Remélem, nem köt majd bele semmibe.
- Jó estét mindenkinek!- kezdtem bele a jól megszokott szövegembe. Mint mindig most is végig néztem a termen. Otthonos környezet tele ismerős arcokkal. Kell ennél több? A székekkel és asztalokkal tele zsúfolt helyiség falain vadász trófeák és képek voltak. Sok képen én is viszont láttam magamat. A szememmel megkerestem Markot. Vigyorogva nézett rám. Alison és Conor pedig az asztalok között sétálgattak teli tálcákkal.
- Meg szeretném mindenkinek köszönni, hogy ma este is ezt a fantasztikus helyet választotta! További jó szórakozást!- és már kezdtem is bele a jól ismert dallamokba. Leslievel hatalmas show-t rendeztünk. Nagyon jó volt a hangulat egész este. Les annyira jól zongorázik, hogy nekem nagyon kevés dolgom van. Elérkeztünk az utolsó számhoz, de ezt most másképpen szerettem volna csinálni. Gyorsan odaléptem Les mellé és elsuttogtam a kérésemet.
- Persze! Ügyes legyél kisanyám!- ölelt át mosolyogva.
- Köszönöm!- tátogtam némán, miközben átadta helyét a zongoránál.
- Most pedig elérkeztünk az utolsó számhoz, amit egy - a szívemhez közelálló- személynek küldök.
- Én is szeretlek Emma!- állt fel a pultnál egy spicces öregember.
- Nem! Joe, nem rád céloztam!- mondtam nevetve, mire szitkozódva ült vissza helyére. Félve fordultam Mark felé. Ő is rám nézett és egy csókot küldött felém. Leütöttem az első hangot a zongorán, a szám elején megremegett a hangom de végül teljesen kiteljesedett és gyönyörűen fejeztem be.
I'm missing you so much
Can't help it, I'm in love
A day without you is like a year without rain
I need you by my side
Don't know how I'll survive
A day without you is like a year without rain
Amikor az utolsó szakaszt is elénekeltem, döbbentem csak rá, hogy mennyire igaz volt. Én is azt érzem! Ha Mark nem lenne többet, akkor borzasztóan hiányozna! Könnyes szemmel néztem fel a billentyűkről, azonnal őt kerestem a szememmel. Amikor találkozott a tekintetünk, az övében is mérhetetlen megértést és szerelmet láttam. Ő is így érezne, mint én? Ez annyira csodás lenne!
- Köszönöm, hogy végig hallgattak!- álltam fel végül. Mindenki tapsolt és füttyögött, Joe még mindig azt kiabálta, hogy „Imádlak Emma”. A második meghajlásnál még láttam, amint Mark sietve indul el a színpad hátsó ajtójához. Nekem se kellett több, ott hagytam Lest és már rohantam is kifelé. Az ajtónál találkoztunk össze. Szó nélkül tapadtam az ajkaira. Annyira megnyugtató érzés volt újra a kezeim között érezni, beszívni újra a kellemes illatát. Hosszú perceken át csak csókoltuk egymást.
- Annyira gyönyörű volt ez a dal!- mondta zihálva.
- Neked szántam!- de a választ már nem vártam meg. Újra megcsókoltam, ő pedig készségesen viszonozta.
- Gyerekek, nem szeretnék zavarni, de muszáj! Emma, itt van John!- futott be Leslie.
- Értem jött! Mennem kell!- fordultam vissza Markhoz.
- Ne aggódj! Megoldom a dolgokat!- mondta, mielőtt kiléptünk volna az ajtón. Apa ott állt a bár közepén és türelmetlenül dobolt a lábával.
- Na végre! Gyere kölyök, haza viszlek! Eljöttem érted, hogy ne kelljen egyedül sétálnod hazafelé.
- Nem ment volna egyedül!- szólalt meg Mark színtelen hangon.
- Oh, szevasz fiam! Nem is láttalak, ki is vagy te?- kérdezte gúnyosan apa.
- Elég volt!- kiáltottam mérgesen.
- Menjünk inkább apa!- mondtam, mielőtt egymásnak esnének.
- Nem rám várunk!
- Jó éjszakát! Nagyon sajnálom! Hétfőn találkozunk a suliban!- búcsúztam el Marktól egy búcsú csók kíséretében. Egyetlen egy könnycsepp futott végig az arcomon, amit Mark gyengéden letörölt.
- Ne aggódj semmiért!- suttogta.
- Emma, nem érek rá egész este!- morgott apa. Most vettem csak észre, hogy az egész bár minket néz. Mindenki abbahagyta a társalgást, és a hármasunkat figyeli. Én Mark és apa közé álltam jelezve, hogy indulhatunk. Éppen amikor elindultunk kifelé Ed bácsi lépet ki a raktárból.
- Mi történik itt? Emma! Hova mész?- kérdezte értetlenkedve.
- Dolga van Ed!- szólt hátra a háta mögött apa.
- John! Mit jelentsen ez? Miért viszed haza Emmát?
- Nem a te dolgod!
- Az én dolgom is, mivel Emma még műszakban van!- jött utánunk a parkolóba Ed bácsi. Én csak csendesen követtem apát a kocsinkig.
- Most inkább menj vissza! – mondta apa mérgesen.
- Nem mond meg, hogy mit tegyek!
- Ed kérlek! Ez az én ügyem!
- Még is mi? Az, hogy elválasztod a gyerekeket egymástól! Jézus, John! Ne csinálj őrültséget! Ez nem a Rómeó és Júlia! Bízd Emmára a választást!
- Ne szólj bele! Ő az én kislányom!
- Így nem sokáig lesz az!
- Tojok a véleményedre bátyó!- zárta le a vitát apa. De Ed bácsi még nem fejezte be. Odalépett apa elé és tiszta erőből behúzott neki egy hatalmasat. Ijedtemben hatalmasat sikítottam és azonnal odasiettem apához. De első ránézésre nem esett semmi baja.
- Régen is mindig ezt a megoldást részesítetted előnyben! Látom, nem sokat változtál!
- Néha szükséges ez a módszer!- mondta mosolyogva Ed.
- Nem érted a helyzetet!- erőlködött tovább apa.
- Nagyon is jól értem a helyzetet! Emlékszel még Sophi-ra?
- Persze! De az nem ilyen volt! Az teljesen más ügy volt!
- Tévedsz! Pontosan erről szólt az a történet is! Ne tedd tönkre Emma életét is!
- Még átgondolom!- bólintott apa. Mi van? Nem értettem semmit! Ki az a Sophi? És mi lett az ő történetének a vége?
- Holnap Emmának munka van!- figyelmeztette apát, aztán elindult befelé. Apa pedig némán szállt be a kocsiba az állát dörzsölgetve.
- Jól vagy?- ültem be mellé.
- Ed mindig is erősebb volt nálam. – válaszolt nevetve.
- Mi volt ez az egész?- kérdeztem zavarodottan.
- Ki az a Sophi? És mi történt vele?
- Sophi Ed szerelme volt. De ez már nagyon régi történet. Még az előtt történt, hogy én megismertem anyádat.
- Elmeséled?
- Sophi odáig volt a bátyámért. Cserediák volt, de azonnal beleszerettek egymásba. Amikor Sophinak vissza kellett volna mennie itt maradt. Csak egy levelet küldött a szüleinek, hogy ezentúl Eddel fog élni. Persze a szülei azonnal ideutaztak és hazavitték a lányt. Két napra rá Sophi öngyilkos lett!
- Jézusom! Ez szörnyű! A szülei, hogy tehettek ilyet, hiszen szerették egymást!
- Ez most burkolt célzás akart lenni?- kérdezte mosolyogva.
- Lehet! Na és mi lett Ed bácsival? Túl tudott rajta lépni?
- Szerinted?- nézett rám mindentudóan.
- Mindig olyan vidám!
- Látsz az oldalán feleséget, barátnőt?
- Szóval akkor nem felejt!
- Nem bizony! Láttad már a fényképet az asztalán, az irodában?
- Ő Sophi? Nagyon szép lány volt!- emlékszem arra a képre. Egy gyönyörű keretben egy gyönyörű lány mosolyog. A szőke haja ragyog a napfényben, és a kék szeme csillog. Egyszer már megkérdeztem, hogy ki az de a bácsikám csak dörmögött valamit az orra alatt.
- Bizony! Ed teljesen beleroppant. És én nem akarom, hogy te is így járj! De tudnod kell, hogy én külső szemléletből látom a ti kapcsolatotokat. Én józanésszel tudom megítélni, és nekem Mark egyáltalán nem szimpatikus. Túlságosan tökéletes, vagy is csak annak állítja be magát. Ismerem az ilyen fiúkat. Ő a tetejében még túl idősnek is látszik! Nem szeretném, ha csalódnál benne. Lehet h ő nem úgy gondol rád, mint te rá!
- Apa! Felnőtt nő vagyok! Meg tudom állapítani, hogy miért szeret Mark! Bízz bennem!
- Na jó! A tilalmat feloldom! De ha jót akartok, akkor nem sűrűn jelentkeztek nálunk. Ott a suli!
- Úgy szeretlek apa!- öleltem át a nyakát boldogan.
- Én is kölyök! De most már menjünk be, mert anyád halálra aggódja magát!
Emma utolsó dala! (katt rá!)
2010. október 15., péntek
Az érdekesre sikeredett vacsora!
- Most vacsoráig még van időm tanulni! Bejössz?- kérdeztem Markot a kocsiban.
- Jól jönne egy kis korrepetálás matematikából!- válaszolt nevetve.
- Talán tudok segíteni!- és már ki is pattantam az autóból. Az ajtónál bevártam és együtt léptük át a küszöböt. Beérve az előtérbe hallottam anya dúdolását a konyhából. Hangtalanul iszkoltunk felfelé, nem szerettük volna megzavarni a „szakácsnőt”!
- Mivel kezdjük a tanulást?- kérdeztem, miközben az ágyra dobtam a táskámat. Már most fáradt voltam, mi lesz még este!? Legszívesebben lefeküdtem volna az ágyra és másnap reggelig szundítani. De még van egy rakás dolgom estig!
- Talán ezzel itt!- mondta minden sejtető mosollyal. Odahúzott magához és egy csókkal vett le a lábamról. Az ismerős menta illat ismét eljutott az orromig. Ezt az illatot már sose felejtem el. A nagy hévben elvesztettem az egyensúlyomat és őt is magammal húzva estem rá az ágyra. Nevetve váltak el ajkaink.
- Teljesen levettél a lábamról!- viccelődtem.
- Ez volt a terv!- és már újra hajolt is a következő csókért. Az ágyon elnyúlva folytattuk, amit abbahagytunk! Már mindketten ziháltunk, amikor egy hangos reccsenést hallottam. Amikor hirtelen felültem Frankivel találtam magam szembe. Egy kamera volt a kezében, amit múlt héten kapott apától ajándékba. Éppen minket filmezett, amint csókolózunk.
- Mi a francot művelsz?- kérdeztem felháborodottan.
- Apa tanácsolta, hogy kövessem figyelemmel a végzős éved minden pillanatát. Megfogadtam a tanácsát.
- Most hatalmas bajban vagy!- fenyegetőztem suttogva.
- Franki, haver! Ez nem volt jó húzás! Töröld ki létszíves a videót!- szólalt meg békítően Mark.
- Dehogy törlöm. Felrakom a netre. Szerintetek mennyien nézik majd meg?- kérdeztem nevetve.
- Menekülj, mert most megöllek!- kiabáltam miközben felálltam az ágyról. De nem sokáig jutottam, mert Mark a könyökömnél fogva visszahúzott az ágyra.
- Elveszem tőle!- fordultam felé mérgesen. Engedjen már el! Franki képes felrakni a videót a netre.
- Majd én beszélek vele! Nem sokat értek az énekes szakmához, de valószínűleg nem tesz jót a hangszálaidnak, ha Frankivel kiabálsz! Maradj itt és próbálj megnyugodni! Rendben?- ölelt át.
- Rendben, nem kiabálok! De siess, mert felrakja.
- Te csak ne aggódj!- mosolygott és a homlokomra nyomott egy puszit, aztán kisétált az ajtómon. Rajtam meg felülkerekedett a fáradság. Mielőtt elnyomott volna az álom, azon gondolkodtam, hogy Franki, hogy lehet ennyire gonosz! Nem találtam rá ésszerű magyarázatot.
- Kicsim! Emma! Kelj fel most már, kérlek!
- Jaj! Elaludtam?- kérdeztem ásítozva.
- Igen! Fél óra múlva vacsora!- mosolygott rám vidáman Mark. Mellettem feküdt az ágyon és a kezemet cirógatta. Amikor letekintettem a kezére, azonnal visszahúzta. Vidáman nyúltam érte a kezéért.
- Egyáltalán nem baj!- biztosítottam.
- Valóban nem baj!- helyeselt, és folytatta tovább a simogatást.
- Készülődnöm kellene, de nincs kedvem. Ez most annyira kellemes!- vallottam be pirulva. A mellkasára hajtottam a fejemet és hallgattam a szívverését.
- Tényleg kellemes! Nem lehetne elhalasztani a találkozót?- kérdezte sóhajtozva.
- Ne reménykedj! Anya ez ügyben hajthatatlan! Nagyon makacs tud lenni!
- Hasonlítasz rá!
- Szerintem egyáltalán nem! Bár én is makacs vagyok, de nem esek túlzásba.
- Majd meglátjuk!- hagyta rám a dolgot mosolyogva.
- Azt hiszem, ideje letusolni!- álltam fel mellőle.
- Segíthetek?- kérdezte vigyorogva.
- Ezt most kihagyom! Talán máskor!
- Aj, de kár!- sóhajtott fel tetetett csalódottsággal.
- Sajnálom édes!- fordultam hozzá vissza bűnbánó arccal.
- Siess, mert most én alszok el!- gúnyolódott.
- Ne gúnyolódj, fáradt voltam! De ha már itt tartunk! Mi van a videóval?- tettem csípőre a kezemet.
- A titkod titok maradt! Ne aggódj!- suttogta a fülembe.
- Ez nem titok! De úgy vélem, hogy te se szeretnéd viszont látni magad a világhálón, amint egy csajjal enyelegsz!- magyaráztam gesztikulálva.
- Te nem egy lány vagy, hanem A Lány! És engem nem zavarna. De megértelek.
- Ez hízelgő rám nézve! És köszönöm szépen, hogy rendbe szedted Frankit.
- Nem volt nehéz, rendes srác!
- Én nem így látom! Nehezen jövök ki vele, mostanában nagyon eltávolodtunk egymástól.
- Kamasz! Szerintem neki csak egy kis szeretetre van szüksége. Tisztel és nagyon büszke rád!
- Remélem, igazad van!- öleltem át szomorúan.
- Nekem mindig az van! De te nem zuhanyozni indultál?- kérdezte viccelődve.
- Ja, tényleg! Sose fogok végezni!
- Nem kell kapkodni! Ráérsz!- kiabált utánam miközben elindultam a fürdőbe. Gyorsan letusoltam és megmostam, megszárítottam a hajamat. Kifelé menet teljesen megfeledkeztem Markról, hiszen egy szál törülközőben flangáltam a szobámban. Egy darabig némán bámult kifelé az ablakon, de amikor ő is észre vett döbbenetében leejtette a kezében pihenő bögrét. A törékeny pohár hatalmas csattanással landolt a padlón. Ijedten fordultam felé.
- Gyönyörű vagy!- motyogta válaszként kérdő tekintetemre.
- Bocsánat hirtelen megfeledkeztem rólad, de már itt se vagyok!- és már be is futottam a fürdőbe. Villámsebességgel öltöztem fel, sőt kevés sminket is kentem magamra. Útra készen léptem ki az ajtón. Mark még mindig az ablakon nézett kifelé. A naplementét csodálta meg! Hangtalanul léptem oda hozzá.
- Gyönyörű a kilátás!- öleltem át hátulról a derekát.
- Én is pont erre gondoltam!- fordult velem szembe.
- És még mire gondoltál?- kérdeztem kacéran.
- Arra, hogy legszívesebben megcsókolnálak.
- Ebben is egyezünk!- vallottam be pirulva.
- Hát, akkor még mire várunk?- és már hajolt is felém, de gyorsan elfordítottam a fejemet és hangosan felkacagtam.
- Nem érünk rá! Sietnünk kell! Kezdődik a vacsora!- húztam kifelé a szobámból.
- Megőrjítesz, te boszorkány!- zsörtölődött még a lépcsőn lefelé is. Leérve a nappaliba vettem csak észre, hogy Alison és Conor is itt vannak. Lassan már ide is költözhetnének!
- Hát ti?- kérdeztem csodálkozva.
- Anyud hívott át minket, mondván, hogy mi is a családhoz tartozunk!- magyarázta vidáman Alison.
- Na és persze mi se hagyhatjuk ki az isteni csokoládétortát!- vette át a szót Conor.
- Gyerekek! Üljetek le az asztalhoz! Kész a vacsora. – szólt ki a konyhából anya.
- Apa! Gyere kész a kaja!- kiabált fel a lépcsőn Franki.
- Kisfiam! Azt kértem, hogy menj fel és szólj apádnak nem pedig, hogy ordibálj fel. – szólt rá mérgesen anya.
- Semmi gond Kate! Már itt is vagyok!- sietett le apa lépcsőn. Amikor leért, oda sétált hozzánk és szemügyre vette az egymásba fonódó kezeinket. Mark vette a célzást és magabiztosan lépet előre.
- Jó estét Mr. Newton! Mark Stanly vagyok. Örülök, hogy találkoztunk!- nyújtott kezet apának.
- Én nem így vettem észre! Mindig nagyon gyorsan távoztál, amikor én feltűntem. Talán valami rejtegetni valód van?- kérdezte gyanakodva apa. Már kezdődik! Isteni esténk lesz!
- Semmi okom nem volt rá!
- Remélem is! De ne itt beszéljük meg a részleteket, menjünk inkább át a másik szobába.
- Apa nekünk majd másfél óra múlva mennünk kell. Említettem már, hogy Ed bácsi berakott ma esti műszakra?
- Nem örülök neki kölyök, de ha Ed hívott, akkor én nem szólók bele.
- Ezért is kezdjük el a vacsorát!- sietett be anya is egy nagy tál hússal. Rövid időn belül minden a helyére került és mi elkezdtük az étkezést. Persze apa nem hagyta annyiban a faggatózást.
- Na és mihez fogsz kezdeni a jövőben?- gyötörte tovább kedvesemet.
- A szüleim cégénél egy vezető pozícióra pályázok! Nagy esélyem van rá!
- Ezt miből gondolod? Szerinted csak úgy a dolgok az öledbe hullnak?
- Nem, természetesen nem! De sok tapasztalatom van már most is! És persze én vagyok az egyedüli örökös!
- Csak nem egyke vagy?- kérdezte csodálkozva apa.
- Nem! Van 2 nővérem, de őket teljesen hidegen hagyja a cég!- magyarázta lelkesen Mark. Egész este a kezemet fogta az asztal alatt. Egy pillanatra se engedte el. És ez jó érzés volt! Borzasztóan jó érzés volt! Boldognak éreztem magam, pedig apa kezdett túl lőni a célon. Voltak olyan kérdései, amiktől én pirultam el.
- Akkor feltételezem kiismerted már a nőket?- kérdezte szemtelen hangnemben apa.
- Ez, hogy kapcsolódik a nővéreimhez?- kérdezte zavartan Mark.
- Hát eddig velük éltél. Ebből gondolom, hogy a reggeli fürdőszoba harc és az itt-ott elszórt smink cuccok ismerősek neked! Vagy talán már volt más is, aki szanaszét szórta a ruháit a szobádban?
- John! Ez már udvariatlanság! Fejezd be, kérlek szépen!- szólt rá anya. Szerencsémre! Apa már túl messzire ment. Jézusom! Legszívesebben újra a falba verném a fejemet! Ezek után biztosra veszem, hogy Mark messzire elkerüli a házunkat. A legrosszabb esetben engem is elkerül. Segélykérően néztem Alisonra, de a döbbenettől ő se tudott megszólalni. Conor és Franki alig tudta visszatartani a nevetést. Már mindkettőnek vörös volt a feje az erőlködéstől. Nagyon szégyelltem magam. Mi jöhet még?
- Én csak jobban meg szeretném ismerni Markot!- biztosított minket apa gonoszan mosolyogva.
- Semmi gond! Természetesen voltak barátnőim, de egyik se volt annyira jelentős!- válaszolt nyugodtan Mark.
- Szóval csak amolyan egyéjszakás kalandok?
- Egyáltalán nem! Soha nem volt még egyéjszakás kalandom! Nem áll szándékomban kihasználni a lányokat.
- Akkor a lányommal se tervezel semmi ilyet?- kérdezte semleges hangnemben kedves apám. Most tényleg a szexuális életemről, életünkről beszélgetnek? Ez nagyon megalázó. Bár engem is érdekelne, hogy mit tervez e téren. Nem mintha csak tőle függne. Csak foglalkoztat ez a kérdés. De ezt inkább személyesen kérdeztem volna meg négyszemközt!
- Eszembe se jutna!- biztosított mindenkit Mark. Ez a téma már érdekesebbnek bizonyult, mert Conor is abbahagyta a nevetést. Feszülten fészkelődött a székén.
- John én úgy gondolom, hogy ez nem vacsora téma!- mondta anya és jelentőség teljesen nézett férjére.
- Hát jó, akkor váltsunk kellemesebb témára!- ajánlotta fel Alison segítségül. Hálás voltam neki.
- Nekem még lenne egy aprócska kérdésem!- emelte fel apa a kezét.
- Ezt vártam!- morogtam mérgesen. Mark bátorítóan megszorította a kezemet az asztal alatt. Én pedig a az ujjaimmal megcirógattam a kézfejét, jelezve, hogy értettem a célzást. Minél többet hallgatunk, annál előbb léphetünk le erről a rosszul sikerült vacsoráról. Percenként tekintettem fel a falon lógó órára. De mintha megállt volna az idő. Még mindig fél óra vissza volt a kellemetlenebb beszélgetésből, pedig már a desszertnél tartottunk.
- Ha esetleg Emma teherbe esne tőled, mit tennél?- kérdezte nyíltan.
- Gondoskodnék róluk, ők lennének a családom! Sose hagynám el csak, azért mert nem vagyok felkészülve a családalapításra. – fogalmazta meg Mark az elképzeléseit. Vajon ez a válasz szívből jött?
- Szóval nem vagy kész az elkötelezettségre?- kapott azonnal a szaván.
- Jelenleg nem, de ez idővel megváltozhat!- mondta és közben jelentőség teljesen tekintett le az egymásba kulcsolódó kezeinkre. Ez egy jelzés lehetett nekem? Jézus!
- Ez már két kérdés is volt!- emlékeztettem gyorsan.
- Nem számít!- legyintett rám hanyagul!
- Még egy utolsó kérdés lesz!- biztosított végül.
- Hova mész tovább tanulni?
- Ezt még nem tudom pontosan! Attól függ, hogy a szüleim hová helyezik át a cég központját.
- Értem! Na most pedig már csak az ítélet van hátra!- állt fel az asztaltól.
- Milyen ítélet? Ez nem a bíróság!- emeltem fel a hangomat. Kezdett felidegesíteni.
- Emma én úgy gondolom, hogy nem kellene többet találkoznotok Markkal!
- Nem tilthatsz el tőle!- álltam fel most már én is.
- Nem, tényleg nem tilthatlak el tőle teljesen. De azt kijelenthetem, hogy nem léphet be többet ebbe a házba!
- Ez honnét jött? Egész este kínoztad, és most mégse tetszik?
- Sajnálom kicsim! Én így látom jónak!
- Igazságtalan vagy! Mark tökéletes számomra, te pedig elhidegíted tőlem. Miért?
- Mert én azt mondtam! Kész! Téma lezárva!- csapot az asztalra és dühösen csörtetett fel a szobájába.
- Majd én beszélek vele!- állt fel anya szomorúan. Útközben sorra megölelgetett minket, nekem a homlokomra nyomot egy puszi. Mark megköszönte a finom vacsorát. Anya lassan lépkedett felfelé a lépcsőn. Franki együttértően ölelt át. Mikor már teljesen kiürült a nappali sóhajtózva huppantam le az egyik fotelbe. Miért tette ezt apa! Mark minden válaszára megfelelően válaszolt!
- Ne lógasd már az orrodat! Megoldjuk valahogy!- lépet oda mellém Mark. Most először szólt hozzám, amióta apa kimondta az ítéletet. Haragszik rám? El akar hagyni?
- Ebben én nem vagyok olyan biztos!
- Minden rendbe fog jönni!
- Haragszol rám?- adtam hangot félelmeimnek.
- Nem!- mondta határozottan.
- El akarsz hagyni?
- Soha! Ketten fogjuk megoldani!- mondta magabiztosan.
- Emma, el kellene indulni!- szólt be Alison.
- Megyünk már!- álltam fel a fotelből. Felvettem a kabátomat és némán léptem ki a jéghideg éjszakába.
- Jól jönne egy kis korrepetálás matematikából!- válaszolt nevetve.
- Talán tudok segíteni!- és már ki is pattantam az autóból. Az ajtónál bevártam és együtt léptük át a küszöböt. Beérve az előtérbe hallottam anya dúdolását a konyhából. Hangtalanul iszkoltunk felfelé, nem szerettük volna megzavarni a „szakácsnőt”!
- Mivel kezdjük a tanulást?- kérdeztem, miközben az ágyra dobtam a táskámat. Már most fáradt voltam, mi lesz még este!? Legszívesebben lefeküdtem volna az ágyra és másnap reggelig szundítani. De még van egy rakás dolgom estig!
- Talán ezzel itt!- mondta minden sejtető mosollyal. Odahúzott magához és egy csókkal vett le a lábamról. Az ismerős menta illat ismét eljutott az orromig. Ezt az illatot már sose felejtem el. A nagy hévben elvesztettem az egyensúlyomat és őt is magammal húzva estem rá az ágyra. Nevetve váltak el ajkaink.
- Teljesen levettél a lábamról!- viccelődtem.
- Ez volt a terv!- és már újra hajolt is a következő csókért. Az ágyon elnyúlva folytattuk, amit abbahagytunk! Már mindketten ziháltunk, amikor egy hangos reccsenést hallottam. Amikor hirtelen felültem Frankivel találtam magam szembe. Egy kamera volt a kezében, amit múlt héten kapott apától ajándékba. Éppen minket filmezett, amint csókolózunk.
- Mi a francot művelsz?- kérdeztem felháborodottan.
- Apa tanácsolta, hogy kövessem figyelemmel a végzős éved minden pillanatát. Megfogadtam a tanácsát.
- Most hatalmas bajban vagy!- fenyegetőztem suttogva.
- Franki, haver! Ez nem volt jó húzás! Töröld ki létszíves a videót!- szólalt meg békítően Mark.
- Dehogy törlöm. Felrakom a netre. Szerintetek mennyien nézik majd meg?- kérdeztem nevetve.
- Menekülj, mert most megöllek!- kiabáltam miközben felálltam az ágyról. De nem sokáig jutottam, mert Mark a könyökömnél fogva visszahúzott az ágyra.
- Elveszem tőle!- fordultam felé mérgesen. Engedjen már el! Franki képes felrakni a videót a netre.
- Majd én beszélek vele! Nem sokat értek az énekes szakmához, de valószínűleg nem tesz jót a hangszálaidnak, ha Frankivel kiabálsz! Maradj itt és próbálj megnyugodni! Rendben?- ölelt át.
- Rendben, nem kiabálok! De siess, mert felrakja.
- Te csak ne aggódj!- mosolygott és a homlokomra nyomott egy puszit, aztán kisétált az ajtómon. Rajtam meg felülkerekedett a fáradság. Mielőtt elnyomott volna az álom, azon gondolkodtam, hogy Franki, hogy lehet ennyire gonosz! Nem találtam rá ésszerű magyarázatot.
- Kicsim! Emma! Kelj fel most már, kérlek!
- Jaj! Elaludtam?- kérdeztem ásítozva.
- Igen! Fél óra múlva vacsora!- mosolygott rám vidáman Mark. Mellettem feküdt az ágyon és a kezemet cirógatta. Amikor letekintettem a kezére, azonnal visszahúzta. Vidáman nyúltam érte a kezéért.
- Egyáltalán nem baj!- biztosítottam.
- Valóban nem baj!- helyeselt, és folytatta tovább a simogatást.
- Készülődnöm kellene, de nincs kedvem. Ez most annyira kellemes!- vallottam be pirulva. A mellkasára hajtottam a fejemet és hallgattam a szívverését.
- Tényleg kellemes! Nem lehetne elhalasztani a találkozót?- kérdezte sóhajtozva.
- Ne reménykedj! Anya ez ügyben hajthatatlan! Nagyon makacs tud lenni!
- Hasonlítasz rá!
- Szerintem egyáltalán nem! Bár én is makacs vagyok, de nem esek túlzásba.
- Majd meglátjuk!- hagyta rám a dolgot mosolyogva.
- Azt hiszem, ideje letusolni!- álltam fel mellőle.
- Segíthetek?- kérdezte vigyorogva.
- Ezt most kihagyom! Talán máskor!
- Aj, de kár!- sóhajtott fel tetetett csalódottsággal.
- Sajnálom édes!- fordultam hozzá vissza bűnbánó arccal.
- Siess, mert most én alszok el!- gúnyolódott.
- Ne gúnyolódj, fáradt voltam! De ha már itt tartunk! Mi van a videóval?- tettem csípőre a kezemet.
- A titkod titok maradt! Ne aggódj!- suttogta a fülembe.
- Ez nem titok! De úgy vélem, hogy te se szeretnéd viszont látni magad a világhálón, amint egy csajjal enyelegsz!- magyaráztam gesztikulálva.
- Te nem egy lány vagy, hanem A Lány! És engem nem zavarna. De megértelek.
- Ez hízelgő rám nézve! És köszönöm szépen, hogy rendbe szedted Frankit.
- Nem volt nehéz, rendes srác!
- Én nem így látom! Nehezen jövök ki vele, mostanában nagyon eltávolodtunk egymástól.
- Kamasz! Szerintem neki csak egy kis szeretetre van szüksége. Tisztel és nagyon büszke rád!
- Remélem, igazad van!- öleltem át szomorúan.
- Nekem mindig az van! De te nem zuhanyozni indultál?- kérdezte viccelődve.
- Ja, tényleg! Sose fogok végezni!
- Nem kell kapkodni! Ráérsz!- kiabált utánam miközben elindultam a fürdőbe. Gyorsan letusoltam és megmostam, megszárítottam a hajamat. Kifelé menet teljesen megfeledkeztem Markról, hiszen egy szál törülközőben flangáltam a szobámban. Egy darabig némán bámult kifelé az ablakon, de amikor ő is észre vett döbbenetében leejtette a kezében pihenő bögrét. A törékeny pohár hatalmas csattanással landolt a padlón. Ijedten fordultam felé.
- Gyönyörű vagy!- motyogta válaszként kérdő tekintetemre.
- Bocsánat hirtelen megfeledkeztem rólad, de már itt se vagyok!- és már be is futottam a fürdőbe. Villámsebességgel öltöztem fel, sőt kevés sminket is kentem magamra. Útra készen léptem ki az ajtón. Mark még mindig az ablakon nézett kifelé. A naplementét csodálta meg! Hangtalanul léptem oda hozzá.
- Gyönyörű a kilátás!- öleltem át hátulról a derekát.
- Én is pont erre gondoltam!- fordult velem szembe.
- És még mire gondoltál?- kérdeztem kacéran.
- Arra, hogy legszívesebben megcsókolnálak.
- Ebben is egyezünk!- vallottam be pirulva.
- Hát, akkor még mire várunk?- és már hajolt is felém, de gyorsan elfordítottam a fejemet és hangosan felkacagtam.
- Nem érünk rá! Sietnünk kell! Kezdődik a vacsora!- húztam kifelé a szobámból.
- Megőrjítesz, te boszorkány!- zsörtölődött még a lépcsőn lefelé is. Leérve a nappaliba vettem csak észre, hogy Alison és Conor is itt vannak. Lassan már ide is költözhetnének!
- Hát ti?- kérdeztem csodálkozva.
- Anyud hívott át minket, mondván, hogy mi is a családhoz tartozunk!- magyarázta vidáman Alison.
- Na és persze mi se hagyhatjuk ki az isteni csokoládétortát!- vette át a szót Conor.
- Gyerekek! Üljetek le az asztalhoz! Kész a vacsora. – szólt ki a konyhából anya.
- Apa! Gyere kész a kaja!- kiabált fel a lépcsőn Franki.
- Kisfiam! Azt kértem, hogy menj fel és szólj apádnak nem pedig, hogy ordibálj fel. – szólt rá mérgesen anya.
- Semmi gond Kate! Már itt is vagyok!- sietett le apa lépcsőn. Amikor leért, oda sétált hozzánk és szemügyre vette az egymásba fonódó kezeinket. Mark vette a célzást és magabiztosan lépet előre.
- Jó estét Mr. Newton! Mark Stanly vagyok. Örülök, hogy találkoztunk!- nyújtott kezet apának.
- Én nem így vettem észre! Mindig nagyon gyorsan távoztál, amikor én feltűntem. Talán valami rejtegetni valód van?- kérdezte gyanakodva apa. Már kezdődik! Isteni esténk lesz!
- Semmi okom nem volt rá!
- Remélem is! De ne itt beszéljük meg a részleteket, menjünk inkább át a másik szobába.
- Apa nekünk majd másfél óra múlva mennünk kell. Említettem már, hogy Ed bácsi berakott ma esti műszakra?
- Nem örülök neki kölyök, de ha Ed hívott, akkor én nem szólók bele.
- Ezért is kezdjük el a vacsorát!- sietett be anya is egy nagy tál hússal. Rövid időn belül minden a helyére került és mi elkezdtük az étkezést. Persze apa nem hagyta annyiban a faggatózást.
- Na és mihez fogsz kezdeni a jövőben?- gyötörte tovább kedvesemet.
- A szüleim cégénél egy vezető pozícióra pályázok! Nagy esélyem van rá!
- Ezt miből gondolod? Szerinted csak úgy a dolgok az öledbe hullnak?
- Nem, természetesen nem! De sok tapasztalatom van már most is! És persze én vagyok az egyedüli örökös!
- Csak nem egyke vagy?- kérdezte csodálkozva apa.
- Nem! Van 2 nővérem, de őket teljesen hidegen hagyja a cég!- magyarázta lelkesen Mark. Egész este a kezemet fogta az asztal alatt. Egy pillanatra se engedte el. És ez jó érzés volt! Borzasztóan jó érzés volt! Boldognak éreztem magam, pedig apa kezdett túl lőni a célon. Voltak olyan kérdései, amiktől én pirultam el.
- Akkor feltételezem kiismerted már a nőket?- kérdezte szemtelen hangnemben apa.
- Ez, hogy kapcsolódik a nővéreimhez?- kérdezte zavartan Mark.
- Hát eddig velük éltél. Ebből gondolom, hogy a reggeli fürdőszoba harc és az itt-ott elszórt smink cuccok ismerősek neked! Vagy talán már volt más is, aki szanaszét szórta a ruháit a szobádban?
- John! Ez már udvariatlanság! Fejezd be, kérlek szépen!- szólt rá anya. Szerencsémre! Apa már túl messzire ment. Jézusom! Legszívesebben újra a falba verném a fejemet! Ezek után biztosra veszem, hogy Mark messzire elkerüli a házunkat. A legrosszabb esetben engem is elkerül. Segélykérően néztem Alisonra, de a döbbenettől ő se tudott megszólalni. Conor és Franki alig tudta visszatartani a nevetést. Már mindkettőnek vörös volt a feje az erőlködéstől. Nagyon szégyelltem magam. Mi jöhet még?
- Én csak jobban meg szeretném ismerni Markot!- biztosított minket apa gonoszan mosolyogva.
- Semmi gond! Természetesen voltak barátnőim, de egyik se volt annyira jelentős!- válaszolt nyugodtan Mark.
- Szóval csak amolyan egyéjszakás kalandok?
- Egyáltalán nem! Soha nem volt még egyéjszakás kalandom! Nem áll szándékomban kihasználni a lányokat.
- Akkor a lányommal se tervezel semmi ilyet?- kérdezte semleges hangnemben kedves apám. Most tényleg a szexuális életemről, életünkről beszélgetnek? Ez nagyon megalázó. Bár engem is érdekelne, hogy mit tervez e téren. Nem mintha csak tőle függne. Csak foglalkoztat ez a kérdés. De ezt inkább személyesen kérdeztem volna meg négyszemközt!
- Eszembe se jutna!- biztosított mindenkit Mark. Ez a téma már érdekesebbnek bizonyult, mert Conor is abbahagyta a nevetést. Feszülten fészkelődött a székén.
- John én úgy gondolom, hogy ez nem vacsora téma!- mondta anya és jelentőség teljesen nézett férjére.
- Hát jó, akkor váltsunk kellemesebb témára!- ajánlotta fel Alison segítségül. Hálás voltam neki.
- Nekem még lenne egy aprócska kérdésem!- emelte fel apa a kezét.
- Ezt vártam!- morogtam mérgesen. Mark bátorítóan megszorította a kezemet az asztal alatt. Én pedig a az ujjaimmal megcirógattam a kézfejét, jelezve, hogy értettem a célzást. Minél többet hallgatunk, annál előbb léphetünk le erről a rosszul sikerült vacsoráról. Percenként tekintettem fel a falon lógó órára. De mintha megállt volna az idő. Még mindig fél óra vissza volt a kellemetlenebb beszélgetésből, pedig már a desszertnél tartottunk.
- Ha esetleg Emma teherbe esne tőled, mit tennél?- kérdezte nyíltan.
- Gondoskodnék róluk, ők lennének a családom! Sose hagynám el csak, azért mert nem vagyok felkészülve a családalapításra. – fogalmazta meg Mark az elképzeléseit. Vajon ez a válasz szívből jött?
- Szóval nem vagy kész az elkötelezettségre?- kapott azonnal a szaván.
- Jelenleg nem, de ez idővel megváltozhat!- mondta és közben jelentőség teljesen tekintett le az egymásba kulcsolódó kezeinkre. Ez egy jelzés lehetett nekem? Jézus!
- Ez már két kérdés is volt!- emlékeztettem gyorsan.
- Nem számít!- legyintett rám hanyagul!
- Még egy utolsó kérdés lesz!- biztosított végül.
- Hova mész tovább tanulni?
- Ezt még nem tudom pontosan! Attól függ, hogy a szüleim hová helyezik át a cég központját.
- Értem! Na most pedig már csak az ítélet van hátra!- állt fel az asztaltól.
- Milyen ítélet? Ez nem a bíróság!- emeltem fel a hangomat. Kezdett felidegesíteni.
- Emma én úgy gondolom, hogy nem kellene többet találkoznotok Markkal!
- Nem tilthatsz el tőle!- álltam fel most már én is.
- Nem, tényleg nem tilthatlak el tőle teljesen. De azt kijelenthetem, hogy nem léphet be többet ebbe a házba!
- Ez honnét jött? Egész este kínoztad, és most mégse tetszik?
- Sajnálom kicsim! Én így látom jónak!
- Igazságtalan vagy! Mark tökéletes számomra, te pedig elhidegíted tőlem. Miért?
- Mert én azt mondtam! Kész! Téma lezárva!- csapot az asztalra és dühösen csörtetett fel a szobájába.
- Majd én beszélek vele!- állt fel anya szomorúan. Útközben sorra megölelgetett minket, nekem a homlokomra nyomot egy puszi. Mark megköszönte a finom vacsorát. Anya lassan lépkedett felfelé a lépcsőn. Franki együttértően ölelt át. Mikor már teljesen kiürült a nappali sóhajtózva huppantam le az egyik fotelbe. Miért tette ezt apa! Mark minden válaszára megfelelően válaszolt!
- Ne lógasd már az orrodat! Megoldjuk valahogy!- lépet oda mellém Mark. Most először szólt hozzám, amióta apa kimondta az ítéletet. Haragszik rám? El akar hagyni?
- Ebben én nem vagyok olyan biztos!
- Minden rendbe fog jönni!
- Haragszol rám?- adtam hangot félelmeimnek.
- Nem!- mondta határozottan.
- El akarsz hagyni?
- Soha! Ketten fogjuk megoldani!- mondta magabiztosan.
- Emma, el kellene indulni!- szólt be Alison.
- Megyünk már!- álltam fel a fotelből. Felvettem a kabátomat és némán léptem ki a jéghideg éjszakába.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
