Némaság 2.

Rohantam lefelé a lépcsőn a konyháig. Késésben voltam, de Mark még nem jött. Már megreggeliztem, fésülködtem, de ő még mindig nem csengetett. Hol lehet?

- Emma, el fogsz késni. Elvigyelek?- ült le mellém anya.

- Mark elfelejtett!- írtam le szomorúan.

- Lehet, hogy megbetegedett! Nem hiszem, hogy elfelejtett.

- Vigyél be létszíves!

- Gyere menjünk, már így is késésben vagyok!- állt fel. Még utoljára rá pillantottam a telefonomra, de semmit sem jelzett. Már írtam neki három üzenetet is. Mit csinálhat?

Gyorsan beértünk a suliba. Mark ott sem volt, a kocsiját sem láttam a parkolóban. Talán tényleg beteg és alszik. Meglátogathatnám délután. Mark és az ikrek egyedül laktak egy hotelban a város szélén, a szüleik New Yorkban élnek, de sokat utaznak az üzlet miatt.

- Hé, Emma! Várj egy kicsit!- kiáltott utánam Angela.  

- Sajnálom, hogy egyedül jöttél be, de Marknak el kellett utaznia anyáékhoz! Engem bízott meg a fuvarozásoddal, de kiment a fejemből! Ne haragudj!- hadarta el bűnbánó arccal. Némán bólogattam, és egy széles mosolyt küldtem felé.

 - Ennyire haragszol? Nem is szólsz hozzám?- kérdezte rémülten. Legbelül a kisördög boldogan kacagott fel bennem. „Az a jó, ha szenved”- ismételgette folyton-folyvást.

- Sajnos nincs hangom!- írtam le most már sokadszorra a lapra.

- Ja, már értem. A sok éneklés?- kérdezte kedvesen mosolyogva. Miért nehezíti meg ennyire a dolgomat. Sokkal könnyebb lenne, ha nyíltan a szemembe mondaná, hogy gyűlöl, akkor nekem se lenne nehezebb elfogadnom a tényt.

- Mark mikor jön haza?- kérdeztem, figyelmen kívül hagyva az egyébként is egyértelmű kérdését. Fürkésző pillantását az arcomra emelte, hosszú percekig meg sem szólalt.

- Nem tudom. – felelte végül közönyös hangon. Utálom ezeket, az érzelem hullámokat. Egyszer kedves, aztán közönyös, utána pedig minden ok nélkül gúnyos. Miért kell ezt tenniük? Vajon tisztában van vele Angela és Ashlee, hogy ez engem mennyire bosszant? Talán direkt játsszák ezt? Gondolkodásom közben viszont becsöngettek. Szó nélkül hagyott ott a folyosó közepén. Elnyomtam a bennem uralkodó dühöt és sietve indultam el az osztályterem felé. Már mindenki bent volt. Al és Conor érdeklődve figyelték, ahogy mérgesen dobálom le a cuccaimat az üres padra. Mark nincs itt, de legalább már tudom, hogy hol van. Vajon, miért nem szólt az utazásáról?

- Hol van Mark?- kérdezte suttogva Conor, miután a tanár is beért az órára. Kitéptem egy lapot a jegyzetfüzetemből és nagy betűkkel firkantottam rá a választ.

- A szüleinél van!!!

- Nincs hangod?- kérdezte Al, miután elolvasták. Válaszképpen csak nemet intettem. A nap folyamán is némát kellett játszanom, ami talán jól is jött. Nem kellett senkihez sem szólnom. Csak a minimális társalgást kellett valahogy kibírnom. Délután egyedül, csendben gyalogoltam haza. Anya még a suliban volt, Franki edzésen, apa, pedig mint mindig, dolgozott. Furcsa volt egyedül lenni otthon. Régen volt már ilyen üres a ház. Legtöbbször Al és Conor is itt van velem, de ma nekik is dolguk van. Tanulnom nem kellett, ezért egy forró fürdő után lefeküdtem aludni. Mielőtt még elaludtam volna, küldtem egy üzenetet Marknak, hogy hiányzik és siessen haza. Rosszul éreztem magam nélküle. Magányosság tört rám, amikor arra gondoltam, hogy egyedül vagyok ebben a nagy házban, senki sincs velem. Reménykedtem benne, hogy Egyiptomban majd nem lesz honvágyam. Nem szerettem volna gyengének tűnni majdani a tanáraim és a csoport társaim előtt. Rövid időn belül álom borult a szemeimre. Reggel az órám csörgése helyett a telefonom zajongására ébredtem. Mark küldött üzenetet. Nem tudja pontosan mikor jön, de én is hiányzok neki. Ezek szerint még egy napot kell nélküle eltöltenem. Szépen lassan felöltöztem, megreggeliztem. Egy óra múlva készen álltam az indulásra.

- Mehetünk?- fordult felém anya, miközben lesimította Franki felzselézett haját, aki mérgesen próbálta meg helyre hozni a károkat.

- Készen vagyok. – suttogtam. Végre visszajött a hangom, bár még nem az igazi, de már kommunikáció képes vagyok. Unalmasan és lassan teltek az órák. Az ebédszünet alatt Al és Conor beszámolót tartott a tegnapi randijukról. Conor csónakázni vitte Alisont. Jó volt végre látni, hogy boldogok. Egymásnak lettek teremtve, ez egyértelmű. Már azt hittem, hogy eseménytelen nap lesz, de Tess közbeavatkozott.

- Állítsd le az öcsédet, mert a húgom után csorgatja a nyálát. – mondta, miután megbökte a vállamat. Lassan fordultam felé, miközben összeszedtem minden erőmet. Reméltem, hogy nem most hagy cserben a hangom.

- Kedvelik egymást, ha még nem vetted volna észre!- feleltem nyugodt, megfontolt hangon.

- Ez baromság! Rachel nem jár lúzer deszkással. – mondta mosolyogva.

- Franki legalább ért valamihez, a körömreszelésen kívül.

- Igen, a te családodban mindenki ért valamihez! Az öcséd a csövezéshez, te pedig a homoktúráshoz!- gúnyolódott.

- Inkább homokozok, mint tűsarkúban topogva a világbékét hirdetem. Azt meghagyom neked!

- Remélem, az öcséd románca nem egy újabb szánalmas próbálkozás a korona megszerzésére!- mondta, miközben a gúnyos mosoly helyett egy elszánt fintor jelent meg az arcán. Ettől az arca valósággal ördögi volt, rémisztő.

- Mikor jut már el a szőke agyadig, hogy ÉN-NEM-AKAROK-BÁLKIRÁLYNŐ-LENNI!- mondtam ingerülten, és a mondat utolsó részét szavanként hangsúlyoztam. 

- Ezzel nem versz át senkit. Még Markkal sem tudod elvenni a koronát tőlem. Én érdemlem meg ezt a címet. Megdolgoztam érte. Nem hagyom, hogy te, meg a kis csapatod átvegyétek az irányítást. Én vagyok a suli királynője, jól vésd az eszedbe!

- Bocsi, de sietnem kell, most tartjuk a titkos gyűlést. A mai téma: Hogyan taszítsuk le a trónról Tess Williamst!- búcsúztam el vigyorogva. Gyorsan megfordultam és sietve távoztam, de még hallottam a dühös fenyegetőzését.

- Megbánod, hogy az utamba kerültél. Eltaposlak, mint egy csótányt, téged és a hülye öcsédet is!

Mosolyogva léptem ki a suli kapuján. Jó volt tudni, hogy Tessnek semmi köze Frankihez. Hazafelé a telefonomat markolásztam, vártam Mark hívását, de semmi. Még egy üzenetet sem küldött. A hiánya egyre fokozódott. Otthon sem volt jobb. A szobámban fel-alá mászkáltam. Egyik helyről a másikra dobáltam át a dolgokat. Tanulni pedig végképp nem volt hangulatom. Már nyolc óra volt, amikor zuhanyozni mentem. A forró víz égette a bőrömet, de szükségem volt rá, hogy magamhoz térjek. Méz, narancs és citrom illat terjengett a zuhany alatt, mert kipróbáltam Alison tusfürdőjét. Régóta ajánlgatja, de nekem eddig túl édes volt. Ezen az estén viszont kedvet kaptam hozzá. Amikor kiléptem a kabinból, mindent gőz lepett be. Vakon botladoztam el a tükörig. Rátámaszkodtam a mosdókagylóra, hogy le tudjam törölni a párát az üvegről. Az egész testem megremegett, amikor hozzáértem a hűvös üveghez. Belenéztem a tükörbe és csak akkor láttam, hogy Mark ott áll mögöttem mosolyogva.                                                                                                      - Mióta állsz már itt?- kérdeztem kacéran, miközben végig a szemébe néztem a tükrön keresztül.                   - Eltakartam a szemem az olyan részeknél!- mentegetőzött kuncogva.                                                            - Na persze…                                                                                                                                               - Itt vagyok.                                                                                                                                                  - Jöttél, hogy elcsábíts?- kérdeztem, miközben felé fordultam.                                                                       - Szerintem, nem kell sokat győzködni!- mondta, miközben a testemet takaró törölközőért nyúlt.

Némaság 1. rész

A napsugarak érintése kellemes érzés volt. Próbáltam kiűzni az álmot a szemeimből, de nagyon nehezen ment. Tudatom az ébrenlét és az álom határán egyensúlyozott. Pár percig még csukott szemmel feküdtem a párnák között, de aztán nem bírtam tovább. Ásítozva fordultam oldalra, hogy felpillantsak az órára. Este hat óra volt. Ezek szerint végig aludtam az egész napot. A nap már nem sütött olyan fényesen, helyét lassan átadta az éjszaka urának, a Holdnak. Utolsó sugaraival viszont még beragyogta kis birodalmam minden zugát.

Az emlékek lassan kúsztak be az agyamba. Végül felderengtek előttem a tegnap éjszaka eseményei. Mark csodás csókjától még mindig ájuldoztam.

Felültem az ágyban és kezembe vettem a telefonomat. Húsz nem fogadott hívás Marktól. Valami nagyon sürgős lehetett. Jobbnak láttam visszahívni!

„Mark Stanley telefonját hívta. Sajnos most nem vagyok elérhető, próbálja meg később!” – a hangja hallatán kirázott a hideg. Hiányzott! A sípszó után azonnal kinyitottam a számat, de egyetlen egy hang sem jött ki. A tegnapi éneklésnek meglett az eredménye, elment a hangom. Többször előfordult már velem. Legtöbbször egy-két napig játszom a némát. Ezeken a napokon Ed bácsinak is nélkülöznie kellett. Inkább kinyomtam a telefont. Majd holnap reggel találkozunk.

Lucifer nagy puffanással érkezett meg az ágyamra. Nagy zöld szemeit szemrehányóan emelte rám. Az elmúlt pár napban kissé elhanyagoltam. Engesztelésül megvakartam a füle mögötti kis részt, hízelegve feküdt be az ölembe, még több kényeztetést remélve. Kopogtak az ajtómon. Franki, mosolyogva lépett be a szobámba, Lucifert bámulva.

- Gondolom nincs hangod!- mondta nevetve. A válaszom csak egy nagy bólintás volt. 

- Beszélni szeretnék veled!- folytatta. Elővett a zsebéből egy jegyzetfüzetet és egy kék tollat. Kivettem a kezéből és már körmöltem is a választ.

- Már úgy is régen dumáltunk egy jót. Hallgatlak öcsi!

- Sajnálom a kamerás ügyet, nem szerettem volna kellemetlenséget okozni. De miután lefilmeztem, azt hittem, hogy te jössz érte. Akkor pedig tudtam volna veled beszélgetni!

- Sajnálom, hogy olyan hülyén reagáltam rá. Hiszen csak egy poén volt! Miért szeretnél ennyire beszélgetni? Kérdésed lenne? Tanács kell?- firkantottam gyorsan.

- Mind kettő! Lehet, hogy már hallottál róla…

- Mégis miről?- türelmetlenkedtem.

- Van egy barátnőm. – nyögte ki végül. Ahogy a barátnő szó elhagyta a száját, azonnal rák vörös lett az arca.

- Mi? Ki az?- olyan erővel húztam végig a tollat a papíron, hogy az felhasadt.

- Rachel Williams!- a név hallatán megfagyott a vér az ereimben. Hát Tess a családomnak is ártani szándékozik? Már láttam is magam előtt ördögi mosolyát. Rachel? Ismertem, de csak ritkán találkoztunk. Egyidős Frankivel. Szép, hófehér arcát gyönyörű mosoly ékesítette, és méz szőke haj keretezte. Kedves lánynak ismertem meg, de a megérzéseimben sem bízhatok.

- Kedveled?- kérdeztem. Lepillantott a lapra és egy félénk mosoly jelent meg arcán. Azonnal tudtam, hogy szereti. Franki ritkán mutatta ki érzéseit, de ez a lány sokat jelent számára.

- Nagyon!- rövid válaszával palástolni szerette volna érzéseit, de a tekintette és a mosolya mindent elárult. Lágyan szorítottam meg a kezét, el szerettem volna mondani neki, hogy meneküljön! Ne horgonyozzon le Rachel mellett, mert ő is ördögi, mint a nővére! De nem tehettem, nem mondhatok véleményt szegény kislányról, hiszen még nem is ismerem igazán.

- Tudom, mit akarsz mondani!- nézett mélyen a szemembe.

- Nem szeretném elrontani a boldogságodat, de tisztában kell lenned vele, hogy Tess maga az ördög. Az alma nem esik messze a fájától. Remélem Rachel is úgy szeret téged, mint te őt!

- Vigyázni fogok!- bólintott, miután elolvasta intelmemet.

- Eszembe jutott már az is, hogy ez csak Tess egyik gonosz terve ellened. Az eszem azt súgja, hogy hagyjam az egészet, de a szívem pont az ellenkezőjét ismételgeti. Mit tegyek, Emma?- kérdezte kétségbeesetten. Csak most tudatosult bennem, hogy mennyire érett és okos az én öcsém. Már nem az a kis idétlen flótás, hanem ésszerűen és megfontoltam dönt mindenről.

- Hallgass a szívedre Franki, a többit pedig hagyd rám! Majd én megoldom. – firkantottam le és közben egy kedves mosolyt küldtem felé.

- Te vagy világ legjobb testvére! Hiányozni fogsz, ha elmész Egyiptomba!- ölelt át.

- Te is hiányozni fogsz, öcsi! De ne feledd, a nővéred vagyok, és rám mindig számíthatsz. – írtam le, miközben egy könnycsepp csöppent a lapra. Mindenki ellenzi az álmomat? Lassan már én is kételkedek saját magamban. Egyiptom? De hiszen az olyan messze van! Mark, Franki, Al és Conor, velük mi lesz? Franki még csak most kezdi a kamasz korát élvezni. Alison és Conor elvesztene egy barátot, talán túl tennék magukat rajtam. Mark. Ő már egy más fejezet életem könyvében. Túlélheti a kapcsolatunk azt a nagy távolságot? Az én szerelmem bírja a több ezer kilométert, de róla már nem tudok nyilatkozni. Szeret egyáltalán annyira, hogy megvárjon? Ez a sok kétes kérdés lassan már kikészít. Az élet túl nehéz, és én képes vagyok tovább bonyolítani. Egy viszont teljesen biztos: az álmaimat nem adom fel!

- Már nem is olyan jó döntés, igaz?- nézett rám mindentudóan Franki. Látta a vívódásomat.  

- Nem adom fel az álmaimat!- vettettem oda mérgesen.

- Ez dicséretre méltó, de egy álom miatt feladod az összes többit?- kérdezte, miközben kisétált a szobámból. Lucifer is felpattant az ölemből és kisietett vele. Valóban ez lesz a vége, a legfontosabb álmom miatt a kevésbé fontosabbak feledésbe merülnek és törlődnek a képzeletbeli listámról? A legfőbb álmom viszont mindenben kárpótol majd. Igen! Nem véletlenül áll az a listám legelején. Frankiék nagyot tévednek, ha azt hiszik, hogy feladom a régészetet.

Dühösen vettetem magam be a párnák közé. Rövid időn belül újra elnyomott az álom. Reggelig már fel sem keltem.     

Book trailer!!!! By Bells

Egy csodás éjszaka

Mark egészen a házunkig kísért. Útközben megosztottam vele a jó hírt, miszerint apa megenyhült. Örömében felkapott és megpörgetett a levegőben. Nevetve ütöttem a vállát, hogy tegyen le, pedig szorosan fogta a derekamat, nem esett volna bajom. Abban a pillanatban elhittem, hogy az élet gyönyörű és, hogy Mark mellett sosem eshet bántódásom. Sosem kellene többet félnem semmitől. Ölelő karjaiban a lelki békémre találtam. Talán megtalálom a megoldást, arra, hogy örökre így maradjon. A fejemben egy kis hang már tudta is megoldást, de ezt elvetettem. Nem hozhatok felelőtlen döntéseket.


Minden olyan nyugodt és békés volt körülöttünk. Senki sem látott minket, már későre járt. A tücskök halk moraja körbe ölelt mind kettőnket. Az éj sötét leple borult ránk, hogy nyugodtan töltsünk még pár percet, másodpercet. Mark alakja a sötétben még inkább vonzott. Az árnyként tornyosuló test mintha mindig készen állna a veszélyre. Minden pillanatban az én kicsiny, törékeny testem előtt feszült, védelmezőn. A bizalmam meginghatatlan volt felé, olyan köteléket éreztem kettőnk között, amit kevés halandó tapasztalhat meg. Hirtelen megijedtem a gondolataimtól! Olyan rövid ideje ismerjük egymást, hiszen még csak az elején járunk, de én már egy elszakíthatatlan kötelékről fantáziálgatók. Lehetséges lenne, hogy Mark nem érzi? Ő talán nem részese ennek a csodának? Amikor a szemébe néztem rögtön láttam a köteléket, de mintha nála még nem lenne sziklaszilárd, ő még nincs elvarázsolva, velem ellentétben. Rákérdezni viszont nem mertem. Emma Newton annál gyávább volt!

A szeme csillogót, amikor belenéztem. Biztos vagyok benne, hogy az enyém is hasonlóan ragyogott. A szerelem hulláma egyre közelebb és közelebb került szívem partjaihoz. Miket is beszélek? Már ideért, a szerelem pusztító, de még is varázslatos hulláma a partot mosta szívem szigeténél. Már most tudtam, hogy ebből nem lesz kiszállás. Visszavonhatatlanul beleszerettem Mark Stanleybe. Talán ez lehet a szerelem első látásra? Valószínűleg igen! Eszembe jutottak az emlékeim, amikor először láttam Markot. Csak ekkor éreztem meg az akkor elrejtett legbelső érzéseimet. Már akkor is vonzódtam hozzá, csak az agyam nem engedett közel hozzá. Nem tehettem azt, amit a szívem diktált, ezért az érzéseimet eltemettem, jó mélyre, hogy senki se találhasson rájuk. De végül még is felszínre törtek. Ott kavarogtak bennem mindvégig.

Mint a filmek nyálas jeleneteiben, mi is mélyen egymás szemébe néztünk. A miénk viszont egyáltalán nem volt nyálas, tényleg megéltük. Teltek a másodpercek, aztán percek. Egy új lépcsőfokra léptünk, mert már beszéd nélkül is értettük egymást. Nem értünk egymáshoz, de olyan közel álltunk, hogy szabályosan égettek azok a bizonyos szikrák.

Egy hatalmas burok zárta ki a külvilágot. Csak mi lehettünk részesei ennek a varázslatnak, senki más.

Egy pillanatra félre nézett, de csak azért, hogy ellenőrizze nincs e ott valaki. Én is körbe kémleltem az utcát, de senkit sem láttam. A fű csillogott a hajnali dértől, csodás ragyogása tejesen elfeledtette velem, hogy mindjárt felkel a nap.

Mark hosszú várakozás után végül újra visszafordult hozzám. Két tenyere közzé vette az arcomat. Bőre melegsége égette a bőrömet. Most vettem csak észre, hogy lehűlt az idő. De nem hagyhattam, hogy elkalandozzanak a gondolataim. Minden idegszálam megfeszült és az ő reakcióját vártam.

Lassan hajolt felém, mintha minden egyes mozdulatot kellőképpen megfontolna. Hosszú másodpercek teltek el, mire az ajkaink összeértek. El kellett számolnom tízig, mert a reakcióm túl heves lett volna. Nem akartam mohónak tűnni Mark szemében. Türelmesen kivártam, amíg ajka rá talál az enyémre. Szájának íze bombaként robbant szét ízlelőbimbóim között. Lassú csókunk a mennybe repített. Nem is éreztem még ehhez hasonló dolgokat. Ajka puhasága, forró lehelete mindent felülmúlt. Ajkaink egy ütemre mozogtak, megtalálták a saját ritmusukat. Valósággal önálló életre keltek. Éreztem, hogy a kezei lecsúsznak az arcom a vállamra. Újra szoros karjaiban pihenhettem. A biztonság lángja fellobbant a lelkemben. Nem volt kétségem a felől, hogy ez a világ legcsodásabb érzése. Mark ajkai számomra a mézédes nektár, a szabadság és a csoda elképzelhetetlen kavalkádja. Csókja utánozhatatlan és megismételhetetlen. Teljesen biztos voltam benne, hogy soha többet nem érzek ehhez fogható örömet. Próbáltam elnyújtani a percet, minél tovább, de egy hangos köhintés megzavarta a meghitt perceket. Gondolkodás nélkül tudtam ki az. Apám az egyetlen személy, aki felkel hajnalban is, hogy megzavarja szerelmes lánya legszebb pillanatát. A csók azonnal megszakadt. Amikor kinyitottam a szememet, Markéban szomorúságot véltem felfedezni.

- Nem tetszett?- kérdeztem kétségbeesve. Nem válaszolt, de láttam, amint elnyom egy mosolyt. Arcára viszont azonnal visszaszállt a komolyság.

- Emma! El kell mondanom…

- Ne játsszátok el az utolsó esélyeteket is!- szakította félbe apa. Köntösét szorosabban húzta össze magát, a hűvös idő miatt. Mark komolysága még jobban megrémisztett. El akart mondani valamit! Valami nagyon fontos dolgot! Gondolatban hálát adtam az égnek, hogy végre apa jókor volt jó helyen. Nem szerettem volna hallani a folytatást. Azon az estén biztos nem! Lehet, hogy nem szeret vagy van valaki más az életében. Ezek mind olyan információk lennének, amit egy ilyen csodás este után képtelen lennék elviselni. Megőrülnék, ha befejezte volna a mondatot. De ekkor viszont átsuhant az agyamon, hogy lehet nem is ezt akarta mondani. Akkor még mi lehet olyan fontos? Azt akarta volna közölni, hogy szeret? Talán akkor én is bevallhattam volna neki az én érzéseimet is!

- Mennem kell!- búcsúztam el. Inkább elmenekülök a mondandója elől. Mint már említettem, Emma Newton túl gyáva.

Féltem, hogy összetöri a szívemet, ezért inkább bemenekültem a házba. Búcsúzóul még adott egy gyors puszit a homlokomra.

- Jó éjszakát!- suttogta, aztán beszállt a kocsijába és elhajtott. Úgy láttam, mintha ő is megkönnyebbült volna, hogy nem kellett befejeznie a saját mondatát.

Ez egyszer talán a gyávaságom mentette meg az életemet. Persze tudtam jól, hogy ezt a beszélgetést, nem lehet a végtelenségig húzni. Egyszer eljön majd az a pillanat is, amikor elhozakodik újra azzal a mondattal. És akkor majd én nem tehetek mást, csak ülök és végig hallgatom. Lehet, hogy az lesz a legboldogabb pillanatunk, de lehetséges, hogy abban a percben fog kismillió darabra hullani szerelmes szívem. Utána azt a kirakóst már senki se tudja majd kirakni lyukak nélkül.

Megsemmisülve lépkedtem fel a veranda lépcsőin. Csak akkor éreztem, hogy valójában mennyire fáradt vagyok. A burokból kilépve, - emlékeztettem magamat- már a való világban vagyok, valós problémákkal és érzésekkel.

Ásítozva csuktam be az ajtót magam mögött. Apa nem szólt semmit, némán lépkedett fel az emeletre vezető lépcsősoron, majd hallottam, amint becsukja a hálószoba ajtaját. Felsiettem a szobámba és azonnal a fürdőszoba felé vettem az irányt. Gyorsan húzgáltam le magamról a ruhámat és a cipőmet, ami valljuk már nem is volt olyan kényelmes. A talpam szúró fájdalommal jelezte, hogy túl sok időt töltöttem a magas sarkúban. A zuhanyzást nem kapkodtam el. Hosszú percekig csak álltam csukott szemmel a vízsugár alatt és éreztem, ahogy a testem felfrissül. Nem gondoltam semmire, de Mark arca, a csillogó szemével beleégett a retinámba és csak őt láttam magam előtt.



Szponzor!

Rövid séta után már a bár ajtajában álltunk. Szembe fordultam Markkal és mélyen a szemébe néztem.


- Ne veszekedjünk!- mondtuk egyszerre. Elnevettük magunkat, még a legdrámaiabb résznél is nevetünk.

- Nem szeretnék ma este a jövőről beszélni!- suttogtam.

- Nem erőltettem többet ezt a témát. Bízok benned, ha majd eljön az idő, tudom, hogy helyesen fogsz dönteni. – válaszolt. Nem feleltem semmit, csak szorosan megöleltem. Mark olyan érzéseket ébreszt bennem, amit már nagyon régen nem éreztem. Egy pillanatra még a régészetet is háttérbe helyeztem, de tényleg csak egy pillanatra. Tudom, hogy mit várok az élettől, nem hagyom eltékozolni a sajátomat. Amikor kinyílt előttem az ajtó, újra megcsapott az a jól ismert illat kavalkád. Minden kedvenc illatom kiáramlott a helységből, mind egy helyen volt. A szobám után ez volt a második kedvenc helyem. Ed bácsi bárja. Ez egy másik világ volt. A nyugalom távolról is elkerülte. Hangzavar volt bent és mindenki jól érezte magát. A kanári sárga falak az idő múlásával elvesztették gyönyörű színűket. Befedte őket a mértéktelen cigaretta füst és más egyéb ronda dolog. Ed bácsi a festés helyett inkább fényképekkel és trófeákkal próbálta elfedni a falat.

- Emma! – kiabálta túl a hangzavart bácsikám. Integetve ugrált a bárpult mellett. Már messziről sütött róla, hogy nagyon izgult a szponzor miatt. Egy új, narancssárga ing volt rajta, amihez egy fekete farmert húzott. A két szín merőben eltért egymástól, de Ed bácsin nagyszerűen mutatott. Jól nézett ki, mint mindig. Ed fiatalos, jó képű férfi volt. A saját korosztályából bármelyik nőt megkaphatta volna, ez egészen biztos. Gyorsan átvágtunk az asztalok között. Mark végig szorította a kezemet. Ed éppen egy korsót töltött meg sörrel, amikor odaértünk hozzá.

- Áh, végre itt vagytok! Mark, örülök, hogy újra látlak! Emma siess, mindjárt itt van a fickó!- adta ki az utasításait. De közben a korsóból folyt ki a sör, szitkozódva rakta le.

- Ed bácsi az inged is olyan lett!- mondtam szomorúan.

- A francba! De semmi pánik, a biztonság kedvéért vettem még egy inget. Bent van az irodámban, megyek és felveszem! Fiam!- fordult Mark felé.

- Igen?- kérdezte rémülten.

- Tudsz sört csapolni?- kérdezte szórakozottan Ed. Már nem is figyelt oda Markra. A sört törölte fel a pultról.

- Nem hiszem, hogy menne….

- Nagyszerű! Felvettelek!- mosolygott Ed, valószínűleg nem is hallotta mit mondott Mark. Sietve indult el az irodája felé.

- Igen is, uram!- felelte mosolyogva Mark.

- Kérek szépen egy Martinit!- támaszkodtam neki a pultnak, miközben ő belépett mögé és felvette a kötényt.

- Jéggel?- kérdezte azzal a fura akcentusával.

- Inkább egy narancslét!- válaszoltam nevetve.

- Igen is hölgyem!- felelte és látványosan kezdett el kutatni a gyümölcslé után.

- A pult alatt van egy hűtőszekrény, ott van bent minden pia. – segítettem neki mosolyogva.

- Gondolhattam volna!- morogott, nem tudtam, hogy viccel vagy csak szórakozik. Mark eltűnt a pult mögött. Pár perc válogatás után végül sikerült megtalálnia.

- Emma! Jó téged újra látni!- ölelt át valaki hátulról. Mosolyogva fordultam az idegen felé.

- Jimmy? Úristen! Ezer éve nem láttalak!- öleltem át a férfit. Régi barát, aki az egyetem miatt ritkán járt haza. Sose voltunk nagy cimborák, de jó fej. Régen még Alisonnak csapta a szelet, de Conor időben leállította.

- Tavaly karácsonykor a korcsolya pályán!- mosolygott töretlenül. Napsütötte bőre és hófehér fogai nagyon vonzóvá tették. Izmos felsőteste pedig csak fokozta a látványt.

- Mi újság Miamiban?- kíváncsiskodtam.

- Semmi különös! Az utolsó év mindig húzós az egyetemen. A nap nagy részében csak tanulok.

- Hát itt se jobb a helyzet! Érettségi para!

- Nagyon jól nézel ki, napról napra gyönyörűbb leszel!- bókolt kedvesen.

- Hello!- bukkant elő Mark a pult alól.

- Oh… Jimmy! Ő a barátom, Mark!- mondtam. Éreztem, ahogy a vér az arcomba tolul. Teljesen megfeledkeztem Markról.

- Hello, Jimmy vagyok! Egy régi jó barát.

- Én meg Mark, az új jó barát!- gúnyolódott fog csikorgatva.

- Te vagy a pultos? Egy sört majd passzolj ki nekem!- vigyorgott rá Jimmy. Láttam, ahogy Mark szemében felcsillan a harag első szikrája. A kezében egy citrom facsarót szorongatott. Ebben a percben mondtam imát, hogy Ed bácsi nem a konyhára osztotta be Markot.

- Emma? Csatlakozol hozzám?- kérdezte hülyén vigyorogva. Már nem is volt olyan vonzó.

- Bocsi, de Marknak segítek. Fél óra múlva meg már kezdődik a műszakom!

- Hát akkor majd máskor!

- Talán! Szia!- búcsúztam el tőle. Mark még mindig azt a hülye facsarót szorongatta és furcsa fejet vágott.

- Mit erőlködsz ennyire?- kérdeztem nevetve.

- Legszívesebben kifacsarnám a fejét! Flörtölt veled!- motyogta dühösen.

- Ez nem számított flörtnek!

- Remélem is! Mert én….

- Megkaphatnám már az italomat?- kérdeztem gúnyosan.

- Tessék!- csúsztatta elém morcosan. Olyan képet vágott, mint amikor egy kis fiútól elveszik a nyalókáját. Nem sokáig bírtam ki nevetés nélkül.

- Nagyon vicces! Tényleg!- morogta. Válasz helyett inkább kivittem Jimmynek a sört. Mark csúnyán nézett rám, amikor visszaértem. Már épp visszavágni készültem neki, amikor….

- Elnézést!- lépett oda egy középkorú, szőke hajú nő. Egy szürke, hétköznapi kosztümöt viselt, de a cipője egyszerűen fantasztikus volt.

- Mit parancsol?- kérdezte Mark, talán egy kicsit túl is játszotta a szerepét.

- Van itallap?- kérdezte némi töprengés után a nő.

- Persze! Itt van!- nyújtottam felé, mivel láttam, hogy Mark tehetetlenül néz rám. Fogalma se volt mit kell csinálni.

- Karibi alkony? Az meg mi?- nézett Markra kérdőn. Szegény fiú, egy izzadságcsepp folyt végig az arcán. Ő is épp annyira volt tisztában vele, mint a nő. Mosolyognom kellett rajta, annyira kétségbeesett.

- Majd inkább én átveszem!- ugrottam be mellé. Kissé félre toltam, hogy szembe álljak a nővel.

- A karibi alkony egy isteni gyümölcslé, egy kis vodkával megszédítve.

- Tökéletes lesz!- felelte nevetve. Hallottam Mark hatalmas sóhaját.

- A bár tulajdonost merre találom?- kérdezte a nő, miközben az italt készítettem. Profi voltam már benne, nyáron egy hónapra Ed bácsi beállított a pult mögé. Én készítettem minden italt. A sörcsapolás is nagyon ment.

- Az irodájában van, de azonnal jön!- válaszoltam.

- Emma, drága! Mikor kapom meg a söröcskémet?- kiáltott oda Joe.

- Azonnal viszem!- ordítottam vissza. Jó volt ismét a nyüzsgés középpontjában állni.

- Azt már nem! Majd én! Emma drága most nem ér rá. – felelte gúnyosan Mark és kikapta a kezemből a korsót.

- Vigyázz, ki ne csöpögtesd!- szóltam utána nevetve.

- Nem árt neki!- fordult vissza. Ő is nevetett.

- Féltékeny?- nézett rám mindentudóan a nő.

- Kicsit túlzásba viszi!- feleltem. Elé raktam a koktélt és örömmel figyeltem, ahogy megforgatja a poharat. Egész szépen sikerült.

- Azt mondta, hogy egészen megváltoztál. Kicsit szőrösebb lett a kezed, de azért adott borravalót!- jött vissza Mark vigyorogva.

- Nagyon kedves tőle! Ezt akkor majd gyantára költöm!- mondtam nevetve, miközben kivettem a kezéből a pénzt.

- Emma! Miért vagy még mindig itt? Menj beénekelni. A szponzoros pasi minden percben itt lehet. – lépett ki az irodájából Ed bácsi. Sietve vetett egy pillantást a kosztümös nőre és már ment is volna tovább, de a nő elé lépett és kezet nyújtott neki.

- Noah Eriksen vagyok, a szponzoros pasi!- mutatkozott be mosolyogva.

- Úristen! Nagyon sajnálom! Én azt hittem….

- Sokan azt hiszik!- bólogatott Noah. Mi, Mark és én tátott szájjal hallgattuk a beszélgetést. Bennem se merült fel, hogy mit keresne itt egy nő így kiöltözve.

- Az itallap nagyon tetszik, egy piros pontot máris szerzett a bárjának!- folytatta és közben felém pillantott. Úgy láttam, mintha kacsintott volna.

- Hát ez fantasztikus. Megmutatom Önnek a legjobb asztalomat. – próbálkozott Ed, furcsa mosollyal a szája sarkában. Nagyon izgult és rettentően bánta a félreértést. A nulláról próbálta felhozni magát.

- Én inkább itt maradnék a bárpultnál. Ez a bájos, fiatal hölgy bizonyára készít nekem még egy ilyen remek koktélt.

- Sajnos nem vagyok pincérnő, én csak éneklek. De megígérem, hogy Mark narancslevével is meg lesz elégedve. Bár még kezdő, de az az egy nagyon megy neki. – viccelődtem.

- Repesve várom!- fordult Mark felé.

- Inkább majd én készítek egy koktélt. – ajánlotta fel Ed bácsi, miközben már vette is a kötényt.

- Ed! Maga csak üljön ide le mellém és élvezze a mai estét! Ne görcsöljön annyit, kérem!- mondta nevetve Noah. Megpaskolta a mellette álló bárszéket. A bácsikám kissé megilletődve, de engedett neki.

- Ügyes legyél!- fordultam Mark felé. Megpusziltam és már el is indultam a színpad felé. Leslie pont akkor lépett be, amikor én felvettem a mikrofont.

- Emma! Te már itt?- csodálkozott.

- Kicsit előbb jöttünk!

- Na és hol van Mark? Talán valami zavar van a zűrben?- kérdezte poénkodva.

- Nincs semmi gond! Ed beállította a pult mögé!- magyaráztam mosolyogva.

- „Üdv a családban” munka!- röhögött hangosan.

- Ne hülyülj már! Nem volt elég ember, csak azért!- magyarázkodtam. Szegény Mark, engem kísért el a munkába, erre őt is bevonták!

- Kezdjünk neki!- zárta le a témát. Hosszú este volt, három órán keresztül mulatattam a népet. Hulla fáradt voltam. Mosolyogva lépkedtem a pult felé. Mark sürgött-forgott, készítette az italokat. A műszak végére egészen belejött.

- Pincér!- szóltam oda neki nevetve. Észre se vett, annyira dolgozott.

- Emma!- kiáltott fel boldogan.

- Látom belejöttél!- dicsértem meg.

- Csodás voltál! Nagy sikered volt!- mondta és a pult vége felé biccentett a fejével. Ed bácsi és Noah ott ült, nagyon közel egymáshoz. Bizalmas beszélgetést folytattak.

- Leszerződik velünk?- kérdeztem csodálkozva.

- Igen! De ez nem csak neked köszönheti Ed. Nagyon összemelegedtek az este folyamán!- felelte sejtelmesen mosolyogva Mark.

- Ez csodás! Ed bácsi két legyet ütött egy csapásra!- vigyorogtam boldogan.

Még egy órán át beszélgettek. Én viszont egyre álmosabb lettem, a pultra fektettem a fejem és rövid időn belül elnyomott az álom. De nem pihenhettem túl sokat. Mark rövid időn belül felébresztett. Noah már a kabátját is felvette. Indulásra készen állt mellettünk.

- Nagyszerű munkát végeztél Emma! Gyönyörű hangod van! Ed büszke lehet rád!- mondta mosolyogva.

- Az is vagyok!- bólogatott.

- Mark! Egyszer talán te is belejössz! Gyakorolj többet!- viccelődött Noah, miközben kezet nyújtott neki.

- Kösz a tanácsot!

- További szép estét!- búcsúzott.

- Viszlát!- feleltük egyszerre Markkal.

- Majd én kikísérlek!- ajánlkozott Ed bácsi. Gyors léptekkel szelték keresztül a termet. Megvártam, amíg kiléptek az ajtón, majd odafordultam Markhoz.

- Tegezik egymást?- kérdeztem tátott szájjal.

- Amikor te elmentél, azonnal felajánlotta Noah!- felelte Mark.

- Ez csodálatos!- ujjongtam. Ed bácsi pár percen belül visszatért és fáradtan ült le mellém.

- Mark, kérhetek egy whiskyt?- kérdezte sóhajtozva.

- Tessék főnök!- csúsztatta oda neki az éltető nedűt. Azonnal felhajtotta és azonnal jelezte, hogy újra töltést kér.

- Elfáradtál?- kérdeztem viccelődve.

- Noahnak nagyon tetszett az előadásod, ezért megemelem a béredet!- mondta, nem is válaszolt a kérdésemre.

- Oh, köszönöm!

- Markot pedig felveszem utánpótlásnak! Ha nincs elég ember, akkor te ugrasz be. Jó?- fordult oda hozzá.

- Rendben főnök!- egyezett bele mosolyogva.

Sajnálom! :(

Sziasztok!
Sajnálom, de mostanában nem lesz friss rész a regényből. Egy hiba során törlödött az egész regényem, így kell még egy kis idő amíg feldolgozom a "tragédiát". Már azon is gondolkodtam, hogy befejezem a blogomat! Annyira kevesen olvasnak, nem láttam az értelmet benne, hogy folytassam. Ezért kérném a ti véleményeteket! Folytassam a regényemet? Kérlek segítsetek nekem. Ha nem támogattok, akkor már biztos, hogy nem írom. Szeretnétek tovább olvasni? Ha igen, akkor írjatok komit! Ez a regény már 2 éve írodik, és talán rajtatok múlik, hogy tovább folytatom-e. Kérlek titeket!

LüLüKe