III. fejezet
Már távolról elkezdett beszélni, hogy felkeltse mindenki érdeklődését. Nagy dobásra készül és valószínűleg most én leszek terítéken. Csak legyek túl rajta minél előbb! Hát Emma Newton ez elég szánalmas. Megijedsz egy ilyen kis senkitől? Állj ki a magadért, ne hagyd magad! Na tessék, ezt megint jól megkaptam saját magamtól. De igazam van, mint mindig!
- Emma csak most hallottam a nagy hírt! Ugye nem gondolod, hogy lenne egy hajszálnyi esélyed is! Ellenem biztos, hogy nem! Jobban jársz, ha már most feladod, rengeteg megaláztatástól kímélnéd meg magad. – miközben beszélt odaért hozzánk. Előttem állt meg, úgy magasodott fölém, mint egy sötét árny, aki lecsapni készül. Pedig nem volt magasabb nálam. Sötét szőke haját vörös csíkok tarkították és lágy fürtökbe hullott a vállára. Tökéletesen sminkelt arcát gúnyos mosoly csúfította el. Keskeny, pici száját újra szólásra nyitotta.
- De persze sok sikert kívánok előre is! – hangos, visításra emlékeztető nevetéssel társítva rebegtette meg szempilláját.
- Miről hadoválsz itt összevissza már megint Tess? Mi ez az egész színjáték? - kérdeztem rá a legfontosabb dologra. Velem van a baj vagy tényleg sületlenségeket beszélt a némber? Lemaradtam volna valamiről? Olyan, mintha most ébredtem volna fel. Nem értek semmit. De valami oka biztos lehet, hogy Tess ekkora hűhót csap. Pár perc gondolkodás után rá is jöttem! Markról beszélt. Ő is igényt tart rá és azt hiszi, hogy én is rástartoltam. Hát ezt nagyon benézte. Nekem semmi közöm az új fiúhoz. Bár szeretném, ha lenne… Ezt már megbeszéltük! Na jó a józan Emmának megint igaza van. Gyorsan lerendezem Tessel az ügyet, és már el is felejtem mind a két személyt, bár az egyiket nehéz lesz mivel itt ül mellettem és engem bámul.
- Ne játszd itt a butus kis lányt! Biztos már téged is értesítettek, hogy beszálltam a versenybe. De vigyázz, mert nem szeretek tisztességesen játszani! Mindig elérem, amit akarok. - a szemében csak színtiszta gonoszságot láttam semmi mást. Úgy tekint Markra, mint egy tulajdonra! Ez már tényleg beteges, orvoshoz kéne fordulnia.
- Nem szeretnék részt venni a hülye versengésedben, szóval máshol rontsd a levegőt! – és még szépen fejeztem ki magam, pedig itt már elfogyott minden türelmem. Rosszul érintett, hogy így beszélt Markról. Ő egy hús-vér ember, és nem is akármilyen ember. Tess azt hiszi, hogy mindent megtehet csak azért, mert az igazgatónő unokahúga. Ő a kis kedvenc a suliban.
- Háromszor meggondoltam volna, hogy ki rontja jobban a levegőt kettőnk közül! Ja, és Alison! – fordult oda barátnőmhöz – Nincs még farsang! Miért öltöztél paradicsommadárnak? – kérdezte komolyságot erőltetve az arcára. Alisonon már látszottak az első tünetek. Elvörösödött az arca és ökölbe szorította a kezét és mély levegőket vett. Megpróbált magán uralkodni.
- Szerintem Alisonnak jól állnak a színes ruhák, nem úgy, mint egyeseknek a rózsaszín. – ez a kedvesnek nem mondható beszólás Marktól érkezett. A lányról viszont leperegtek a szavai. Úgy tett, mintha meg se halotta volna és kedves mosollyal fordult oda hozzá.
- Szia! Tess vagyok, te pedig biztos Mark! Nagyon örülök, hogy találkoztunk. – teljesen megváltozott még a hanghordozása is. A gonosz Tess átváltozott a földkerekség legártatlanabb lényévé. Nagyon jó színésznő lenne belőle. Mark felé nyújtott kezét visszahúzta, mivel Mark figyelmen kívül hagyta. De még ez a gesztus se rontotta el a jó kedvét. Boldogan folytatta a szidásunkat.
- Nem is értem, hogy pazarolhatod rájuk a szabadidődet. – ennél a mondatánál undorodva felénk bökött- Jobban járnál, ha a VIP szektorban múlatnád az idődet.
- Hogy is hívnak? Ja, igen Tess!- és már ezzel a mondattal vérig sérthette volna a lányt, de Mark nem hagyta abba, tovább folytatta csípős megjegyzéseit.
- Ha te lennél az egyetlen dolog a világon, még akkor se múlatnám veled az időmet. Jól vésd az eszedbe, hogy akiket az előbb szidtál, azok háromszor többet érnek, nálad. A te közeged egyébként engem nagyon irritál, úgy hogy maradok, ahol vagyok. – Tess arca egy pillanatra megvonaglott, de még ez után se hagyta abba az ocsmány szidalmait.
- Pedig jobban járnál, ha csatlakoznál hozzám! Ne lepődj meg, ha kiderül pár undorító, mocskos titok! Igaz Emma? Na de ne felejtsük ki Alisont se! – fordult oda ismét. – Kiheverted már a karácsonyi bált vagy még mindig másnapos vagy? Végignézve rajtad még egy darabig az is maradsz. – a mondta végére jelezve nem tetszését jelezve fintorgott egyet. Mekkora egy szemét! Kezdek nagyon ideges lenni! Hogy jön ő ahhoz, hogy beleszóljon a magánéletünkbe? Alisonnál is elszakadt a cérna, éppen felállni készült, valószínűleg be is húzott volna egyet Tessnek. Conor azonban gyorsabb volt. Közelebb lépet Tesshez, fenyegető suttogását csak mi hallhattuk.
- Most azonnal tűnj el innét, vagy megbánod! És most nem vicceltem!
- Na de Conor cica! A bálon nem voltál ennyire elutasító!- vágott vissza azonnal Tess egy sejtelmes mosoly kíséretében. Mielőtt viszont Conor válaszolhatott volna, Alisonnál végkép elszakadt a cérna és hangosan kezdett el ordibálni.
- Ha nem húzol el innen villámgyorsan, akkor egyesével tépem ki a szőkére festett hajszálaidat. Megértetted cica? – az utolsó mondatot már halkabban mondta, a cica szót pedig furán, nyávogva ejtette ki, pont úgy, mint Tess.
- Jól van, na! Már megyek is! Nem szeretném, hogy elájulj miattam!- elindult vissza a „VIP szektorba”, de azért még egy gonosz mosolyt felém villantott. Mire lehetett jó ez a színjáték, azon kívül, hogy Alisont felidegesítse? Mindenesetre Marktól megkapta a magáét, és ez jobban tetszett, mint kellett volna. Nem valószínű, hogy Tess mostanában bepróbálkozik még egyszer. Hirtelen elcsendesült az egész terem, mert belépet az igazgatónő. Betipegett középre és elkezdett olyan orrhangon beszélni, mint Tess. Le se tagadhatták volna, hogy rokonok.
- A mai nap elkezdjük a felkészülést az év végi bálra. A szervező csapatot már kijelöltem. A végzősöknek viszont csak az érettségire kell készülniük. De nem is ezért hívtalak most ide titeket. Megtörténtek a bálkirálynő és –király jelölések. A mostani év viszont más lesz, mint a többi. A kevés jelentkezők miatt a tanárok úgy rendelkeztek, hogy a jelölések visszavonhatatlanok, és páronként kell lefolytatni a kampányokat. A kijelölt párok természetesen variálhatóak. – a bejelentés közben egyre jobban erősödött a zúgolódás, a végén már teljesen elszabadult a pokol. Mindenki azon töprenget, hogy kiket raktak össze egy párba. Én ehhez nem tudtam hozzászólni, mivel még a jelölteket sem tudom. Mostanában nagyon kizártam a külvilágot, csak a tanulásra koncentráltam.
- Csendet kérek, még nem végeztem! A kampány időszak csütörtöktől kezdődik minden jelöltnek. Ha kérdésetek lenne, keressétek fel Miss Montezt. Ő szervezi a bált, és egyben ő számolja össze majd a szavazatokat is. Sok sikert kívánok előre is a jelölteknek. Most pedig kihirdetem a párokat. Kérek még egy perc figyelmet. Az első pár: Tess Williams és Heath Johns. Aztán pedig Emma Newton és Mark Stanley. Emily Brown és Karl Smith… - micsoda? Ugye csak rosszul hallottam. Az igazgatónő nem mondhatta azt, hogy Emma Newton, hiszen nem is jelentkeztem. Én nem akarok bálkirálynő jelölt lenni, főleg nem Mark Stanleyvel együtt. Jézusom! Jaj, miért nem figyeltem az elején? Most tudnám, hogy volt az a rendelkezés… Valami olyasmi volt, hogy nem lehet visszavonni a jelölést! Jézusom! Nekem annyi. Kész, vége. Nevet változtatok és elszökök otthonról. Tess ellen semmi esélyem és így a végeredmény egy megalázó eredmény lesz. Tess Williams 95%-kal lett az első, míg Emma Newton csak 3%-ot szerzett. Ha-ha. Az egész suli rajtam fog röhögni, sőt az érettségin is megbukok, mert nem adok bele 100% a tanulásba a hülye kampány miatt. Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Mindig engem talál meg a vég! Nekem annyi, véged van Emma Newton. Most menekülj, amíg még lehet.
- Emma! Miért nem mondtad, hogy jelölteted magad? – fojtotta belém Anya a szökési kísérletekkel való eszmecserémet. Anya? Hol is vagyok? Az előbb még a tornateremben voltam, Anya viszont már a folyóson áll előttem. Mikor jöttem ki? Alisonék hol vannak? Ja, igen itt állnak mellettem.
- Én nem jelentkeztem, valaki a tudtom nélkül nevezett be. Ez annyira gáz! – kezdtem volna bele a nyafogásba, de ekkor olyat láttam, amitől hirtelen világossá vált minden. Barátnőm kedves mosolyát felváltotta egy bűnbánó grimasz. De csak egy pillanat volt az egész. Volt egy megérzésem, és ennek érdekében be kellett vetnem a színészi tehetségemet. Ha igazam van, akkor Alison áll minden mögött, rá vallana ez az egész hülyeség.
- Van egy sejtésem, hogy ki lehet! – mondtam izgatottan. Erre már Alison is felkapta a fejét. Az arca lángolt biztos, hogy ő volt. Rá tudom venni, hogy saját maga vallja be a bűnét.
- Egy tégla van közöttünk! – suttogtam drámai hangon. Ezt egy hülye akció filmből szedtem. De bevált, Alison hatalmasat nyelt. Öröm volt nézni, ahogy szenved.
- Kicsim bárki is tette, biztos csak neked akart jót. Ne felejtsd el! Ha befejezted a detektívest, akkor menjetek vissza az órára. Nem igazolok több mulasztást. – nézett rám sokat mondóan.
- Rendben, úgy is mindjárt lezárom a nyomozást! – mondtam sejtelmesen. Ezzel egy újabb borzongást értem el Alisonnál. Annyira gonosz vagyok! De megérdemli, ő kezdte. Én csak törlesztek. Viszont most már abban is biztos voltam, hogy anyám is be volt avatva. Ez annyira megalázó, hogy a saját anyám és a barátaim a hátam mögött szövetkeznek. A vádlott most lehajtott fejjel állt előttem. Egy pillanatra megsajnáltam, abbahagyom a piszkálódást és felmentem a vádak alól. De csak egy múló pillanat volt. Eszembe jutott, hogy mennyi munka van még vissza, a sok kampány és a vacak választási szövegek. Kirázott tőle a hideg. Alisonnak felelnie kell a bűneiért, most azonnal.
- Alison! Neked nincs ötleted? Szerinted ki volt? – kérdeztem mézédes hangon. Felemelte a fejét és egy bűnbánó mosoly kíséretében megrázta a fejét. Nem szóltam én se semmit, csak rabul ejtettem a pillantását. 5 percig néztünk egymással farkas szemet. Egyre jobban húztam fel a szemöldökömet, és kérdőn néztem rá. A várt hatás nem is maradt el.
- Jól van! Én voltam! Bevallom, csak ne kínozz tovább! – adta fel a szempárbajt. És igen újra győzedelmeskedtem. Gondolatban megveregettem a vállamat! XD
