Rohantam lefelé a lépcsőn a konyháig. Késésben voltam, de Mark még nem jött. Már megreggeliztem, fésülködtem, de ő még mindig nem csengetett. Hol lehet?
- Emma, el fogsz késni. Elvigyelek?- ült le mellém anya.
- Mark elfelejtett!- írtam le szomorúan.
- Lehet, hogy megbetegedett! Nem hiszem, hogy elfelejtett.
- Vigyél be létszíves!
- Gyere menjünk, már így is késésben vagyok!- állt fel. Még utoljára rá pillantottam a telefonomra, de semmit sem jelzett. Már írtam neki három üzenetet is. Mit csinálhat?
Gyorsan beértünk a suliba. Mark ott sem volt, a kocsiját sem láttam a parkolóban. Talán tényleg beteg és alszik. Meglátogathatnám délután. Mark és az ikrek egyedül laktak egy hotelban a város szélén, a szüleik New Yorkban élnek, de sokat utaznak az üzlet miatt.
- Hé, Emma! Várj egy kicsit!- kiáltott utánam Angela.
- Sajnálom, hogy egyedül jöttél be, de Marknak el kellett utaznia anyáékhoz! Engem bízott meg a fuvarozásoddal, de kiment a fejemből! Ne haragudj!- hadarta el bűnbánó arccal. Némán bólogattam, és egy széles mosolyt küldtem felé.
- Ennyire haragszol? Nem is szólsz hozzám?- kérdezte rémülten. Legbelül a kisördög boldogan kacagott fel bennem. „Az a jó, ha szenved”- ismételgette folyton-folyvást.
- Sajnos nincs hangom!- írtam le most már sokadszorra a lapra.
- Ja, már értem. A sok éneklés?- kérdezte kedvesen mosolyogva. Miért nehezíti meg ennyire a dolgomat. Sokkal könnyebb lenne, ha nyíltan a szemembe mondaná, hogy gyűlöl, akkor nekem se lenne nehezebb elfogadnom a tényt.
- Mark mikor jön haza?- kérdeztem, figyelmen kívül hagyva az egyébként is egyértelmű kérdését. Fürkésző pillantását az arcomra emelte, hosszú percekig meg sem szólalt.
- Nem tudom. – felelte végül közönyös hangon. Utálom ezeket, az érzelem hullámokat. Egyszer kedves, aztán közönyös, utána pedig minden ok nélkül gúnyos. Miért kell ezt tenniük? Vajon tisztában van vele Angela és Ashlee, hogy ez engem mennyire bosszant? Talán direkt játsszák ezt? Gondolkodásom közben viszont becsöngettek. Szó nélkül hagyott ott a folyosó közepén. Elnyomtam a bennem uralkodó dühöt és sietve indultam el az osztályterem felé. Már mindenki bent volt. Al és Conor érdeklődve figyelték, ahogy mérgesen dobálom le a cuccaimat az üres padra. Mark nincs itt, de legalább már tudom, hogy hol van. Vajon, miért nem szólt az utazásáról?
- Hol van Mark?- kérdezte suttogva Conor, miután a tanár is beért az órára. Kitéptem egy lapot a jegyzetfüzetemből és nagy betűkkel firkantottam rá a választ.
- A szüleinél van!!!
- Nincs hangod?- kérdezte Al, miután elolvasták. Válaszképpen csak nemet intettem. A nap folyamán is némát kellett játszanom, ami talán jól is jött. Nem kellett senkihez sem szólnom. Csak a minimális társalgást kellett valahogy kibírnom. Délután egyedül, csendben gyalogoltam haza. Anya még a suliban volt, Franki edzésen, apa, pedig mint mindig, dolgozott. Furcsa volt egyedül lenni otthon. Régen volt már ilyen üres a ház. Legtöbbször Al és Conor is itt van velem, de ma nekik is dolguk van. Tanulnom nem kellett, ezért egy forró fürdő után lefeküdtem aludni. Mielőtt még elaludtam volna, küldtem egy üzenetet Marknak, hogy hiányzik és siessen haza. Rosszul éreztem magam nélküle. Magányosság tört rám, amikor arra gondoltam, hogy egyedül vagyok ebben a nagy házban, senki sincs velem. Reménykedtem benne, hogy Egyiptomban majd nem lesz honvágyam. Nem szerettem volna gyengének tűnni majdani a tanáraim és a csoport társaim előtt. Rövid időn belül álom borult a szemeimre. Reggel az órám csörgése helyett a telefonom zajongására ébredtem. Mark küldött üzenetet. Nem tudja pontosan mikor jön, de én is hiányzok neki. Ezek szerint még egy napot kell nélküle eltöltenem. Szépen lassan felöltöztem, megreggeliztem. Egy óra múlva készen álltam az indulásra.
- Mehetünk?- fordult felém anya, miközben lesimította Franki felzselézett haját, aki mérgesen próbálta meg helyre hozni a károkat.
- Készen vagyok. – suttogtam. Végre visszajött a hangom, bár még nem az igazi, de már kommunikáció képes vagyok. Unalmasan és lassan teltek az órák. Az ebédszünet alatt Al és Conor beszámolót tartott a tegnapi randijukról. Conor csónakázni vitte Alisont. Jó volt végre látni, hogy boldogok. Egymásnak lettek teremtve, ez egyértelmű. Már azt hittem, hogy eseménytelen nap lesz, de Tess közbeavatkozott.
- Állítsd le az öcsédet, mert a húgom után csorgatja a nyálát. – mondta, miután megbökte a vállamat. Lassan fordultam felé, miközben összeszedtem minden erőmet. Reméltem, hogy nem most hagy cserben a hangom.
- Kedvelik egymást, ha még nem vetted volna észre!- feleltem nyugodt, megfontolt hangon.
- Ez baromság! Rachel nem jár lúzer deszkással. – mondta mosolyogva.
- Franki legalább ért valamihez, a körömreszelésen kívül.
- Igen, a te családodban mindenki ért valamihez! Az öcséd a csövezéshez, te pedig a homoktúráshoz!- gúnyolódott.
- Inkább homokozok, mint tűsarkúban topogva a világbékét hirdetem. Azt meghagyom neked!
- Remélem, az öcséd románca nem egy újabb szánalmas próbálkozás a korona megszerzésére!- mondta, miközben a gúnyos mosoly helyett egy elszánt fintor jelent meg az arcán. Ettől az arca valósággal ördögi volt, rémisztő.
- Mikor jut már el a szőke agyadig, hogy ÉN-NEM-AKAROK-BÁLKIRÁLYNŐ-LENNI!- mondtam ingerülten, és a mondat utolsó részét szavanként hangsúlyoztam.
- Ezzel nem versz át senkit. Még Markkal sem tudod elvenni a koronát tőlem. Én érdemlem meg ezt a címet. Megdolgoztam érte. Nem hagyom, hogy te, meg a kis csapatod átvegyétek az irányítást. Én vagyok a suli királynője, jól vésd az eszedbe!
- Bocsi, de sietnem kell, most tartjuk a titkos gyűlést. A mai téma: Hogyan taszítsuk le a trónról Tess Williamst!- búcsúztam el vigyorogva. Gyorsan megfordultam és sietve távoztam, de még hallottam a dühös fenyegetőzését.
- Megbánod, hogy az utamba kerültél. Eltaposlak, mint egy csótányt, téged és a hülye öcsédet is!
Mosolyogva léptem ki a suli kapuján. Jó volt tudni, hogy Tessnek semmi köze Frankihez. Hazafelé a telefonomat markolásztam, vártam Mark hívását, de semmi. Még egy üzenetet sem küldött. A hiánya egyre fokozódott. Otthon sem volt jobb. A szobámban fel-alá mászkáltam. Egyik helyről a másikra dobáltam át a dolgokat. Tanulni pedig végképp nem volt hangulatom. Már nyolc óra volt, amikor zuhanyozni mentem. A forró víz égette a bőrömet, de szükségem volt rá, hogy magamhoz térjek. Méz, narancs és citrom illat terjengett a zuhany alatt, mert kipróbáltam Alison tusfürdőjét. Régóta ajánlgatja, de nekem eddig túl édes volt. Ezen az estén viszont kedvet kaptam hozzá. Amikor kiléptem a kabinból, mindent gőz lepett be. Vakon botladoztam el a tükörig. Rátámaszkodtam a mosdókagylóra, hogy le tudjam törölni a párát az üvegről. Az egész testem megremegett, amikor hozzáértem a hűvös üveghez. Belenéztem a tükörbe és csak akkor láttam, hogy Mark ott áll mögöttem mosolyogva. - Mióta állsz már itt?- kérdeztem kacéran, miközben végig a szemébe néztem a tükrön keresztül. - Eltakartam a szemem az olyan részeknél!- mentegetőzött kuncogva. - Na persze… - Itt vagyok. - Jöttél, hogy elcsábíts?- kérdeztem, miközben felé fordultam. - Szerintem, nem kell sokat győzködni!- mondta, miközben a testemet takaró törölközőért nyúlt.
1 megjegyzés:
Hát itt abbahagyni :o
és mikor lesz új? jó rég frissítettél :(
Megjegyzés küldése