Sophi?

- Nagyon sajnálom!- ismételtem el újra és újra. A kocsiban ültünk. Már 5 perce nem szólt senki a másikhoz. Mark feszült volt, láttam rajta. Én viszont csak elkeseredett. Apa igazságtalan volt. Ez neki újdonság, de jobb lett volna, ha előbb megismeri Markot. Apa jóvoltából Mark soha többet nem jöhet fel a szobámba. Biztos vagyok benne, hogy otthon vár még egy kis „házi fogság” is. Csak a suliban lehetnénk együtt, de ott pedig anya lesz a megfigyelő. Nincs hova menekülnünk. Ez az utolsó este, amit gond nélkül együtt tölthetünk!


- Nem a te hibád! Apádnak nem tetszettem! Na és? Majd kinövi!- viccelődött.
- Ez nem ilyen vicces! Nem érted a lényegét!
- Dehogy nem értem! De meg lehet oldani, ne bonyolítsd túl, kérlek szépen! Mindig mindenből a maximálisat szeretnéd kihozni, de ez lehetetlen. Lazíts egy kicsit! Egy merő görcs vagy!
- Ne általánosíts! Tudok laza is lenni!- ellenkeztem.
- Akkor én még nem találkoztam azzal az Emmával!
- Azt ki kell érdemelni!
- Jó tudni!- morogta mérgesen. Nem is szóltam inkább hozzá. Ő sértődik meg? Az én életemet kritizálja, engem próbál meg átalakítani. És még ő akad ki? Hát ez szép! Némán szálltunk ki az autóból. Mérgesen lépkedtünk egymás mellett, miközben Alison vacogva álldogált Conor mellett. Minket vártak, de jobban jártak volna, ha bemennek. Összefontam a kezeimet, úgy fordultam felé.
- Nem szükséges az ajtóig kísérned!
- Elküldesz?- kérdezte döbbenten.
- Nem, csak gondoltam nincs kedved egy merő görccsel tölteni az estét. – vágtam rá mérgesen.
- Ne játszd túl! Ez egyáltalán nem erről szól! Mi a bajod?
- Semmi! És egyáltalán nem játszom túl. De te annyira biztos vagy abban, hogy én selejtes vagyok. Mindig csak a hülye bölcsességeiddel tömöd a fejemet, de közben észre se veszed, hogy megbántasz.
- Nem akarlak bántani, és nem mondtam, hogy selejtes vagy! Kiforgatod a szavaimat!
- Jó! Ha te így látod, akkor én inkább megyek!- búcsúztam el. Kiabálni, sikítani lett volna kedvem, de nem tettem meg, azzal nem oldanék meg semmit.
- Emma várj!- húzott vissza. És már csókolt is. Édes, mámorító csók volt.
- Ne rontsuk tovább ezt az estét, csak élvezzük ki!
- Ebben teljesen egyet értek!- öleltem át sóhajtozva. A fogaim már vacogtak a hideg miatt.
- Menjünk be!- javasolta mosolyogva. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a veszekedések mindig csókokhoz vezettek. És remélem a jövőben is így lesz!
- Csak feledkezz el mindenről!- suttogta a fülembe. Belépve a bárba a meleg levegő megcsapta az arcomat. Kellemes étel illatok terjengtek a helyiségben. Ed, mint mindig most is a pult mögül irányította a dolgokat. Mosolyogva indult el felénk.
- Végre ideértettek!- ölelt át szorosan.
- Sokáig tartott a vacsora!- viccelődött Conor.
- Irány öltözni! Emma téged pedig már vár Les! 30 perc alatt készüljetek el! Oh, és te?- nézett rá csodálkozva Markra.
- Mark Stanly vagyok! Jó estét!
- A barátom!- fogtam meg a kezét. Ed mosolya még szélesebb lett.
- Örvendek! Üdv a csapatban!- mondta, de már el is viharzott, mert az egyik pincér 3 tányért tört el. Én meg szó nélkül húztam magam után Markot a színpad mögé, ahol már Leslie várt minket.
- Kislány! Na végre, hogy itt vagy!- ölelt át a kötelező két puszi után. Kedvelem Lesliet, nagyon kedves és megértő. Sokan vannak, akik elítélik, ugyanis Les homoszexuális. De nem az a „reklámozom magam, hogy mindenki tudja meleg vagyok” típus. Kinézetre se tippelné meg senki, hogy ő micsoda. Divatos cuccokat visel, rövid, fekete haja van és gyönyörű szemei. Csendes, visszahúzódó srác mások előtt, de ha velünk bulizik, akkor egy örülté válik. Imád táncolni. Ha buliról van szó, akkor benne van minden őrültségben. Már régóta ismerem és a hosszú idő alatt nagyon jó barátok lettünk. Rengeteget beszélgetünk, jó hallgatóság.
- Leslie! Hadd mutassam be a barátomat!
- Mark Stanly? Személyesen?- kérdezte csodálkozva Les.
- Igen!
- Hallottam felőled egy s mást!- mondta, miközben kezet ráztak egymással.
- Még szerencse, hogy te nem hiszel a pletykákban!- mondtam nevetve.
- Igen! Nagy szerencse!- mondta Mark elgondolkodva.
- Nekem még van egy kis dolgom! Emma cica 5 perc múlva várlak beénekelni!- adta ki az utasítást és már el is tűnt az egyik ajtó mögött.
- Emma cica?- nézett rám kérdőn Mark.
- Mi volt ez a fura hangnem? Ijesztő és barátságtalan volt!- elengedtem a fülem mellett a kérdést.
- Mikor?- kérdezte zavarodottan.
- Az előbb! Igen! Nagy szerencse!- utánoztam.
- Ja! Semmiség, csak volt egy fura érzésem! De semmi különös!
- Biztos?
- Persze! Csak feléledt bennem a zöld szemű szörny, de tényleg nem tehetek róla! Ez csak úgy jön!
- Tudom, de semmi okod nincs féltékenynek lenned. Leslie meleg!
- Mi? Ne hülyéskedj Emma!
- Komolyan mondom! Szerinted miért lett magántanuló? Tess és a csapata tönkre tette a sulis napjait. Teljesen padlón volt kilencedikben.
- És te segítettél neki újra kezdeni!
- Mondhatjuk így is! De miből tudtad?
- Mindenkinek segítesz! Ha így haladsz szenté fognak avatni!
- Na erre befizetek! Neked is segítettem?
- Megváltoztattad az életemet!- válaszolt komoly hangon.
- A változás nem mindig jó!
- De ez esetben igen! Minden jobb lett amióta találkoztam veled!
- Erre még nem tudok mit mondani!
- Nem is kell! Majd ha készen állsz, akkor szólsz!
- Csak azt tudom, hogy egy folyamat bennem is elkezdődött.
- Ezt örömmel hallom!- mondta mosolyogva. Lassan hajoltam hozzá és érintettem meg ajkait. Csókunk lassú és érzelmekkel teli volt. Boldogan simultam hozzá.
- Emma! Gyere!- szakította félbe csodás pillanatunkat Les.
- Műszak után folytatjuk!- biztosítottam nevetve.
- Még szép! Ügyes legyél!- búcsúzott el. Láttam, ahogy leül az egyik üres asztalhoz pontosan a színpaddal szemben. Sietve indultam el Les után. Egy kisebb raktárszobában volt. Becsuktam magam mögött az ajtót és már bele is kezdtem a skálának. 10 perc alatt le is zavartam a beéneklést és boldogan léptem ki a színpadra. Leslievel már megbeszéltük a sorrendet. 10 dalt fogok ma énekelni. Ez több mint a szokásos adag, de a mai este amolyan főpróba a holnapi díszszemlére. Már most izgulok a szponzor miatt. Ezek az alakok hihetetlenül akadékoskodók. Remélem, nem köt majd bele semmibe.
- Jó estét mindenkinek!- kezdtem bele a jól megszokott szövegembe. Mint mindig most is végig néztem a termen. Otthonos környezet tele ismerős arcokkal. Kell ennél több? A székekkel és asztalokkal tele zsúfolt helyiség falain vadász trófeák és képek voltak. Sok képen én is viszont láttam magamat. A szememmel megkerestem Markot. Vigyorogva nézett rám. Alison és Conor pedig az asztalok között sétálgattak teli tálcákkal.
- Meg szeretném mindenkinek köszönni, hogy ma este is ezt a fantasztikus helyet választotta! További jó szórakozást!- és már kezdtem is bele a jól ismert dallamokba. Leslievel hatalmas show-t rendeztünk. Nagyon jó volt a hangulat egész este. Les annyira jól zongorázik, hogy nekem nagyon kevés dolgom van. Elérkeztünk az utolsó számhoz, de ezt most másképpen szerettem volna csinálni. Gyorsan odaléptem Les mellé és elsuttogtam a kérésemet.
- Persze! Ügyes legyél kisanyám!- ölelt át mosolyogva.
- Köszönöm!- tátogtam némán, miközben átadta helyét a zongoránál.
- Most pedig elérkeztünk az utolsó számhoz, amit egy - a szívemhez közelálló- személynek küldök.
- Én is szeretlek Emma!- állt fel a pultnál egy spicces öregember.
- Nem! Joe, nem rád céloztam!- mondtam nevetve, mire szitkozódva ült vissza helyére. Félve fordultam Mark felé. Ő is rám nézett és egy csókot küldött felém. Leütöttem az első hangot a zongorán, a szám elején megremegett a hangom de végül teljesen kiteljesedett és gyönyörűen fejeztem be.

I'm missing you so much
Can't help it, I'm in love
A day without you is like a year without rain
I need you by my side
Don't know how I'll survive
A day without you is like a year without rain

Amikor az utolsó szakaszt is elénekeltem, döbbentem csak rá, hogy mennyire igaz volt. Én is azt érzem! Ha Mark nem lenne többet, akkor borzasztóan hiányozna! Könnyes szemmel néztem fel a billentyűkről, azonnal őt kerestem a szememmel. Amikor találkozott a tekintetünk, az övében is mérhetetlen megértést és szerelmet láttam. Ő is így érezne, mint én? Ez annyira csodás lenne!
- Köszönöm, hogy végig hallgattak!- álltam fel végül. Mindenki tapsolt és füttyögött, Joe még mindig azt kiabálta, hogy „Imádlak Emma”. A második meghajlásnál még láttam, amint Mark sietve indul el a színpad hátsó ajtójához. Nekem se kellett több, ott hagytam Lest és már rohantam is kifelé. Az ajtónál találkoztunk össze. Szó nélkül tapadtam az ajkaira. Annyira megnyugtató érzés volt újra a kezeim között érezni, beszívni újra a kellemes illatát. Hosszú perceken át csak csókoltuk egymást.
- Annyira gyönyörű volt ez a dal!- mondta zihálva.
- Neked szántam!- de a választ már nem vártam meg. Újra megcsókoltam, ő pedig készségesen viszonozta.
- Gyerekek, nem szeretnék zavarni, de muszáj! Emma, itt van John!- futott be Leslie.
- Értem jött! Mennem kell!- fordultam vissza Markhoz.
- Ne aggódj! Megoldom a dolgokat!- mondta, mielőtt kiléptünk volna az ajtón. Apa ott állt a bár közepén és türelmetlenül dobolt a lábával.
- Na végre! Gyere kölyök, haza viszlek! Eljöttem érted, hogy ne kelljen egyedül sétálnod hazafelé.
- Nem ment volna egyedül!- szólalt meg Mark színtelen hangon.
- Oh, szevasz fiam! Nem is láttalak, ki is vagy te?- kérdezte gúnyosan apa.
- Elég volt!- kiáltottam mérgesen.
- Menjünk inkább apa!- mondtam, mielőtt egymásnak esnének.
- Nem rám várunk!
- Jó éjszakát! Nagyon sajnálom! Hétfőn találkozunk a suliban!- búcsúztam el Marktól egy búcsú csók kíséretében. Egyetlen egy könnycsepp futott végig az arcomon, amit Mark gyengéden letörölt.
- Ne aggódj semmiért!- suttogta.
- Emma, nem érek rá egész este!- morgott apa. Most vettem csak észre, hogy az egész bár minket néz. Mindenki abbahagyta a társalgást, és a hármasunkat figyeli. Én Mark és apa közé álltam jelezve, hogy indulhatunk. Éppen amikor elindultunk kifelé Ed bácsi lépet ki a raktárból.
- Mi történik itt? Emma! Hova mész?- kérdezte értetlenkedve.
- Dolga van Ed!- szólt hátra a háta mögött apa.
- John! Mit jelentsen ez? Miért viszed haza Emmát?
- Nem a te dolgod!
- Az én dolgom is, mivel Emma még műszakban van!- jött utánunk a parkolóba Ed bácsi. Én csak csendesen követtem apát a kocsinkig.
- Most inkább menj vissza! – mondta apa mérgesen.
- Nem mond meg, hogy mit tegyek!
- Ed kérlek! Ez az én ügyem!
- Még is mi? Az, hogy elválasztod a gyerekeket egymástól! Jézus, John! Ne csinálj őrültséget! Ez nem a Rómeó és Júlia! Bízd Emmára a választást!
- Ne szólj bele! Ő az én kislányom!
- Így nem sokáig lesz az!
- Tojok a véleményedre bátyó!- zárta le a vitát apa. De Ed bácsi még nem fejezte be. Odalépett apa elé és tiszta erőből behúzott neki egy hatalmasat. Ijedtemben hatalmasat sikítottam és azonnal odasiettem apához. De első ránézésre nem esett semmi baja.
- Régen is mindig ezt a megoldást részesítetted előnyben! Látom, nem sokat változtál!
- Néha szükséges ez a módszer!- mondta mosolyogva Ed.
- Nem érted a helyzetet!- erőlködött tovább apa.
- Nagyon is jól értem a helyzetet! Emlékszel még Sophi-ra?
- Persze! De az nem ilyen volt! Az teljesen más ügy volt!
- Tévedsz! Pontosan erről szólt az a történet is! Ne tedd tönkre Emma életét is!
- Még átgondolom!- bólintott apa. Mi van? Nem értettem semmit! Ki az a Sophi? És mi lett az ő történetének a vége?
- Holnap Emmának munka van!- figyelmeztette apát, aztán elindult befelé. Apa pedig némán szállt be a kocsiba az állát dörzsölgetve.
- Jól vagy?- ültem be mellé.
- Ed mindig is erősebb volt nálam. – válaszolt nevetve.
- Mi volt ez az egész?- kérdeztem zavarodottan.
- Ki az a Sophi? És mi történt vele?
- Sophi Ed szerelme volt. De ez már nagyon régi történet. Még az előtt történt, hogy én megismertem anyádat.
- Elmeséled?
- Sophi odáig volt a bátyámért. Cserediák volt, de azonnal beleszerettek egymásba. Amikor Sophinak vissza kellett volna mennie itt maradt. Csak egy levelet küldött a szüleinek, hogy ezentúl Eddel fog élni. Persze a szülei azonnal ideutaztak és hazavitték a lányt. Két napra rá Sophi öngyilkos lett!
- Jézusom! Ez szörnyű! A szülei, hogy tehettek ilyet, hiszen szerették egymást!
- Ez most burkolt célzás akart lenni?- kérdezte mosolyogva.
- Lehet! Na és mi lett Ed bácsival? Túl tudott rajta lépni?
- Szerinted?- nézett rám mindentudóan.
- Mindig olyan vidám!
- Látsz az oldalán feleséget, barátnőt?
- Szóval akkor nem felejt!
- Nem bizony! Láttad már a fényképet az asztalán, az irodában?
- Ő Sophi? Nagyon szép lány volt!- emlékszem arra a képre. Egy gyönyörű keretben egy gyönyörű lány mosolyog. A szőke haja ragyog a napfényben, és a kék szeme csillog. Egyszer már megkérdeztem, hogy ki az de a bácsikám csak dörmögött valamit az orra alatt.
- Bizony! Ed teljesen beleroppant. És én nem akarom, hogy te is így járj! De tudnod kell, hogy én külső szemléletből látom a ti kapcsolatotokat. Én józanésszel tudom megítélni, és nekem Mark egyáltalán nem szimpatikus. Túlságosan tökéletes, vagy is csak annak állítja be magát. Ismerem az ilyen fiúkat. Ő a tetejében még túl idősnek is látszik! Nem szeretném, ha csalódnál benne. Lehet h ő nem úgy gondol rád, mint te rá!
- Apa! Felnőtt nő vagyok! Meg tudom állapítani, hogy miért szeret Mark! Bízz bennem!
- Na jó! A tilalmat feloldom! De ha jót akartok, akkor nem sűrűn jelentkeztek nálunk. Ott a suli!
- Úgy szeretlek apa!- öleltem át a nyakát boldogan.
- Én is kölyök! De most már menjünk be, mert anyád halálra aggódja magát!


Emma utolsó dala!  (katt rá!)