Meglepő fordulatok (2. rész)

Órák közben próbáltam kommunikálni Alisonnal, de csak arra jutottam, hogy könnyeket csaljak a szemébe. Ez az én formám! Még a legjobb barátnőmnek se tudok segíteni. Milyen barátnő vagyok én? Arra a megállapításra jutottam, hogy pocsék. Minél előbb ki kell békülniük. Ha törik, ha szakad. A nap további részében Alison hanyagolta a beszédet, ami nála súlyos dolog volt. Annyira maga alatt volt, hogy el is feledkezett rólam és Markról. Annyira szerettem volna visszakapni a régi Alisont, hogy hajlandó lettem volna még a reggeli ügyről is beszélni. Most annyira törékenynek látszott. A mindig vidám, mosolygós lányból egy csöndes senki lett. Annyira ragaszkodott hozzá, mindenhova követte és felnézett rá. Conor egész lénye viszont egyedüllétért, levegőért sikoltozott. Biztosra vettem, hogy ezt barátnőm is észlelte és ezért tűnt olyan törékenynek. Alison nem volt magasa, de alacsonynak se mondanám. Az alakja tökéletes. Vállig érő göndör, fekete haját feltűzte vagy, hajpánttal fogta hátra. Minden féle-fajta hajpántot gyűjtött már össze. Ma egy masnis, piros volt rajta. Ami színben pontosan passzolt a blúzához. A kedvenc pólója, amit mintha ráöntötték volna úgy simult hozzá. Elég dekoltált is volt. Arca szív alakú, bőre napbarnított, pedig nem járt szoláriumba. Sminket se igen használt. Nem volt szüksége rá. Szeme gyönyörű, zöld volt épp, mint Conornak. Ebben az egyben hasonlítottak. Conor magas, szőke hajú kigyúrt fiú volt, ezzel ellentétben még okos is volt. Akik nem ismerték azok azonnal rávágták volna, hogy egy agyatlan izompacsirta, de ez egyáltalán nem felelt meg a valóságnak. Jó volt őket együtt látni, Conor olyan védelmezően ölelte Alisont. Én is mindig ilyen fiúról álmodtam. Visszatérve Alisonékra. A ragaszkodása a kétszeresére nőtt az elmúlt hónapban. Mindenáron maga mellett szeretné tartani Conort, de szerintem ez a rossz taktika lenne. Így csak elmarja maga mellől, de nem szólhatok bele. Abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy Alison belehalna, ha Conor elhagyná. Ez által nekem is egy része meghalna, mivel olyanok vagyunk, mint az ikrek. Persze csak a belsőnk szerint, a külső tulajdonságok egyáltalán nem passzolnak össze. Kerek arcomat hosszú, fekete hajam szegélyezte. Szemem kéken ragyogott. Én se álltam a hű sminkelők oldalán, de alkalom adtán egy kis csinosítás nem ártott. A bőröm viszont nekem is kreolos volt úgy, mint Alisonnak. Magasabb voltam nála pár centinél, az alakunk is megegyezett. Meg voltam elégedve a testemmel. A stílusunkban különböztünk a leginkább. Alison szerette a dekoltált, színes ruhákat. Sokszor vett fel szoknyát és magas sarkút és a csinos kiegészítőket sem vetette meg. Én vele ellentétben utáltam a színes dolgokat. A szekrényem tartam kifulladt a sötétdolgoknál. A sportcipő viszont elengedhetetlen volt. Egyetlen egy ékszert tűrtem meg magamon, a Nagyi skorpiós medálját. Imádtam az arany láncon fityegő állatot. Valamivel edzettebb is voltam, mivel sokat futottam. A régészet kemény munka, sokat kell dolgozni. Nem engedhettem meg magamnak, hogy kidőljek. A házunkkal szemben volt egy kis liget, amit egy kis ösvény szelt keresztül. Mindennap eljártam a ligetbe futni, múlt péntekkel bezárólag. Azóta sajnos nem volt időm futni. Már éreztem is a hiányát, hiszen olyan könnyű volt ott kint minden. Oda menekültem a problémás világ elől. Csak hallgattam a madárcsicsergést és élveztem a napfényt. Az az erdő volt a mindenem. Az évek során a résszemé vált. Elkalandozott a figyelmem, a csengő hangja térített magamhoz. Aztán az igazgatónő hangját hallottam, amint azt kéri, hogy fáradjon mindenki a tornaterembe. Fogalmam se volt hogy minek, de elindultam. Láttam, ahogy Alison arca egy másodpercen belül felvidul. Nem tudtam mire vélni, de őszintén megvallva nem is érdekelt annyira. Az viszont már tényleg fura volt, hogy újra elkezdett beszélgetni, teljesen megváltozott. A búskomor Alisont felváltotta a régről ismert kelekótya, kedvesen mosolygós Alison. Ez már nekem is sok, nem csodálom, hogy Conor ki van készülve. Ezeket, a váltakozásokat én se bírnám. Úgy döntöttem, hogy sürgősen beszélnem kell Alisonnal, mielőtt még tönkre teszi az életét. Teljesen kifordult magából. Elmélkedésemet Mark és Conor szakította félbe, akik akkor csatlakoztak hozzánk. Hirtelen ötlettől vezérelve eldöntöttem, hogy ma rögtön tanítás után futni megyek. Elképzeltem, ahogy a fákkal körbevett kavicsos ösvényen futok és hallgatom a madarak énekét. A napfény szikrázóan süt. De sajnos egyszer minden álom véget ér és visszatérünk a rideg valóságba. Ami számomra a közelgő végzetet jelentette. Már a teremben ültünk, amikor egy ismerős, de egyáltalán nem szívelt személyt pillantottam meg. Éppen felénk tartott a tűsarkú tipegőjében. Egy álnok perszóna, aki azzal szerez magának örömet, hogy tönkre teszi a szerelmespárokat. Elcsábítja a fiúkat aztán tovább lép. Minden lépése után széttört szíveket és bánatot hagy. Tiszta szívemből gyűlöltem, mert Conort is megkörnyékezte, de Alison megbocsátott. Elfelejteni viszont még máig se felejtette el, könnyen ki lehet hozni a sodrából ezzel a témával. A kegyetlenül gyönyörű vigyort most se lehetett letörölni az arcáról. Megint készült valamire. Volt egy megérzésem, hogy most én leszek soron nála.