4. fejezet (2. rész)

Mély csend következett, amelyet sem én, sem ő nem akart félbeszakítani. Én is becsuktam a szemem, és hátradőlve élveztem a napfényt. Pár perc múlva éreztem, hogy a keze a hátam mögé került. Nem szóltam érte semmit, mivel kellemes érzés fogott el. Nem tudnám megmondani, hogy meddig ültünk ott csendben. A napfürdőnknek Alison vetett véget. Elénk állt és ezzel beárnyékolta a padunkat.
- Maradtok még vagy inkább bent folytatjátok a meghitt napozást?- kérdezte csípőre tett kézzel.
- Maradunk!- feleltük egyszerre Markkal.
- Nem! Gyertek be a könyvtárba két percen belül vagy én jövök ki értetek!- fenyegetőzött.
- Tényleg képes rá és becibál minket. – figyelmeztettem Markot, amikor már újra egyedül voltunk.
- Jobb lenne, ha tényleg bemennénk! Most!- javasoltam. Kinyitottuk a szemünket és nevetve indultunk el.
- Végre! Már alig tudtam visszatartani!- mondta sóhajtozva Conor, mikor beléptünk a terembe. A könyvtár egy hatalmas külön álló épület volt a suli kertjében. Sokszor jártunk ide Alisonnal tanulni. Az emlegetett személy már leült egy sarokpadba a terem hátsó részében. Karba tett kézzel duzzogott, de csak addig a percig, amíg le nem ültünk hozzá. Conor mellé ült le, én és Mark pedig vele szemben foglaltunk helyet.
- Mielőtt neki kezdenénk, Emmának meg kell ígérnie, hogy nem lesz ideges és megfontolja az ajánlatot. Semmi kiabálás!- szabta ki a feltételeket.
- Nem szoktam kiabálni!
- Nem, de mostanában igen! Tudom, hogy csak a stressz miatt. Most viszont nyugodtnak kell maradnod.
- Rendben!- mondtam, bár amúgy se lenne semmi. Én mindig nyugodt vagyok, nem szokásom ingerült lenni.
- Rendben, akkor bele is kezdek. Múlt héten már előre tanulmányoztam az előző 4 év kampányait. Ki, hogy csinálta. A legjobb taktika a páros kampány volt. A statisztikám szerint ez a nyerő. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy ki legyen Emma párja, de ez a dolog megoldódott. Hála Marknak. Jöhet a következő szint.
- Várj csak!- szakítottam félbe.
- Párban indul mindenki a versenyen! Ez nekünk nem valami jó!- állapítottam meg.
- Én úgy értettem, hogy…
- Hogy?- kérdeztem sürgetve.
- Al úgy gondolta, hogy te és Mark, mint egy igazi pár. – vette át a szót Conor.
- Na-ne! Nem! Nem! És nem! Meg vagytok őrülve?
- Emma! Ne kiabálj!- csitított Conor.
- Nem kiabálok!- mondtam egy kicsit hangosabban. A könyvtárban ülő összes ember felénk nézett.
- És miben nyilvánulna meg? Mit kellene tennünk egy pár ként?- kérdezte Mark.
- Együtt mutatkoztok, néha megfogjátok egymás kezét, a többi dolgot meg inkább rátok hagyom. – találta meg a hangját Alison. Mosolyogva közölte a feltételeket, de amikor rám nézet lehervadt a mosolya.
- Talán megpróbálhatnánk!- adta be egykönnyen a derekát Mark.
- Nem! Én ebben nem veszek részt!- csak azért is ellenkeztem.
- Emma beszélhetnénk négyszemközt?- kérdezte Conor.
- Van más választásom?- kérdeztem komoran.
- Gyere!- mondta és már húzott is az egyik könyvespolc mögé.
- Tudom, hogy neked ez egy kicsit meredek…
- Nem is kicsit!- szakítottam félbe mérgesen.
- Hadd fejezzem be!- szólt rám erélyesen.
- Neked ez nem hangzik jól, de hidd el Alison nem miattad teszi. Vagy is miattad, de azért talált ki ilyet, hogy biztosra menjen. Ez az utolsó lehetősége, mert neki nagyon fontos ez a kampány!
- Miért is?- kérdeztem szemtelenül.
- Mert neki ez egy bosszúval ér fel!- magyarázta nagy bőszen Conor. Nekem viszont még mindig nem állt össze a kép.
- Milyen bosszúról beszélsz?
- Alison szerint, ha Tess elveszti a versenyt, azzal visszafizethet neki mindent. Alisont nagyon megviselte az a pár hónap. Nekem még most is lelkiismeret furdalásom van. Én is hibás vagyok! Szóval, ha úgy nézzük nekem is szívességet teszel. Ha te leszel a bálkirálynő, azzal minden megoldódik. Túl jól ismerlek! Látom rajtad, hogy neked se akkora gond ez a terv!- fejezte be kuncogva.
- Na jó! Rendben! Csak fejezd be!- adtam fel a reménytelen harcot. Úgy is mindig az van amit Alisonék akarnak.
- Akkor benne vagy? Elfogadod a feltételeket?
- Igen! Talán nem lesz annyira rossz!
- Az emlékek miatt ne aggódj. Minden rendben lesz!- ölelt át. A meglepő számomra az volt, hogy hittem neki. Biztos voltam benne, hogy ezzel a döntéssel minden megváltozik. Csak azt nem tudtam, hogy ez a változás jót vagy rosszat jelent. Kockáztatok és belevágok!
- Elfogadok minden hülye szabályt. Mindenbe belemegyek. Még az is lehet, hogy jól jövök ki belőle.
- Te mindenképp csak nyerhetsz a kampánnyal!- a megegyezés után visszaballagtunk az asztalhoz, ahol Alison és Mark élénk beszélgetést folytatott. Egészen addig amíg oda nem értünk.
- Miről beszélgetetek?- huppantam le Mark mellé.
- Csak az időjárásról! Délután esni fog, Alison szerint. – válaszolt Mark. Most tényleg ennyire hülyének néztek? Elég fura beszélgetés lehetett.
- Na mindegy! Megegyeztem Conorral, de a végeredményt csak akkor mondom el, ha Mark válaszol egy kérdésemre.
- Hallgatlak!- fogadta el a feltételemet.
- Te benne lennél Alison tervében?
- Szerintem jó buli lenne! Még szép, hogy benne vagyok!- válaszolt mosolyogva.
- Jól van! Akkor nekem sincs más választásom. Benne vagyok, de én vagyok a főnök. – jelentettem ki szigorúan. Nem hagytam, hogy Alison kezébe kerüljön az irányítás, mert akkor elszabadulna a pokol. Egyik örült ötlet követné a másikat.
- Innentől már a ti dolgotok. Mi nem szólunk többet bele!- jelentette ki Conor. Ez viszont válatlanul érte Alisont. Csúnyán nézett párjára. Kiesett a tervezésből, nincs több beleszólása a kampányba. Teljesen viszont nem akarom kirekeszteni, szükségem van a segítségére. Egyedül nem fogom bírni.
- Akkor ezzel be is rekesztem a megbeszélést. Mindenki hazamehet végre. – függesztettem fel a beszélgetést, attól félve, hogy Alisonnak eszébe jut még pár dolog.
- Talán már neki is kezdhetnétek a kampánynak!- ajánlotta fel vigyorogva.
- Ez beleszólásnak számít!- róttam meg nevetve. Nem tudja magát türtőztetni.
- Különben mire is gondoltál?- ő viszont nem válaszolt csak egy kaján mosoly kíséretében rákacsintott Markra, aki szintén elvigyorodott és a kezem után nyúlt. Nem volt időm reagálni, megfogta a kezemet és kénytelen voltam így elindulni az ajtó felé.
- Nem is olyan rossz, ugye?- suttogta a fülembe Mark. A lehelete a nyakamat súrolta, azonnal beleborzongtam.
- Erre inkább nem reagálok!- mondtam tetetett dühvel. Az ő válasza viszont csak egy halk nevetés volt. Élvezte a helyzetet jobban, mint kellett volna. Bár azt se tagadhattam le, hogy nekem is jól esett a kéz a kézben akció. A teremben lévő emberek úgy bámultak minket (leginkább az összekulcsolódó kezünket) mintha egy villogó nyíl mutatna ránk. Voltak olyanok is akiknek a szájuk is tátva maradt. Őszintén szólva egyáltalán nem értettem a reakciójukat. Mi olyan nagy szám kettőnkben? Talán az a kevés idő, amit együtt töltöttünk. De hát ez az XXI. század, az emberek egy nap ismeretség után is összejöhetnek. Erre nincs szabály! A szerelem kiszámíthatatlan, amit viszont a mi esetünkben nem hozhatok fel mentségnek. A tudat, hogy csak megjátsszuk azért egy kicsit enyhített a dolgon. Az ajtóban nem kis meglepetésemre a fél pom-pom csapattal találkoztunk össze. Villám gyorsan szerettem volna kihúzni Mark szorításából a kezemet. De nem engedte, még szorosabban markolta. Kérdőn néztem rá, de ő csak egy gyors fejrázással nyugtázta cselekedetét. Rachel, a vezető helyettes hiszti királynő azonnal kiszúrta az összefonódó kezeinket. Gonosz mosoly jelent meg az arcán. Percről percre egyre jobban hasonlít Tessre. Mintha a klónjával állnék szemben. Ugyanaz a szőke haj, a szájfény, a gúnyos vigyor, a drága nyaklánc, sőt még a menő ruhájuk is egyezett. Ez nekem már betegesnek tűnt. De végig nézve a többi lányon ők se nagyon tértek el a Tess-stílustól. Kirázott tőlük a hideg. Már éppen elhaladtunk volna mellettük, amikor utánam szóltak.
- Látom, nem vesztegeted az idődet! Igazad is van! Használd ki az alkalmat. Tess úgy is lecsapja a kezedről. Van egy jó ötlete. – csúszott ki a száján a valószínűleg bizalmas információ. De Rachelnek le se esett, hogy elszólta magát, sőt büszke volt magára, amiért megoszthatta velem Tess új ötletét. Szegény lány! Az agyi kapacitása nem több egy döglött tyúkénál!
- Csak nekem tűnt fel? Szerintem ez a téma titkos lett volna! De köszönöm szépen Rachel, hogy megosztottad velem! Majd utána járok, talán megkérdezem holnap Tesst is. Biztos nagyon hálás lesz neked, hogy elmondtad!- a várt reakció elkerülhetetlen volt. Jó érzés volt látni, ahogy eljut a tudatáig. Kétségbeesésében még visszavágni is elfelejtett.
- De ti miért is vagytok itt? Azt hittem ez a csapat nem ismeri a könyvtár fogalmát! Véletlenül kerültetek ide, vagy csak egy képeskönyvet akartok kivenni?- folytattam tovább. Nem is ismertem magamra. Jézus! Mi történt velem? Nem szoktam csak így beszólni az embereknek! Tényleg sok stressz ért mostanában. Remélem az érettségi után visszaváltozok a rendes Emmává. Rachel még most se szólt semmit, csak egyet dobbantott a lábával és egy mérges grimasszal távozott. A többi lány is őt utánozva lépet le. Újra kirázott a hideg!
- Emma! Ez aztán duma volt! Mi van veled?– kérdezte meglepődve Alison.
- Nem tudom! De remélem ez csak átmeneti állapot!- osztottam meg velük is az aggodalmamat.
- Megmondtam, hogy esni fog!- jelentette be Al, miután kiléptünk az épületből. Egy nyári zápor volt csak, de ha elindultam volna haza, akkor bőrig ázok. Félve néztem fel Markra, aki még mindig a kezemet fogta. Megkérdezem tőle, hogy haza vinne, ha szépen kérem.
- Haza vihetlek?- előzött meg ő.
- Pont ezt akartam kérni tőled!- mondtam mosolyogva. Elbúcsúztam Alisonéktól és a kocsija felé vettük az irányt.