- Mi a program ma délutánra?- fordult felém Mark a kocsiban. Tudtam előre, hogy erre megy ki a játék!
- Neked csak annyi, hogy most hazaviszel és este, pedig eljössz értem!- válaszoltam mosolyogva és megsimogattam az arcát.
- De miért? Én is akarok menni az edzésre!
- Nem jöhetsz! Oda csak lányok mehetnek! És tudtommal te nem vagy lány!
- Ne viccelj! A barátod vagyok!
- És ettől miért lennél te a kiváltságos? A szabály az szabály! Mindenkire vonatkozik, még rád is!
- Csak egy okot mondj, hogy miért nem mehetek!
- Egy csomó lány fog rövid sortban lófrálni a teremben!
- Engem csak is a tánctudásod érdekel!
- Tudom! Viszont akkor se jöhetsz be!- zártam le a vitát keresztbe font karral. Vigyorogva húzódott közelebb hozzám és fordította maga felé az arcomat.
- Kérlek!- lehelte.
- Nem tudsz meggyőzni! Ne is próbálj elcsábítani!- fenyegetőztem.
- Még egy valami van a tarsolyomban!- suttogta, és már érintette is mézédes ajkát az enyémhez. Isteni érzés volt! Teljesen elkábultam tőle. Ez a csók valamiért más volt, talán több érzelem lehetett benne. Zihálva váltunk szét. Nincs más lehetőség, el kell vinnem magammal, különben nem kaphatok több ilyen mámorító csókot.
- Irány a tánciskola!- adtam ki a parancsot mosolyogva. Az ő arcán pedig megjelent a győzelemi mosoly. Az épülethez érve kézen fogva sétáltunk át a parkolón. Már páran várakoztak az ajtóban. Mint tánctanár nálam volt a kulcs és csak én nyithattam ki. Ez is egy szabály volt a sok közül.
- Sziasztok csajok!- köszöntem, amikor odaértünk Markkal az ajtóhoz.
- Sziasztok!- néztek ránk csillogó szemekkel.
- Ez egy különleges alkalom! Nem volt már szabad hely a megőrzőben és csak ezért hozott magával!- viccelődött Mark a lányok nagy örömére. A lánykar egyszerre visított fel. Remélem, Mark nem fogja zavarni az órámat! Gyorsan kinyitottam az ajtót és betessékeltem a csoportot.
- Ne mulatasd a népet! Kérlek szépen! Én itt dolgozok!- fordultam komoly arccal Mark felé.
- Bocs! Csak oldani akartam a hangulatot! Neked akartam segíteni!- magyarázkodott.
- Ennek nagyon örülök, de kérlek szépen!
- Rendben, jó kis fiú leszek. Beülök a sarokba, és csendben figyellek!- mondta és elindult egy fal melletti szék felé. Én pedig gyorsan iszkoltam a lányok után az öltözőbe. Az ajtó előtt megálltam hallgatózni!
- Emma annyira kivirult!
- Teljesen összeillenek!
- Annyira jól néz ki, piszok szerencséje van a lánynak!
- Én egy hónapot se adok nekik!
- Szerintem meg hosszú távú lesz! Nagyon szép pár!- ezek és ehhez hasonló dolgokat hallgattam ki. Amikor végül meguntam, benyitottam és azonnal elhallgattak.
- Siessetek lányok! Amire én leérek, addigra ti már nyújtsatok! Értve vagyok?- mondtam tanárhoz méltó hangnemben.
- Igen!- és már ki is siettek az öltözőből. Ha jól számoltam még páran hiányoznak, vannak, akik betegek és vannak, akiknek még órájuk van. Na és Alison merre császkál? Ilyenkor már rég itt szokott lenni! Gyorsan öltöztem, a lépcsőfokokat kettesével szeltem lefelé. A terembe érve azt láttam, amire számítottam. A lányok mind Mark köré gyűltek, bár közben nyújtottak is. Járt a szájuk, mint mindig.
- Szerintem ti fogtok nyerni!
- Remélem is! Emma nagyon megérdemli, sokat tett a győzelemért!- bólogatott helyeslően Mark.
- De Tess is jól áll! Neki is van esélye!
- Tudom, de mi sokkal jobbak vagyunk! És persze a ti szavazatok is számít! Ha már itt tartunk. Kire szavaztok majd?- kérdezte mosolyogva Mark. Én még mindig az ajtó melletti sötétségbe burkolózva hallgatóztam.
- Hát még szép, hogy rátok!- felelték a lányok!
- Azt nagyon megköszönném! De ez legyen meglepetés Emma számára!
- De ti most tényleg együtt vagytok? Tess azt terjeszti, hogy csak megjátsszátok!- kíváncsiskodott az egyik. A többiek figyelmesen tanulmányozták Mark minden arc vonását.
- Hát persze, hogy együtt vagyunk! Nagyon jól kijövünk egymással, és…
- Lányok! Mit mondtam nektek?- léptem elő a rejtekből. Úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy véget vessek a mesedélutánnak!
- Nyújtunk!- reklamáltak kapásból.
- De jár a szátok is! Teljes csendet kérek mostantól!
- Igen is!
- Na! A mai órán a dubai táncot tökéletesítjük. Akik viszont nem szerepelnek abban csoportban, azok a terem másik végében gyakorolják a latin lépéseket. Mindent, ami az eszükbe jut. Lassan itt a vizsga napja. Nem árt a gyakorlás egyeseknek! De először kezdjünk bemelegítésként egy kis hip-hoppal. Mindenki álljon fel a helyéről. Háromra kezdjük. Csak csináljátok azt, amit láttok!- adtam ki az utasításokat. Miközben bekapcsoltam a zenét, nem is néztem Mark felé. Megpróbáltam elfelejteni, hogy ott ül tőlem pár méterre. A pörgős zene teljesen átjárta a testemet. Sorban mutattam meg a lépéseket a lányoknak. Először könnyűeket majd végül már elég nehéz lépés sorozatok következtek. Amikor már a társaság kezdett kiesni a ritmusból, akkor visszavettem a tempóból. Végül egy könnyed ugrással zártam le a gyakorlatot. Egyesek megkönnyebbülve sóhajtottak fel, míg mások fáradtan rogytak a földre.
- Elszoktatok a bemelegítéstől!- állapítottam meg.
- Nem szoktunk mi ennyire bepörögni!- panaszkodott zihálva az egyik táncos.
- Akkor legközelebb is számíthatók ilyesmire!
- Nem lehetne inkább balettal kezdeni?
- Nem! Na de folytassuk a munkát! A csoport egyik fele itt marad a másik fele, pedig átvonszolja a kicsi fenekét a terem túloldalára. Nem szeretném, ha beszélgetésbe torkollana a próba. Mindenki egyedül dolgozik. – adtam ki az utasításokat. Szótlanul tették a dolgukat, mindenkinek meg volt a saját kis dolga. Már épp bele akartam kezdeni az újabb gyakorlatba, amikor Alison rontott be a terembe.
- Sziasztok!
- Hát te merre jártál?- kértem tőle azonnal számon.
- Bocs, csak beszereztem egy új inget az esti műszakra! Két kilót híztam, és már nem jön rám az ingem! Milyen dolog ez?- suttogta a fülembe barátnőm.
- Hát ez az élet rendje!- nevettem el magam.
- Ne nevess! Tudod milyen megalázó volt, amikor nem jött fel rám az ing, sőt még a szoknyámat is úgy erőltettem magamra, hogy nem vettem levegőt! Ez katasztrófa!
- Ne aggódj már! Inkább gyere és mozogj egy kicsit! Rád férne!- mondtam nevetve. Hátat fordított és elsietett öltözni. Megvártam, amíg Al is végzett, csak azután kezdtem el a felkészülést a dubai táncra. Ez egy nagyon nehéz koreográfia. Az alapja a hastánc, de különféle más tánc elemek is szerepelnek benne. Az én feladatom lesz betanítani a társaságnak az utolsó pár részletet. Az eleje már nagyon jól ment mindenkinek, de a vége szörnyű volt.
- Először is kezdjük a legelejéről. – mondtam miközben bekapcsoltam a zenét. Az első taktusok, a megnyugtató török zene egy másik világba repített el. Ha ezt a zenét hallom, akkor mindig jó érzés fog el. Mindenről megfeledkeztem, még Markról is. Na, jó talán róla nem! Vajon mit gondolhat ebben a pillanatban? Tetszik majd neki a táncom? Vagy arra a megállapításra jut, hogy ez egy időpocsékolás? Miközben ezen gondolkodtam, sorba vettük az első szakaszt. Együtt táncoltam én is a csapattal, de én velük szemben álltam. Így sokkal könnyebb figyelemmel kísérni a teljesítményüket.
- Nagyon jó! De most akkor próbálkozzunk meg a nehezebb részével! Én kezdem, ti pedig utánam! Jó?- kérdeztem vissza, de nem vártam választ. Háttal fordultam a csoportnak és elkezdtem a jól begyakorolt lépések bemutatását. Már kívülről fújtam az egész darabot. Rengeteget gyakoroltam otthon és persze ide is sokat jártam. Láttam magamat a tükörben és a mögöttem táncoló lányokat is. Nagyon jól csinálták. De láttam még Markot is, aki a sarokban ült. Az arckifejezése nagyon furcsa volt, a szeme ködös. Mintha nem is itt járna. Majd megkérdezem tőle, min agyalt ennyire! Egy órán át táncoltunk és táncoltunk. Végül hulla fáradtan fejeztük be a gyakorlást.
- Nagyon jók voltatok lányok! Egy kicsit még gyúrunk rá és miénk a győzelem, ebben teljesen biztos vagyok! Bob is büszke lesz ránk! Csak még egy kicsit még tegyünk érte! De mára elég lesz, mindenki nyújtson le, aztán mehetek! További szép napot mindenkinek!- köszöntem el tőlük. Miután befejeztem a mondani valómat, halk beszélgetésbe kezdtek egymással. Ami engem illett, én gyorsan odasiettem Markhoz. Megálltam előtte és vártam. Mi a véleménye rólam?
- Végeztetek mára?- kérdezte mosolyogva.
- De csak mára!
- Olyan vagy, mint egy diktátor!- nevetett fel, miközben átkarolta a derekamat.
- Szorosan kell tartani őket, vagy különben kifolyik minden a kezed közül. – válaszoltam és reméltem, hogy érti szavaim kétértelműségét.
- Ebben teljesen egyet értek!- és még szorosabban szorított magához.
