Szponzor!

Rövid séta után már a bár ajtajában álltunk. Szembe fordultam Markkal és mélyen a szemébe néztem.


- Ne veszekedjünk!- mondtuk egyszerre. Elnevettük magunkat, még a legdrámaiabb résznél is nevetünk.

- Nem szeretnék ma este a jövőről beszélni!- suttogtam.

- Nem erőltettem többet ezt a témát. Bízok benned, ha majd eljön az idő, tudom, hogy helyesen fogsz dönteni. – válaszolt. Nem feleltem semmit, csak szorosan megöleltem. Mark olyan érzéseket ébreszt bennem, amit már nagyon régen nem éreztem. Egy pillanatra még a régészetet is háttérbe helyeztem, de tényleg csak egy pillanatra. Tudom, hogy mit várok az élettől, nem hagyom eltékozolni a sajátomat. Amikor kinyílt előttem az ajtó, újra megcsapott az a jól ismert illat kavalkád. Minden kedvenc illatom kiáramlott a helységből, mind egy helyen volt. A szobám után ez volt a második kedvenc helyem. Ed bácsi bárja. Ez egy másik világ volt. A nyugalom távolról is elkerülte. Hangzavar volt bent és mindenki jól érezte magát. A kanári sárga falak az idő múlásával elvesztették gyönyörű színűket. Befedte őket a mértéktelen cigaretta füst és más egyéb ronda dolog. Ed bácsi a festés helyett inkább fényképekkel és trófeákkal próbálta elfedni a falat.

- Emma! – kiabálta túl a hangzavart bácsikám. Integetve ugrált a bárpult mellett. Már messziről sütött róla, hogy nagyon izgult a szponzor miatt. Egy új, narancssárga ing volt rajta, amihez egy fekete farmert húzott. A két szín merőben eltért egymástól, de Ed bácsin nagyszerűen mutatott. Jól nézett ki, mint mindig. Ed fiatalos, jó képű férfi volt. A saját korosztályából bármelyik nőt megkaphatta volna, ez egészen biztos. Gyorsan átvágtunk az asztalok között. Mark végig szorította a kezemet. Ed éppen egy korsót töltött meg sörrel, amikor odaértünk hozzá.

- Áh, végre itt vagytok! Mark, örülök, hogy újra látlak! Emma siess, mindjárt itt van a fickó!- adta ki az utasításait. De közben a korsóból folyt ki a sör, szitkozódva rakta le.

- Ed bácsi az inged is olyan lett!- mondtam szomorúan.

- A francba! De semmi pánik, a biztonság kedvéért vettem még egy inget. Bent van az irodámban, megyek és felveszem! Fiam!- fordult Mark felé.

- Igen?- kérdezte rémülten.

- Tudsz sört csapolni?- kérdezte szórakozottan Ed. Már nem is figyelt oda Markra. A sört törölte fel a pultról.

- Nem hiszem, hogy menne….

- Nagyszerű! Felvettelek!- mosolygott Ed, valószínűleg nem is hallotta mit mondott Mark. Sietve indult el az irodája felé.

- Igen is, uram!- felelte mosolyogva Mark.

- Kérek szépen egy Martinit!- támaszkodtam neki a pultnak, miközben ő belépett mögé és felvette a kötényt.

- Jéggel?- kérdezte azzal a fura akcentusával.

- Inkább egy narancslét!- válaszoltam nevetve.

- Igen is hölgyem!- felelte és látványosan kezdett el kutatni a gyümölcslé után.

- A pult alatt van egy hűtőszekrény, ott van bent minden pia. – segítettem neki mosolyogva.

- Gondolhattam volna!- morogott, nem tudtam, hogy viccel vagy csak szórakozik. Mark eltűnt a pult mögött. Pár perc válogatás után végül sikerült megtalálnia.

- Emma! Jó téged újra látni!- ölelt át valaki hátulról. Mosolyogva fordultam az idegen felé.

- Jimmy? Úristen! Ezer éve nem láttalak!- öleltem át a férfit. Régi barát, aki az egyetem miatt ritkán járt haza. Sose voltunk nagy cimborák, de jó fej. Régen még Alisonnak csapta a szelet, de Conor időben leállította.

- Tavaly karácsonykor a korcsolya pályán!- mosolygott töretlenül. Napsütötte bőre és hófehér fogai nagyon vonzóvá tették. Izmos felsőteste pedig csak fokozta a látványt.

- Mi újság Miamiban?- kíváncsiskodtam.

- Semmi különös! Az utolsó év mindig húzós az egyetemen. A nap nagy részében csak tanulok.

- Hát itt se jobb a helyzet! Érettségi para!

- Nagyon jól nézel ki, napról napra gyönyörűbb leszel!- bókolt kedvesen.

- Hello!- bukkant elő Mark a pult alól.

- Oh… Jimmy! Ő a barátom, Mark!- mondtam. Éreztem, ahogy a vér az arcomba tolul. Teljesen megfeledkeztem Markról.

- Hello, Jimmy vagyok! Egy régi jó barát.

- Én meg Mark, az új jó barát!- gúnyolódott fog csikorgatva.

- Te vagy a pultos? Egy sört majd passzolj ki nekem!- vigyorgott rá Jimmy. Láttam, ahogy Mark szemében felcsillan a harag első szikrája. A kezében egy citrom facsarót szorongatott. Ebben a percben mondtam imát, hogy Ed bácsi nem a konyhára osztotta be Markot.

- Emma? Csatlakozol hozzám?- kérdezte hülyén vigyorogva. Már nem is volt olyan vonzó.

- Bocsi, de Marknak segítek. Fél óra múlva meg már kezdődik a műszakom!

- Hát akkor majd máskor!

- Talán! Szia!- búcsúztam el tőle. Mark még mindig azt a hülye facsarót szorongatta és furcsa fejet vágott.

- Mit erőlködsz ennyire?- kérdeztem nevetve.

- Legszívesebben kifacsarnám a fejét! Flörtölt veled!- motyogta dühösen.

- Ez nem számított flörtnek!

- Remélem is! Mert én….

- Megkaphatnám már az italomat?- kérdeztem gúnyosan.

- Tessék!- csúsztatta elém morcosan. Olyan képet vágott, mint amikor egy kis fiútól elveszik a nyalókáját. Nem sokáig bírtam ki nevetés nélkül.

- Nagyon vicces! Tényleg!- morogta. Válasz helyett inkább kivittem Jimmynek a sört. Mark csúnyán nézett rám, amikor visszaértem. Már épp visszavágni készültem neki, amikor….

- Elnézést!- lépett oda egy középkorú, szőke hajú nő. Egy szürke, hétköznapi kosztümöt viselt, de a cipője egyszerűen fantasztikus volt.

- Mit parancsol?- kérdezte Mark, talán egy kicsit túl is játszotta a szerepét.

- Van itallap?- kérdezte némi töprengés után a nő.

- Persze! Itt van!- nyújtottam felé, mivel láttam, hogy Mark tehetetlenül néz rám. Fogalma se volt mit kell csinálni.

- Karibi alkony? Az meg mi?- nézett Markra kérdőn. Szegény fiú, egy izzadságcsepp folyt végig az arcán. Ő is épp annyira volt tisztában vele, mint a nő. Mosolyognom kellett rajta, annyira kétségbeesett.

- Majd inkább én átveszem!- ugrottam be mellé. Kissé félre toltam, hogy szembe álljak a nővel.

- A karibi alkony egy isteni gyümölcslé, egy kis vodkával megszédítve.

- Tökéletes lesz!- felelte nevetve. Hallottam Mark hatalmas sóhaját.

- A bár tulajdonost merre találom?- kérdezte a nő, miközben az italt készítettem. Profi voltam már benne, nyáron egy hónapra Ed bácsi beállított a pult mögé. Én készítettem minden italt. A sörcsapolás is nagyon ment.

- Az irodájában van, de azonnal jön!- válaszoltam.

- Emma, drága! Mikor kapom meg a söröcskémet?- kiáltott oda Joe.

- Azonnal viszem!- ordítottam vissza. Jó volt ismét a nyüzsgés középpontjában állni.

- Azt már nem! Majd én! Emma drága most nem ér rá. – felelte gúnyosan Mark és kikapta a kezemből a korsót.

- Vigyázz, ki ne csöpögtesd!- szóltam utána nevetve.

- Nem árt neki!- fordult vissza. Ő is nevetett.

- Féltékeny?- nézett rám mindentudóan a nő.

- Kicsit túlzásba viszi!- feleltem. Elé raktam a koktélt és örömmel figyeltem, ahogy megforgatja a poharat. Egész szépen sikerült.

- Azt mondta, hogy egészen megváltoztál. Kicsit szőrösebb lett a kezed, de azért adott borravalót!- jött vissza Mark vigyorogva.

- Nagyon kedves tőle! Ezt akkor majd gyantára költöm!- mondtam nevetve, miközben kivettem a kezéből a pénzt.

- Emma! Miért vagy még mindig itt? Menj beénekelni. A szponzoros pasi minden percben itt lehet. – lépett ki az irodájából Ed bácsi. Sietve vetett egy pillantást a kosztümös nőre és már ment is volna tovább, de a nő elé lépett és kezet nyújtott neki.

- Noah Eriksen vagyok, a szponzoros pasi!- mutatkozott be mosolyogva.

- Úristen! Nagyon sajnálom! Én azt hittem….

- Sokan azt hiszik!- bólogatott Noah. Mi, Mark és én tátott szájjal hallgattuk a beszélgetést. Bennem se merült fel, hogy mit keresne itt egy nő így kiöltözve.

- Az itallap nagyon tetszik, egy piros pontot máris szerzett a bárjának!- folytatta és közben felém pillantott. Úgy láttam, mintha kacsintott volna.

- Hát ez fantasztikus. Megmutatom Önnek a legjobb asztalomat. – próbálkozott Ed, furcsa mosollyal a szája sarkában. Nagyon izgult és rettentően bánta a félreértést. A nulláról próbálta felhozni magát.

- Én inkább itt maradnék a bárpultnál. Ez a bájos, fiatal hölgy bizonyára készít nekem még egy ilyen remek koktélt.

- Sajnos nem vagyok pincérnő, én csak éneklek. De megígérem, hogy Mark narancslevével is meg lesz elégedve. Bár még kezdő, de az az egy nagyon megy neki. – viccelődtem.

- Repesve várom!- fordult Mark felé.

- Inkább majd én készítek egy koktélt. – ajánlotta fel Ed bácsi, miközben már vette is a kötényt.

- Ed! Maga csak üljön ide le mellém és élvezze a mai estét! Ne görcsöljön annyit, kérem!- mondta nevetve Noah. Megpaskolta a mellette álló bárszéket. A bácsikám kissé megilletődve, de engedett neki.

- Ügyes legyél!- fordultam Mark felé. Megpusziltam és már el is indultam a színpad felé. Leslie pont akkor lépett be, amikor én felvettem a mikrofont.

- Emma! Te már itt?- csodálkozott.

- Kicsit előbb jöttünk!

- Na és hol van Mark? Talán valami zavar van a zűrben?- kérdezte poénkodva.

- Nincs semmi gond! Ed beállította a pult mögé!- magyaráztam mosolyogva.

- „Üdv a családban” munka!- röhögött hangosan.

- Ne hülyülj már! Nem volt elég ember, csak azért!- magyarázkodtam. Szegény Mark, engem kísért el a munkába, erre őt is bevonták!

- Kezdjünk neki!- zárta le a témát. Hosszú este volt, három órán keresztül mulatattam a népet. Hulla fáradt voltam. Mosolyogva lépkedtem a pult felé. Mark sürgött-forgott, készítette az italokat. A műszak végére egészen belejött.

- Pincér!- szóltam oda neki nevetve. Észre se vett, annyira dolgozott.

- Emma!- kiáltott fel boldogan.

- Látom belejöttél!- dicsértem meg.

- Csodás voltál! Nagy sikered volt!- mondta és a pult vége felé biccentett a fejével. Ed bácsi és Noah ott ült, nagyon közel egymáshoz. Bizalmas beszélgetést folytattak.

- Leszerződik velünk?- kérdeztem csodálkozva.

- Igen! De ez nem csak neked köszönheti Ed. Nagyon összemelegedtek az este folyamán!- felelte sejtelmesen mosolyogva Mark.

- Ez csodás! Ed bácsi két legyet ütött egy csapásra!- vigyorogtam boldogan.

Még egy órán át beszélgettek. Én viszont egyre álmosabb lettem, a pultra fektettem a fejem és rövid időn belül elnyomott az álom. De nem pihenhettem túl sokat. Mark rövid időn belül felébresztett. Noah már a kabátját is felvette. Indulásra készen állt mellettünk.

- Nagyszerű munkát végeztél Emma! Gyönyörű hangod van! Ed büszke lehet rád!- mondta mosolyogva.

- Az is vagyok!- bólogatott.

- Mark! Egyszer talán te is belejössz! Gyakorolj többet!- viccelődött Noah, miközben kezet nyújtott neki.

- Kösz a tanácsot!

- További szép estét!- búcsúzott.

- Viszlát!- feleltük egyszerre Markkal.

- Majd én kikísérlek!- ajánlkozott Ed bácsi. Gyors léptekkel szelték keresztül a termet. Megvártam, amíg kiléptek az ajtón, majd odafordultam Markhoz.

- Tegezik egymást?- kérdeztem tátott szájjal.

- Amikor te elmentél, azonnal felajánlotta Noah!- felelte Mark.

- Ez csodálatos!- ujjongtam. Ed bácsi pár percen belül visszatért és fáradtan ült le mellém.

- Mark, kérhetek egy whiskyt?- kérdezte sóhajtozva.

- Tessék főnök!- csúsztatta oda neki az éltető nedűt. Azonnal felhajtotta és azonnal jelezte, hogy újra töltést kér.

- Elfáradtál?- kérdeztem viccelődve.

- Noahnak nagyon tetszett az előadásod, ezért megemelem a béredet!- mondta, nem is válaszolt a kérdésemre.

- Oh, köszönöm!

- Markot pedig felveszem utánpótlásnak! Ha nincs elég ember, akkor te ugrasz be. Jó?- fordult oda hozzá.

- Rendben főnök!- egyezett bele mosolyogva.