3 helyen egyszerre?

(A hibákért sorry, de nincs ki bétázza és én túl fáradt vagyok hozzá! Jó olvasást!)

Az ajkaink már majdnem összeértek, amikor valaki kopogott az ablakon. Ijedten sikoltottam egyet. Amikor a szemem ráfókuszált az ablaknál álló személyre azonnal rá ismertem. Megkönnyebbülten húztam le az ablakot.
- Jó estét fiatalok!- köszönt be Sam, a helyi rendőrfőnök. Kedves fickó volt. Egy időben sokat beszélgettem vele.
- Szia Sam! Mi újság?- kérdeztem kíváncsian. Mark csak némán ült mellettem.
- Csak érdekelt, hogy minden oké-e erre felé!- mondta minden sejtető mosollyal.
- Minden oké! Megnyugodhatsz!- mosolyogtam vissza.
- Rendben, akkor én megyek is! Lassan lejár a műszakom és még be szeretnék nézni Eddie-hez.
- Igen mi is indulunk nem sokára, mert apa lassan haza ér és nekem addigra már otthon a helyem.
- Apád már itthon van!
- Micsoda?- kérdeztem ijedten. Apa otthon van? Nekem annyi!
- Igen, de nyugi még ő is benézett Eddie-hez. Ha szeretnéd, akkor szóval tudom tartani egy darabig. Úgy is érdekelne, hogyan javult a labor biztonsági helyzete. – ajánlotta fel nevetve.
- Nagyon szépen köszönöm! Akkor mi most sietünk is haza! Jó éjt Sam!
- Jó éjt gyerekek!- integetett utánunk. Nagyon hálás voltam Samnek. Tudom, hogy mennyire unalmasnak tartja apa beszámolóit a laborról, de ő még is önszántából fog belemerülni a témába.
- Ő meg ki volt?- kérdezte szórakozottan Mark. Az utat figyelte, de közbe néha rám pillantott.
- Csak a helyi rendőrfőnök. Rendes tőle, hogy segít nekem!
- Ja persze! Milyen rendes!- gúnyolódott.
- Mi a bajod vele?
- Semmi! Csak pont rosszkor volt rossz helyen. Ha pár perccel később jön, akkor még jó is lett volna. – dörmögött az orra alatt. Ez most nem olyan méreg volt, mint ami az erdőben volt. Most olyan aranyos volt, ahogy zsörtölődött. Nevetnem kellett rajta. Észre se vettem, hogy haza értünk. Mark kipattant a kocsiból és átsétált hozzám. Némán álltunk egymással szemben.
- Valamit nem mondtam el neked!- mondta miközben lehajtotta a fejét.
- És mi lenne az?- kérdeztem gyanakvóan.
- Amikor elmentem az erdőbe lenyugodni, akkor hagytam egy üzenetet a lányoknak.
- Jaj, Mark ne kelljen mindent kihúzni belőled! Mond már, hogy mit üzentél!
- Csak azt, hogy ne várják meg, amíg haza megyek, mert nem állok jót magamért.
- Istenem! Hihetetlen vagy!- mondtam nevetve.
- Csak egy kicsit ijesztettem rájuk! Ez még nem bűn!
- Nem az!- helyeseltem és egy „jó éjt csókot” nyomtam az arcára.
- Köszönöm, hogy elviseltél ma este!
- Ez volt életem legjobb randija veled!- mondtam viccelődve.
- De hisz ez volt az első randink!- mondta szemrehányóan. De végül ő is nevetett.
- Most mennem kell! Apa hamarosan megjön, nekem meg már csörög a pizsamám.
- Holnap találkozunk!- köszönt el. Mosolyogva léptem át a küszöböt. Nagyon jó volt a ma este. Pár apró dolgot kivéve. Magam elé képzeltem, hogy Mark haza ér és leordítja a lányok fejét. És, hogy őszinte legyek nem érdekelt. Megérdemlik. Bár szerintem Mark túlságosan felfújta az ügyet, de nem volt szívem veszekedni vele. Tegye, amit jónak lát.
Reggel nyúzottan ébredtem. Az éjszaka nehezen tudtam elaludni. Vagy is nem! Amint befeküdtem az ágyba azonnal elaludtam. De a rémálmok nem kerültek el. Álomittasan fordultam a másik oldalamra még egy kicsit szundítani. Bár, ha így folytatom el fogok késni a suliból. Amikor megpróbáltam átfordulni egy kemény valamibe ütköztem. Tehetetlenségemben a szememet nyitottam ki. A látvány sokkoló volt. Egy test feküdt mellettem. A kócos hajtincsek az ég felé meredeztek. Egy halk sikoly hagyta el a szám.
- Ne sikonyálj létszíves!- morogta a test. Erre a hangra bárhol ráismerek!
- Alison? Mi az istent csinálsz te az én ágyamban péntek reggel?- kérdeztem mérgesen.
- Megkérhetnélek, hogy ne kiabálj. Szétmegy a fejem, de te nem segítesz azzal, ha lekiabálod a helyéről. Köszönöm!
- Térj már magadhoz és mondj valamit!- parancsoltam rá most már suttogva.
- Adj egy percet, hogy magamhoz térjek!- emelte fel az egyik ujját a paplan közül. Nem szóltam semmit csak sóhajtva szálltam ki az ágyból. A reggeli sokk után már nem volt kedvem visszaaludni. Inkább lementem a konyhába, ahol felpakoltam egy tálcát rengeteg kajával. Reggelente Alisonnak hatalmas étvágya van! Szerencsém volt már kitapasztalni. Lassan lépkedtem felfelé a lépcsőn. Amikor benyitottam a szobámba Alison már felült és a fejét masszírozta. Mostanában nagyon sokat fájt a feje. Talán el kellene küldenem orvoshoz.
- Tessék, te szerencsétlen!- tettem le elé a tálcát.
- Miért nem emlékszel semmire?- kérdezte teli szájjal. Azonnal neki esett a rántottának.
- Mire nem emlékszem?
- Arra, hogy amikor haza jöttél, én ugyan itt feküdtem és kérdezgettelek. De te oda se figyeltél. Befeküdtél az ágyba, és el is aludtál. Még arra se ébredtél fel, hogy oldalba rúgtalak! Ijesztő voltál. Mint egy zombi!- mire befejezte a mondandóját belapátolta a rántottát és a pirítósnak látott neki.
- Én ilyenre nem is emlékszem!
- Na látod, én is ezt mondom!
- De kérdésemre még mindig nem válaszoltál! Mi az istent csinálsz te az én ágyamban péntek reggel?- ismételtem önmagam.
- Gondoltam saját kézből értesülök a tegnap esti eseményekről. Talán baj?
- Nem, nem baj! Csak a frászt hoztad rám!
- Sajnálom! Legközelebb addig rugdoslak, amíg fel nem kelsz! Így már jobb lesz?- kérdezte gúnyosan.
- Igen, az jobb lesz!- tettem csípőre a kezemet. Fájdalom nyílalt az oldalamba. Hirtelen odakaptam a kezemet. Amikor felhúztam a pólót egy hatalmas nagy zöld foltot vettem észre.
- Talán egy kicsit erősen rúgtam beléd!- állapította meg Alison viccelődve.
- Gondolod?
- Sajnálom!
- Semmi gond! De tényleg nagyon fáradt lehettem, hogy ha még téged se vettelek észre. – jelentettem ki.
- Igen, valamiben nagyon kifáradhattál!- húzta fel az egyik szemöldökét barátnőm.
- Kezdesz az idegeimre menni, már most korán reggel. Ne feszítsd túl a húrt. – fenyegetőztem.
- Ok, ok! Meg se szólalok! Nagyon morcos kedvedben vagy!
- Hát nem is tudom! Egy horkoló testtel ütközök össze ébredésem után pár perccel. Te, hogy éreznéd magad?
- Nem is horkolok!- nyújtotta ki felém a nyelvét. Mindketten elkezdtünk nevetni. A továbbiakban viszont sietnünk kellett, ha nem szerettünk volna elkésni. Villám gyorsan zuhanyoztam és öltöztem fel. Mire észbe kaptam már Mark állt az ajtóban.
- Készen vagytok? – kiabált fel a lépcsőn. Ma viszonylag könnyebb volt a nap. Már senki se volt otthon rajtunk kívül. Frankinek újra reggeli edzése volt. Apa pedig valószínűleg már hajnalban elment dolgozni. Mark otthonosan lépkedett fel a lépcsőn egyenesen a szobám ajtajáig.
- Nem, nem vagyunk kész!- kiabáltam ki a csukott ajtón keresztül. Éppen ruha válság volt. Nem volt mit felvennem. Alison egyik fekete pólót se találta megfelelőnek. Egy szál melltartóban álltam a szoba közepén és dirigáltam Alisonnak, hogy mit vegyek fel. Mark valószínűleg érdekes párbeszédnek lehetet fültanúja. „Ne Alison, ahhoz ne nyúlj hozzá” vagy éppen a „Ez nagyon ronda” vagy a „Túl rövid és ribis”. De volt pár halk sikítás is, amikor ránk zuhant egy adag ruha a szekrény tetejéről.
- Lányok jól vagytok? El fogunk késni!- kiabált be pár perc után Mark. De mi még egyáltalán nem voltunk kész. Nem is reagáltunk kérdésére.
- Ebben nem megyek ki! Mit fog rólam gondolni? Ne merd rám adni Alison Johnson! Többet nem alszol itt hétköznap. Kiborítasz!
- De ez nagyon is szexi. Vedd fel ezt! Hát nem is fogok itt aludni! Nem fogsz egy sima fekete pólót felhúzni! Vedd már észre, hogy van egy pasid! Ne legyél ennyire csőves!
- Ne kiabálj az ég szerelmére! Itt áll az ajtó előtt és valószínűleg mindent hall! Szóval fogd már be! És nem érdekel, akkor is ezt veszem fel, ha törik, ha szakad! Nem fogok rózsaszín izékba öltözni. Jó hogy nem adod oda azokat a göncöket, amiket a tegnap a sárkányok választottak nekem!
- Csssssssssss!- fogta be a számat hirtelen Alison. Ekkor jutott csak eszembe, hogy ezt valószínűleg Mark is hallotta.
- Hát jókor jut eszedbe a cssssssssss!- mérgelődtem, amikor leengedte a kezét.
- Lányok hallok mindent!
- Sajnálom!- kiabáltam ki. Ez annyira megalázó volt!
- Semmi gond, de már csak 20 percünk van beérni az órára. – informált minket Mark. De Alison mintha nem is hallotta volna újra akcióba lendült. Megpróbálta rám erőszakolni azt a sárga dekoltált pólót, amit még tőle kaptam születésnapomra.
- Ha nem hagyod abba, én esküszöm, megverlek!- fenyegettem meg.
- Erősebb vagyok nálad!- nevetett bele a képembe. De a pólót még mindig a kezében tartotta. Kezdett nagyon felhúzni. Az ember lánya már nem is öltözhet kedve szerint. Felháborító. De még mielőtt olyat tehettem volna, amit később megbántam volna Mark nyitott ránk. Érdekes kép tárulhatott a szeme elé. Én egy száll melltartóban és farmerban és Alison, amint a pólót akarja áthúzni a fejemen. Ezen a képtelen helyzeten nevethetnékem támadt. Markban viszont volt annyi udvariasság, hogy a szeme elé tette a kezét és úgy beszélt hozzánk.
- Gondoltam most már be kell jönnöm megnézni, hogy mit csináltok. Nem akartam, hogy vér folyjon. – magyarázta mosolyogva. A szeme előtt tartott kezét néha kinyitotta és éhes pillantással méregetett. Kirázott tőle a hideg.
- Jó de most, hogy meggyőződtél arról, hogy nincs semmi baj, már kimehetnél innen.
- Ja persze! Ok! A kocsiban megvárlak titeket!- értett egyet bólogatva.
- Mindjárt megyünk!- győzködte Alison miközben kifelé taszigálta az ajtón. Nagyon kínos volt. Ezt sose bocsátom meg magamnak. Ennyi eszem is csak nekem lehetett.
- Ez nagyon gáz volt!- sóhajtottam fel, amikor Alison visszatért.
- Láttad, hogy nézett? Még a nyála is folyt!- cincogta Al a visszafojtott nevetéstől.
- Láttam!- válaszoltam mosolyogva. Mind a ketten egyszerre nevettük el magunkat.
- Legalább ma jól indult a napja!- magyarázta lelkesen.
- Nekem viszont felállt a szőr a hátamon. Kirázott tőle a hideg!
- Ne legyél már ilyen! Nyugi van! De most már tényleg menjünk, mert baj lesz!
- Jól van!- hagytam rá. Legyőzötten léptem ki a szobámból a sárga pólóban. Alison akarata érvényesült, nem tehettem ellene semmit. Némán ültem be Mark mellé a kocsiba. Ő viszont széles mosollyal köszöntött.
- Kezdjük előröl a napot! Jó reggelt!- köszöntött újra és egy puszit nyomott az arcomra.
- Jó reggelt!- üdvözöltem én is boldogan. Ez jó ötlet volt. Remélem, nem vár majd magyarázatott a reggeli műsor miatt.
- De egy valamit nem értek!- egy érdekes kérdés jutott eszembe.
- Mit?- fordult felém kíváncsian. Már a suli felé autóztunk.
- Honnan tudtad, hogy Alison ott van nálunk?- na jó kimondva elég hülyén hangzott.
- Alison felhívott reggel és megkérdezte, hogy nem zavarna-e, ha ő is velünk jönne!- válaszolta váll vonogatva. Nem szóltam semmit, csak némán fordultam hátra. Mérgesen pislogtam Alisonra. Nem szólt semmit, csak mosolyogva integetett a hátsó ülésről. Egyszer úgy is megfujtom ezt a lányt. Nem nagyon hiszem, hogy megéri a kampány végét. Mérgesen csaptam be a kocsiajtót, amikor megérkeztünk. Conor már ott várt minket a parkolóban. Mosolyogva figyelte, ahogy halkan, suttogva mormolom kedvese fülébe a fenyegetéseimet.
- Mit csináltak már megint? – fordult Mark felé nevetve.
- Hát majdnem összeverekedtek egy póló miatt! Hallanod kellett volna! Nagyon vicces volt, ahogy győzködték egymást!- nevetett vele együtt Mark is.
- Azt el tudom képzelni! Jól szórakoztál?
- Igen! „Ne Alison, én ezt nem veszem fel! Na de Emma ez nagyon szexi! Pont neked való!”- utánozta Mark a veszekedésünket. Vagy is csak próbálta utánozni. Mérgesen böktem oldalba miközben az iskola felé sétáltunk.
- Szerencséd, hogy tegnap olyan finom volt a vacsora!- néztem rá mérgesen, de közben mosolyogtam.
- Ennek örülök!- mosolygott vissza és megfogta a kezemet. Szerencsénk volt, mert nem késtünk el az óráról. Pontosak voltunk. A nap folyamán többen is megdicsérték a pólómat. A menza felé tartva Greg, a foci csapat kapitánya jött velünk szembe mosolyogva.
- Emma! Nagyon jól áll neked a sárga, tudsz róla?- kacsintott rám.
- Kösz Greg!- feleltem neki mosolyogva. Mark pedig az orra alatt mormogott valamit. Nem értettem pontosan, de ezzel kapcsolatban lehetett. Engesztelésül nyomtam egy puszit az arcára. Mosolyogva fordult felém egy újabb pusziért. De Alison megzavart minket. Hangosan köszörülte meg a torkát és jelentőség teljesen nézett a pólómra.
- Nem fogom neked megköszönni, hogy reggel rám erőltetted azt a göncöt. – jelentettem ki.
- Pedig jobban tennéd! Lásd be, hogy neked nagyon is jól állnak a színes ruhák!
- Ezt a teóriát én se cáfolom!- szólt közbe Mark. Egy huncut mosoly kíséretében suttogott a fülembe.
- A kék melltartó nagyon is jól áll neked!- suttogta. Ettől teljesen elpirultam. Szóval nem kerülhetjük el a reggeli témát. Sietve igyekeztem leülni egy asztalhoz a menzán. Kerültem Mark tekintetét. Inkább a fonnyadt salátámat - amit ebéd gyanánt vettem magamnak- tüntettem ki figyelmemmel. Egyáltalán nem voltam éhes, ezért csak szurkáltam a villával. Egy torok köszörülésre lettem figyelmes, először azt hittem megint Alison szórakozik. De a biztonság kedvéért felnéztem az ebédemből. A látvány egyenesen sokkolt. Angela és Ashlee állt előttem. Az előbbi kínosan feszengett, míg az utóbbi lezseren csavargatta a haját. Fogalmam se volt mit akarhatnak. Lehet, hogy most nyíltan mondják a szemembe, hogy nem kedvelnek? Gyorsabban kezdtem el venni a levegőt.
- Sziasztok!- köszönt kedvesen Angela. Alison hallhatóan szisszent fel. Mérgesen néztem rá.
- Szia!- köszöntöttem mosolyogva. Remegő kezeimet az asztal alá rejtettem.
- Én… és … Ashlee!- itt az említett mérgesen nézett rá Markra. Tényleg elbeszélgetett velük?
- Mi bocsánatot szeretnénk kérni! Szeretném, ha azt a tegnapi dolgot elfelejtenénk. Kezdhetnénk előröl?- nézett rám bocsánatkérően. Ebben a helyzetben azonnal Mark jutott eszembe. Tegnap ő is így nézett rám. Nem tudtam Angelára se haragudni, mert túlságosan hasonlított Rá! Ashlee viszont nem tartozik ebbe a kategóriába. Ő még mindig gyűlölt engem!
- Persze! Felejtsük el!- mondtam lezseren. Jobbnak láttam, ha nem mutatom ki az igazi érzelmeimet. Angela
boldogan ugrált oda hozzám. És egy hatalmas mosoly kíséretében borult nyakamba. Meglepődve ugyan de viszonoztam az ölelést. Alison és a többiek tátott szájjal követték figyelemmel az eseményeket. Egyedül csak Mark vigyorgott.
- Nagyon örülök, hogy rendeződtek a dolgok!- mondta búcsúzóul a lány. Miközben elsétált oldalba lökte ikertestvérét. Ashlee fel nézett ugyan, de csak Markot tűntette ki figyelmével. Mintha valami engedélyre várt volna. És meg is kapta, Mark nagyot bólintott.
- Sajnálom!- szűrt a fogai között Ashlee.
- Semmi gond!- na persze, semmi gond! De mi a francért nem kedvelsz? Kérdeztem saját magamban.
- Mehetek?- nézet esdeklően öccsére.
- Végeztél?- kérdezte vigyorogva.
- Tud, hogy hol a határ!- feleselt vissza mérgesen.
- De ez fordítva is igaz!
- Elegem van belőletek!- suttogta mérgesen Ashlee és már el is viharzott. Hát ez félelmetes volt.
- Hát szerintem jól ment!- töprengtem el hangosan.
- Szerintem, mehetett volna simában is!- fogta meg a kezemet Mark. Nyugtatólag rámosolyogtam.
- Én inkább nem szólók semmit!- fejtettem ki Alison is a véleményét. Válaszként csak összenéztünk Markkal és nevettünk. Nem is Alison lett volna, ha nem szól bele.
- Most mik röhögtök?- kérdezte morcosan.
- Boldogok vagyunk!- ölelte át a vállamat Mark. Éppen egy csókkal akartam helyeselni, amikor el kezdett rezegni a telefonom az asztalon. Örült táncba kezdett jelezve, hogy valaki engem keres. Boldogan nyúltam érte.
- Azt a büdös… - mérgelődtem, amikor a hívó fél nevére esett a pillantásom. A kezdeti jó kedv azonnal tovaszállt.
- Ed bácsi az!- kommentáltam a többieknek is. Alisonék azonnal értették haragom, de Mark nem volt tisztában a névvel járó gondokkal.
- Eddie Newton a nagybátyám. És ha hívni szokott, akkor az azt jelenti, hogy dolgoznom kell menni!- hadartam el magyarázatként. De azt már nem vártam meg, hogy Mark feltegye a kérdéseit! Sietve kaptam fel a telefont.
- Hello! Ed bácsi! Mi újság?- kérdeztettem mosolyogva. Alison velem szembe artikulálva osztotta meg velem, hogy ennyire nem kell erőlködnöm, hiszen Ed nem láthatja a mosolyomat. A megvilágosodás után azonnal lehervasztottam a mosolyomat. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy mennyire hülye dolgokat teszek! Hihetetlen vagyok! Aztán eszembe jutott, hogy inkább a bácsikámra kellene figyelni.
- Ne haragudj! Nem hallottam tisztán! Megismételnéd?- füllentettem.
- Ma be kellene jönnöd dolgozni, mert Katy beteget jelentett. És pincérből is kevés van, szóval, ha szólnál Alisonnak és Conornak, azt megköszönném!- recsegte bele a telefonba.
- Ma este? Nem hiszem, hogy ráérnének, de megkérdezem őket!
- Akkor a szokásos időben gyere! Már szóltam Lesnek! Neked nincs több dolgod, csak varázsold el az embereket! Ja és holnap akkor meg a rendes műszak is rád vár! Emma kérlek, holnap nagyon tegyél ki magadért. A bárnak új szponzort szereztem, de kíváncsi lenne az énekesre is. Én azonnal rád gondoltam, hiszen jobb vagy, mint Katy.
- Ez kedves tőled, köszönöm szépen! Ja, de ma táncom lesz, szóval lehet, hogy pár percet kések. Mond Lesnek, hogy kezdje el nélkülem. Egy kis bevezetőt! Oké?- kérdeztem félénken.
- Hát persze Kislány! Na akkor hagylak tanulni! További szép napot Csillagom!- köszönt el.
- Neked is Bácsikám!- tettem le szomorúan a telefont.
- Na mi van?- kérdezte kíváncsian Alison.
- Ráértek ma pincérkedni?- tértem azonnal a tárgyra.
- Az attól függ!
- Én is műszakban leszek, nyugi!- biztosítottam őket egy fintor kíséretében.
- Na jó benne vagyok!- egyezet bele Conor. Al véleményét már meg se vártam. Mindig Conorral van, szóval az ügy lezárva.
- A kis Danny beteg?- kérdezte szomorúan Al.
- Nem, most kivételesen Katy beteg!
- Jaj kislány! Akkor ma te be vagy táblázva rendesen!
- Hát, ja!
- De ezért az edzést megtartod ugye?- kérdezte ijedten Alison.
- Persze, hogy megtartom! 3-ra ott vagyok!- biztosítottam mosolyogva.
- Egyáltalán nem vagyok képben!- jelentette be durcásan Mark. Szegényt teljesen kihagytam.
- Sajnálom! Már mesélem is!- fordultam felé. De előtte még csíptem egy kicsit a pizza szeletéből. Mosolyogva tolta elém az egész tányérnyi kaját.
- Na szóval! Én Ed bácsi bárjában dolgozok, mint énekesnő! Na jó ez túlzás, hogy énekesnő. De jobb szót nem találtam rá!- kacarásztam zavartan. Megint a sok hülyeségem! Istenem!
- Az érettségi idejére felvett mellém egy kisegítőt. A tanulás miatt. Egyébként minden este ott szórakoztattam a népet. Katy a beugró. Felváltva dolgozunk, de néha megbetegszik a 3 éves kisfia. Ilyenkor én ugrok be helyette. De ezek nem valami jók, hiszen azonnal kell mennem és még a hangomat se tudom bemelegíteni és Lessel se tudok gyakorolni. Na mindegy ez nem lényeg! Alison és Conor néha besegít a két pincér mellett. Ez a mai este azért is rossz, mert ma táncórám is van! Nehéz összeegyeztetni a kettő dolgot. Sőt a tánc borzalmasan leszív, teljesen lefáradok. Utána lenyomni még 2és fél óra műszakot nem valami jó dolog. Teljesen hulla leszek. És holnap is én vagyok beosztva. És még azzal is nehezíti a dolgomat, hogy elhívta a szponzort. Fel kell lépnem egy öltönyös majom előtt. és persze, ha már itt tartunk, akkor holnap reggel be kell gyakorolom egy új számot Lessel. Hiszen a régi műsor már teljesen unalmas!- fejeztem be egy sóhaj kíséretében. Adtam neki pár percet, hogy feldolgozza a hallottakat.
- Na és Alison milyen edzésről beszél?- kérdezte végül. Láttam rajta, hogy már csak ezt nem tudta helyre rakni.
- A táncra gondoltam! Emma tartja a táncórákat, amióta a tanár beteget jelentett. És, azt kell mondjam, hogy nagyon jó tanár lett belőle. Imádom az óráidat!- mondta mosolyogva Alison.
- Én is nagyon élveztem őket!- szólt közbe Conor is.
- Nagyon köszönöm srácok! Ez sokat jelent, bár szerintem nem vagyok annyira fantasztikus.
- Ezt majd én ma eldöntöm!- mondta Mark magabiztosan.
- Na nem! Abból nem eszel! Nem jöhetsz be!- jelentettem ki.
- De miért?- kérdezte Alison és Mark egyszerre.
- Mert most nem tartunk fiúknak táncot. – ködösítettem.
- Emma!
- Nem és kész! Téma lezárva!- jelentettem ki. Nem szóltak semmit, de láttam Markon, hogy esze ágában sincs lezárni ezt a témát.
- Te is táncoltál?- kérdezte terelés képen Conort.
- Még most is táncolok, csak más időpontban. Külön választották a táncosokat!- magyarázta.
- Neked is Emma a tanárod?
- Néha! Felváltva dolgoznak Bob-bal.
- Bob?- nézett rám kíváncsian. Féltékeny! Ez annyira jó érzéssel tőlt el!
- 60 éves koreográfus!- sietett a segítségemre Alison.
- De nagyon jó képű! Nagyon bejön. Régen ő volt a nagy Ő!- ugrattam Markot.
- Tényleg?- fordult felém. Játékosan megütöttem a mellkasát és megfogtam a tarkóját, hogy közelebb húzzam magamhoz. Ajkam éppen, hogy csak megízlelhette az övét, mert a hangos bemondó félbe szakított.
- Emma Newtont és Mark Stanlyt hívatják a tanári szobába. Sürgősen!- recsegte be a portás.
- Mit csináltál?- kérdeztük egyszerre a másikat megdöbbenve.
- Semmit!- jött a válasz ismételten egyszerre.
- Menjetek már!- szólt ránk Al. Gyorsan felálltunk és sietve hagytuk el a menzát. Biztos voltam benne, hogy
engem anya hív, de Marknak minek kell jönni?! Nem tiszta! De ha anyámon múlik úgy is kiderül.
- Anya lesz a hunyó!
- Valamiért én is arra tippeltem!- mondta nevetve. És ez be is igazolódott, amint ráfordultunk a tanári folyosójára. Anya már kint várt minket.
- Szerbusztok!- köszönt fülig érő mosollyal. Ebből baj lesz! Már érzem!
- Jó napot Mrs. Newton!- mondtuk kórusban. Ezen már elmosolyodtunk. Nagy az összhang!
- Nem is tudom, hol kezdjem!
- Az elején!- tanácsoltam nevetve.
- Lebuktatok!- mondta fintorogva.
- Bővebben!- kértem ijedten. Vajon mit ért ez alatt?
- Apád tegnap látta, hogy megjöttök. Na meg persze mindjárt tudta, hogy van valami. Azonnal rájött, amikor Sam a laborról kezdett el kérdezősködni! Hazafelé látta, amikor ti kint enyelegtek. És úgy döntött, hogy ma meg szeretné ismerni Markot.
- Na ne!- döbbentem le.
- Mark! Megtisztelnél minket, ha ma nálunk vacsoráznál!- fordult felé. Az én kijelentésemet elengedte a füle mellett.
- Örömmel teszem!- válaszolt. Nekem végem, de nem is vacsora miatt. Hogy legyek ott mindenhol? Táncon, munkában és vacsorán leszek egy időben! Jézusom! Legszívesebben a falba vertem volna a fejem. Ennyire szerencsétlen napot kívánni se lehet!
- Akkor találkozunk este 6-kor nálunk!- köszönt el anya. Amikor becsukódott az ajtó én azonnal teljesítette is az előbbi kívánságomat. Odaléptem a falhoz és gyengéden lefejeltem. Mark mögém lépet és finoman maga felé fordított.
- Mit csinálsz?- kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Egy csődtömeg vagyok!
- Dehogy vagy az!
- De! Meséld el nekem, hogy leszek ma három helyen egyszerre?
- Megoldjuk! Ne aggódj!- simogatta meg az arcomat. Érintése valamelyest lenyugtatott.
- Köszönöm!
- Sose köszönd!- mondta és egy ellenállhatatlan mosolyt villantott felém. Azonnal elolvadtam tőle.