- Most vacsoráig még van időm tanulni! Bejössz?- kérdeztem Markot a kocsiban.
- Jól jönne egy kis korrepetálás matematikából!- válaszolt nevetve.
- Talán tudok segíteni!- és már ki is pattantam az autóból. Az ajtónál bevártam és együtt léptük át a küszöböt. Beérve az előtérbe hallottam anya dúdolását a konyhából. Hangtalanul iszkoltunk felfelé, nem szerettük volna megzavarni a „szakácsnőt”!
- Mivel kezdjük a tanulást?- kérdeztem, miközben az ágyra dobtam a táskámat. Már most fáradt voltam, mi lesz még este!? Legszívesebben lefeküdtem volna az ágyra és másnap reggelig szundítani. De még van egy rakás dolgom estig!
- Talán ezzel itt!- mondta minden sejtető mosollyal. Odahúzott magához és egy csókkal vett le a lábamról. Az ismerős menta illat ismét eljutott az orromig. Ezt az illatot már sose felejtem el. A nagy hévben elvesztettem az egyensúlyomat és őt is magammal húzva estem rá az ágyra. Nevetve váltak el ajkaink.
- Teljesen levettél a lábamról!- viccelődtem.
- Ez volt a terv!- és már újra hajolt is a következő csókért. Az ágyon elnyúlva folytattuk, amit abbahagytunk! Már mindketten ziháltunk, amikor egy hangos reccsenést hallottam. Amikor hirtelen felültem Frankivel találtam magam szembe. Egy kamera volt a kezében, amit múlt héten kapott apától ajándékba. Éppen minket filmezett, amint csókolózunk.
- Mi a francot művelsz?- kérdeztem felháborodottan.
- Apa tanácsolta, hogy kövessem figyelemmel a végzős éved minden pillanatát. Megfogadtam a tanácsát.
- Most hatalmas bajban vagy!- fenyegetőztem suttogva.
- Franki, haver! Ez nem volt jó húzás! Töröld ki létszíves a videót!- szólalt meg békítően Mark.
- Dehogy törlöm. Felrakom a netre. Szerintetek mennyien nézik majd meg?- kérdeztem nevetve.
- Menekülj, mert most megöllek!- kiabáltam miközben felálltam az ágyról. De nem sokáig jutottam, mert Mark a könyökömnél fogva visszahúzott az ágyra.
- Elveszem tőle!- fordultam felé mérgesen. Engedjen már el! Franki képes felrakni a videót a netre.
- Majd én beszélek vele! Nem sokat értek az énekes szakmához, de valószínűleg nem tesz jót a hangszálaidnak, ha Frankivel kiabálsz! Maradj itt és próbálj megnyugodni! Rendben?- ölelt át.
- Rendben, nem kiabálok! De siess, mert felrakja.
- Te csak ne aggódj!- mosolygott és a homlokomra nyomott egy puszit, aztán kisétált az ajtómon. Rajtam meg felülkerekedett a fáradság. Mielőtt elnyomott volna az álom, azon gondolkodtam, hogy Franki, hogy lehet ennyire gonosz! Nem találtam rá ésszerű magyarázatot.
- Kicsim! Emma! Kelj fel most már, kérlek!
- Jaj! Elaludtam?- kérdeztem ásítozva.
- Igen! Fél óra múlva vacsora!- mosolygott rám vidáman Mark. Mellettem feküdt az ágyon és a kezemet cirógatta. Amikor letekintettem a kezére, azonnal visszahúzta. Vidáman nyúltam érte a kezéért.
- Egyáltalán nem baj!- biztosítottam.
- Valóban nem baj!- helyeselt, és folytatta tovább a simogatást.
- Készülődnöm kellene, de nincs kedvem. Ez most annyira kellemes!- vallottam be pirulva. A mellkasára hajtottam a fejemet és hallgattam a szívverését.
- Tényleg kellemes! Nem lehetne elhalasztani a találkozót?- kérdezte sóhajtozva.
- Ne reménykedj! Anya ez ügyben hajthatatlan! Nagyon makacs tud lenni!
- Hasonlítasz rá!
- Szerintem egyáltalán nem! Bár én is makacs vagyok, de nem esek túlzásba.
- Majd meglátjuk!- hagyta rám a dolgot mosolyogva.
- Azt hiszem, ideje letusolni!- álltam fel mellőle.
- Segíthetek?- kérdezte vigyorogva.
- Ezt most kihagyom! Talán máskor!
- Aj, de kár!- sóhajtott fel tetetett csalódottsággal.
- Sajnálom édes!- fordultam hozzá vissza bűnbánó arccal.
- Siess, mert most én alszok el!- gúnyolódott.
- Ne gúnyolódj, fáradt voltam! De ha már itt tartunk! Mi van a videóval?- tettem csípőre a kezemet.
- A titkod titok maradt! Ne aggódj!- suttogta a fülembe.
- Ez nem titok! De úgy vélem, hogy te se szeretnéd viszont látni magad a világhálón, amint egy csajjal enyelegsz!- magyaráztam gesztikulálva.
- Te nem egy lány vagy, hanem A Lány! És engem nem zavarna. De megértelek.
- Ez hízelgő rám nézve! És köszönöm szépen, hogy rendbe szedted Frankit.
- Nem volt nehéz, rendes srác!
- Én nem így látom! Nehezen jövök ki vele, mostanában nagyon eltávolodtunk egymástól.
- Kamasz! Szerintem neki csak egy kis szeretetre van szüksége. Tisztel és nagyon büszke rád!
- Remélem, igazad van!- öleltem át szomorúan.
- Nekem mindig az van! De te nem zuhanyozni indultál?- kérdezte viccelődve.
- Ja, tényleg! Sose fogok végezni!
- Nem kell kapkodni! Ráérsz!- kiabált utánam miközben elindultam a fürdőbe. Gyorsan letusoltam és megmostam, megszárítottam a hajamat. Kifelé menet teljesen megfeledkeztem Markról, hiszen egy szál törülközőben flangáltam a szobámban. Egy darabig némán bámult kifelé az ablakon, de amikor ő is észre vett döbbenetében leejtette a kezében pihenő bögrét. A törékeny pohár hatalmas csattanással landolt a padlón. Ijedten fordultam felé.
- Gyönyörű vagy!- motyogta válaszként kérdő tekintetemre.
- Bocsánat hirtelen megfeledkeztem rólad, de már itt se vagyok!- és már be is futottam a fürdőbe. Villámsebességgel öltöztem fel, sőt kevés sminket is kentem magamra. Útra készen léptem ki az ajtón. Mark még mindig az ablakon nézett kifelé. A naplementét csodálta meg! Hangtalanul léptem oda hozzá.
- Gyönyörű a kilátás!- öleltem át hátulról a derekát.
- Én is pont erre gondoltam!- fordult velem szembe.
- És még mire gondoltál?- kérdeztem kacéran.
- Arra, hogy legszívesebben megcsókolnálak.
- Ebben is egyezünk!- vallottam be pirulva.
- Hát, akkor még mire várunk?- és már hajolt is felém, de gyorsan elfordítottam a fejemet és hangosan felkacagtam.
- Nem érünk rá! Sietnünk kell! Kezdődik a vacsora!- húztam kifelé a szobámból.
- Megőrjítesz, te boszorkány!- zsörtölődött még a lépcsőn lefelé is. Leérve a nappaliba vettem csak észre, hogy Alison és Conor is itt vannak. Lassan már ide is költözhetnének!
- Hát ti?- kérdeztem csodálkozva.
- Anyud hívott át minket, mondván, hogy mi is a családhoz tartozunk!- magyarázta vidáman Alison.
- Na és persze mi se hagyhatjuk ki az isteni csokoládétortát!- vette át a szót Conor.
- Gyerekek! Üljetek le az asztalhoz! Kész a vacsora. – szólt ki a konyhából anya.
- Apa! Gyere kész a kaja!- kiabált fel a lépcsőn Franki.
- Kisfiam! Azt kértem, hogy menj fel és szólj apádnak nem pedig, hogy ordibálj fel. – szólt rá mérgesen anya.
- Semmi gond Kate! Már itt is vagyok!- sietett le apa lépcsőn. Amikor leért, oda sétált hozzánk és szemügyre vette az egymásba fonódó kezeinket. Mark vette a célzást és magabiztosan lépet előre.
- Jó estét Mr. Newton! Mark Stanly vagyok. Örülök, hogy találkoztunk!- nyújtott kezet apának.
- Én nem így vettem észre! Mindig nagyon gyorsan távoztál, amikor én feltűntem. Talán valami rejtegetni valód van?- kérdezte gyanakodva apa. Már kezdődik! Isteni esténk lesz!
- Semmi okom nem volt rá!
- Remélem is! De ne itt beszéljük meg a részleteket, menjünk inkább át a másik szobába.
- Apa nekünk majd másfél óra múlva mennünk kell. Említettem már, hogy Ed bácsi berakott ma esti műszakra?
- Nem örülök neki kölyök, de ha Ed hívott, akkor én nem szólók bele.
- Ezért is kezdjük el a vacsorát!- sietett be anya is egy nagy tál hússal. Rövid időn belül minden a helyére került és mi elkezdtük az étkezést. Persze apa nem hagyta annyiban a faggatózást.
- Na és mihez fogsz kezdeni a jövőben?- gyötörte tovább kedvesemet.
- A szüleim cégénél egy vezető pozícióra pályázok! Nagy esélyem van rá!
- Ezt miből gondolod? Szerinted csak úgy a dolgok az öledbe hullnak?
- Nem, természetesen nem! De sok tapasztalatom van már most is! És persze én vagyok az egyedüli örökös!
- Csak nem egyke vagy?- kérdezte csodálkozva apa.
- Nem! Van 2 nővérem, de őket teljesen hidegen hagyja a cég!- magyarázta lelkesen Mark. Egész este a kezemet fogta az asztal alatt. Egy pillanatra se engedte el. És ez jó érzés volt! Borzasztóan jó érzés volt! Boldognak éreztem magam, pedig apa kezdett túl lőni a célon. Voltak olyan kérdései, amiktől én pirultam el.
- Akkor feltételezem kiismerted már a nőket?- kérdezte szemtelen hangnemben apa.
- Ez, hogy kapcsolódik a nővéreimhez?- kérdezte zavartan Mark.
- Hát eddig velük éltél. Ebből gondolom, hogy a reggeli fürdőszoba harc és az itt-ott elszórt smink cuccok ismerősek neked! Vagy talán már volt más is, aki szanaszét szórta a ruháit a szobádban?
- John! Ez már udvariatlanság! Fejezd be, kérlek szépen!- szólt rá anya. Szerencsémre! Apa már túl messzire ment. Jézusom! Legszívesebben újra a falba verném a fejemet! Ezek után biztosra veszem, hogy Mark messzire elkerüli a házunkat. A legrosszabb esetben engem is elkerül. Segélykérően néztem Alisonra, de a döbbenettől ő se tudott megszólalni. Conor és Franki alig tudta visszatartani a nevetést. Már mindkettőnek vörös volt a feje az erőlködéstől. Nagyon szégyelltem magam. Mi jöhet még?
- Én csak jobban meg szeretném ismerni Markot!- biztosított minket apa gonoszan mosolyogva.
- Semmi gond! Természetesen voltak barátnőim, de egyik se volt annyira jelentős!- válaszolt nyugodtan Mark.
- Szóval csak amolyan egyéjszakás kalandok?
- Egyáltalán nem! Soha nem volt még egyéjszakás kalandom! Nem áll szándékomban kihasználni a lányokat.
- Akkor a lányommal se tervezel semmi ilyet?- kérdezte semleges hangnemben kedves apám. Most tényleg a szexuális életemről, életünkről beszélgetnek? Ez nagyon megalázó. Bár engem is érdekelne, hogy mit tervez e téren. Nem mintha csak tőle függne. Csak foglalkoztat ez a kérdés. De ezt inkább személyesen kérdeztem volna meg négyszemközt!
- Eszembe se jutna!- biztosított mindenkit Mark. Ez a téma már érdekesebbnek bizonyult, mert Conor is abbahagyta a nevetést. Feszülten fészkelődött a székén.
- John én úgy gondolom, hogy ez nem vacsora téma!- mondta anya és jelentőség teljesen nézett férjére.
- Hát jó, akkor váltsunk kellemesebb témára!- ajánlotta fel Alison segítségül. Hálás voltam neki.
- Nekem még lenne egy aprócska kérdésem!- emelte fel apa a kezét.
- Ezt vártam!- morogtam mérgesen. Mark bátorítóan megszorította a kezemet az asztal alatt. Én pedig a az ujjaimmal megcirógattam a kézfejét, jelezve, hogy értettem a célzást. Minél többet hallgatunk, annál előbb léphetünk le erről a rosszul sikerült vacsoráról. Percenként tekintettem fel a falon lógó órára. De mintha megállt volna az idő. Még mindig fél óra vissza volt a kellemetlenebb beszélgetésből, pedig már a desszertnél tartottunk.
- Ha esetleg Emma teherbe esne tőled, mit tennél?- kérdezte nyíltan.
- Gondoskodnék róluk, ők lennének a családom! Sose hagynám el csak, azért mert nem vagyok felkészülve a családalapításra. – fogalmazta meg Mark az elképzeléseit. Vajon ez a válasz szívből jött?
- Szóval nem vagy kész az elkötelezettségre?- kapott azonnal a szaván.
- Jelenleg nem, de ez idővel megváltozhat!- mondta és közben jelentőség teljesen tekintett le az egymásba kulcsolódó kezeinkre. Ez egy jelzés lehetett nekem? Jézus!
- Ez már két kérdés is volt!- emlékeztettem gyorsan.
- Nem számít!- legyintett rám hanyagul!
- Még egy utolsó kérdés lesz!- biztosított végül.
- Hova mész tovább tanulni?
- Ezt még nem tudom pontosan! Attól függ, hogy a szüleim hová helyezik át a cég központját.
- Értem! Na most pedig már csak az ítélet van hátra!- állt fel az asztaltól.
- Milyen ítélet? Ez nem a bíróság!- emeltem fel a hangomat. Kezdett felidegesíteni.
- Emma én úgy gondolom, hogy nem kellene többet találkoznotok Markkal!
- Nem tilthatsz el tőle!- álltam fel most már én is.
- Nem, tényleg nem tilthatlak el tőle teljesen. De azt kijelenthetem, hogy nem léphet be többet ebbe a házba!
- Ez honnét jött? Egész este kínoztad, és most mégse tetszik?
- Sajnálom kicsim! Én így látom jónak!
- Igazságtalan vagy! Mark tökéletes számomra, te pedig elhidegíted tőlem. Miért?
- Mert én azt mondtam! Kész! Téma lezárva!- csapot az asztalra és dühösen csörtetett fel a szobájába.
- Majd én beszélek vele!- állt fel anya szomorúan. Útközben sorra megölelgetett minket, nekem a homlokomra nyomot egy puszi. Mark megköszönte a finom vacsorát. Anya lassan lépkedett felfelé a lépcsőn. Franki együttértően ölelt át. Mikor már teljesen kiürült a nappali sóhajtózva huppantam le az egyik fotelbe. Miért tette ezt apa! Mark minden válaszára megfelelően válaszolt!
- Ne lógasd már az orrodat! Megoldjuk valahogy!- lépet oda mellém Mark. Most először szólt hozzám, amióta apa kimondta az ítéletet. Haragszik rám? El akar hagyni?
- Ebben én nem vagyok olyan biztos!
- Minden rendbe fog jönni!
- Haragszol rám?- adtam hangot félelmeimnek.
- Nem!- mondta határozottan.
- El akarsz hagyni?
- Soha! Ketten fogjuk megoldani!- mondta magabiztosan.
- Emma, el kellene indulni!- szólt be Alison.
- Megyünk már!- álltam fel a fotelből. Felvettem a kabátomat és némán léptem ki a jéghideg éjszakába.
