A napsugarak érintése kellemes érzés volt. Próbáltam kiűzni az álmot a szemeimből, de nagyon nehezen ment. Tudatom az ébrenlét és az álom határán egyensúlyozott. Pár percig még csukott szemmel feküdtem a párnák között, de aztán nem bírtam tovább. Ásítozva fordultam oldalra, hogy felpillantsak az órára. Este hat óra volt. Ezek szerint végig aludtam az egész napot. A nap már nem sütött olyan fényesen, helyét lassan átadta az éjszaka urának, a Holdnak. Utolsó sugaraival viszont még beragyogta kis birodalmam minden zugát.
Az emlékek lassan kúsztak be az agyamba. Végül felderengtek előttem a tegnap éjszaka eseményei. Mark csodás csókjától még mindig ájuldoztam.
Felültem az ágyban és kezembe vettem a telefonomat. Húsz nem fogadott hívás Marktól. Valami nagyon sürgős lehetett. Jobbnak láttam visszahívni!
„Mark Stanley telefonját hívta. Sajnos most nem vagyok elérhető, próbálja meg később!” – a hangja hallatán kirázott a hideg. Hiányzott! A sípszó után azonnal kinyitottam a számat, de egyetlen egy hang sem jött ki. A tegnapi éneklésnek meglett az eredménye, elment a hangom. Többször előfordult már velem. Legtöbbször egy-két napig játszom a némát. Ezeken a napokon Ed bácsinak is nélkülöznie kellett. Inkább kinyomtam a telefont. Majd holnap reggel találkozunk.
Lucifer nagy puffanással érkezett meg az ágyamra. Nagy zöld szemeit szemrehányóan emelte rám. Az elmúlt pár napban kissé elhanyagoltam. Engesztelésül megvakartam a füle mögötti kis részt, hízelegve feküdt be az ölembe, még több kényeztetést remélve. Kopogtak az ajtómon. Franki, mosolyogva lépett be a szobámba, Lucifert bámulva.
- Gondolom nincs hangod!- mondta nevetve. A válaszom csak egy nagy bólintás volt.
- Beszélni szeretnék veled!- folytatta. Elővett a zsebéből egy jegyzetfüzetet és egy kék tollat. Kivettem a kezéből és már körmöltem is a választ.
- Már úgy is régen dumáltunk egy jót. Hallgatlak öcsi!
- Sajnálom a kamerás ügyet, nem szerettem volna kellemetlenséget okozni. De miután lefilmeztem, azt hittem, hogy te jössz érte. Akkor pedig tudtam volna veled beszélgetni!
- Sajnálom, hogy olyan hülyén reagáltam rá. Hiszen csak egy poén volt! Miért szeretnél ennyire beszélgetni? Kérdésed lenne? Tanács kell?- firkantottam gyorsan.
- Mind kettő! Lehet, hogy már hallottál róla…
- Mégis miről?- türelmetlenkedtem.
- Van egy barátnőm. – nyögte ki végül. Ahogy a barátnő szó elhagyta a száját, azonnal rák vörös lett az arca.
- Mi? Ki az?- olyan erővel húztam végig a tollat a papíron, hogy az felhasadt.
- Rachel Williams!- a név hallatán megfagyott a vér az ereimben. Hát Tess a családomnak is ártani szándékozik? Már láttam is magam előtt ördögi mosolyát. Rachel? Ismertem, de csak ritkán találkoztunk. Egyidős Frankivel. Szép, hófehér arcát gyönyörű mosoly ékesítette, és méz szőke haj keretezte. Kedves lánynak ismertem meg, de a megérzéseimben sem bízhatok.
- Kedveled?- kérdeztem. Lepillantott a lapra és egy félénk mosoly jelent meg arcán. Azonnal tudtam, hogy szereti. Franki ritkán mutatta ki érzéseit, de ez a lány sokat jelent számára.
- Nagyon!- rövid válaszával palástolni szerette volna érzéseit, de a tekintette és a mosolya mindent elárult. Lágyan szorítottam meg a kezét, el szerettem volna mondani neki, hogy meneküljön! Ne horgonyozzon le Rachel mellett, mert ő is ördögi, mint a nővére! De nem tehettem, nem mondhatok véleményt szegény kislányról, hiszen még nem is ismerem igazán.
- Tudom, mit akarsz mondani!- nézett mélyen a szemembe.
- Nem szeretném elrontani a boldogságodat, de tisztában kell lenned vele, hogy Tess maga az ördög. Az alma nem esik messze a fájától. Remélem Rachel is úgy szeret téged, mint te őt!
- Vigyázni fogok!- bólintott, miután elolvasta intelmemet.
- Eszembe jutott már az is, hogy ez csak Tess egyik gonosz terve ellened. Az eszem azt súgja, hogy hagyjam az egészet, de a szívem pont az ellenkezőjét ismételgeti. Mit tegyek, Emma?- kérdezte kétségbeesetten. Csak most tudatosult bennem, hogy mennyire érett és okos az én öcsém. Már nem az a kis idétlen flótás, hanem ésszerűen és megfontoltam dönt mindenről.
- Hallgass a szívedre Franki, a többit pedig hagyd rám! Majd én megoldom. – firkantottam le és közben egy kedves mosolyt küldtem felé.
- Te vagy világ legjobb testvére! Hiányozni fogsz, ha elmész Egyiptomba!- ölelt át.
- Te is hiányozni fogsz, öcsi! De ne feledd, a nővéred vagyok, és rám mindig számíthatsz. – írtam le, miközben egy könnycsepp csöppent a lapra. Mindenki ellenzi az álmomat? Lassan már én is kételkedek saját magamban. Egyiptom? De hiszen az olyan messze van! Mark, Franki, Al és Conor, velük mi lesz? Franki még csak most kezdi a kamasz korát élvezni. Alison és Conor elvesztene egy barátot, talán túl tennék magukat rajtam. Mark. Ő már egy más fejezet életem könyvében. Túlélheti a kapcsolatunk azt a nagy távolságot? Az én szerelmem bírja a több ezer kilométert, de róla már nem tudok nyilatkozni. Szeret egyáltalán annyira, hogy megvárjon? Ez a sok kétes kérdés lassan már kikészít. Az élet túl nehéz, és én képes vagyok tovább bonyolítani. Egy viszont teljesen biztos: az álmaimat nem adom fel!
- Már nem is olyan jó döntés, igaz?- nézett rám mindentudóan Franki. Látta a vívódásomat.
- Nem adom fel az álmaimat!- vettettem oda mérgesen.
- Ez dicséretre méltó, de egy álom miatt feladod az összes többit?- kérdezte, miközben kisétált a szobámból. Lucifer is felpattant az ölemből és kisietett vele. Valóban ez lesz a vége, a legfontosabb álmom miatt a kevésbé fontosabbak feledésbe merülnek és törlődnek a képzeletbeli listámról? A legfőbb álmom viszont mindenben kárpótol majd. Igen! Nem véletlenül áll az a listám legelején. Frankiék nagyot tévednek, ha azt hiszik, hogy feladom a régészetet.
Dühösen vettetem magam be a párnák közé. Rövid időn belül újra elnyomott az álom. Reggelig már fel sem keltem.
