A piknik! Vagy még sem?

- Persze! 2 perc és ott vagyok!- mondta és már meg is szakadt a vonal.


Sírva rogytam le az ágyra. A kiválasztott ruhámtól meg egyenesen elfogott a hányinger. Rózsaszín? Jézusom! Sokáig csak bámultam a rikító ruha kollekciót, aztán pár perc után elöntött a düh. Mérgesen kaptam fel a göncöket és hajítottam el az ajtó felé. Ebben a pillanatban lépet be a szobába Alison. A repülő ruhák pedig pont fejbe találták.

- Én is szeretlek!- mondta gúnyosan, miközben szemügyre vette a textil kupacot.

- Ne is kérdezd!- mondtam szipogva arckifejezését látva. Ezek a ruhák még neki is meredekek lettek volna. Nem is tudtam, hogy vannak ilyen ruháim!

- Áttértél a rózsaszínre?

- Nem!

- Akkor ezt mivel magyarázod?- kérdezte nevetve és meglengette a pink pólót.

- A sárkányok voltak!

- Kik?

- Mark nővérei.

- Micsoda? Mit kerestek itt? És mi jogon pakolták ki a szekrényedet? Én erről miért nem tudtam?

- Egyszerre csak egyet! És ez nem vicces! Szörnyen érzem magam!- vágtam közbe mérgesen.

- Mesélj el mindent!- ült le mellém az ágyra barátnőm. Hálás voltam neki, hogy mellettem van.

- Mark randira hívott ma este. Telefonon beszélgettünk és megkérdeztem tőle, hogy mit vegyek fel. Ashlee kikapta a kezéből a telefont, és azt mondta, hogy segít, mivel hallotta, hogy nem értek a divathoz! Ez még csak elment. De a többi már kiborított. Már a nappaliban fikázta a házunkat utána, pedig a szobámat is. Nagyon nem kedvelnek. Elküldtek fürödni és hajat mosni. Én a fürdőből hallgatóztam, hogy mit beszélnek ide kint. – suttogtam. Újra felidéztem magamban a kihallgatott párbeszédet.

- Na és mit hallottál?- kérdezte sürgetően Al. Szó szerint elmondtam neki mindent.

- Azok a kis… - mérgesen pattant fel az ágyról.

- Mikor mondod el Marknak?

- Semmikor! Még csak az kéne!- válaszoltam felháborodottan.

- Titkolni akarod?- kérdezte hitetlenkedve.

- Nincs más választásom! Ha ki akarok tartani mellette, akkor el kell tűrnöm mindent.

- Nem lehetsz ekkora nyuszi! Állj oda Mark elé ma este és meséld neki is el!- buzdított.

- Nem lehet! És nem is akarom! Lépjünk túl ezen! Nem fogom Marknak említeni!

- Nem értelek, de nekem mindegy. De ha egyszer fültanúja leszek egy ilyennek, akkor én kérem meg Markot, hogy állítsa le őket!- fenyegetőzött Al.

- Köszönöm, hogy vagy nekem!- öleltem át. A tükörbe nézve egy szörnyet láttam. A smink elfolyt és a szemeim is fel voltak dagadva. Ijesztő volt.

- Ezt tegyük helyre és keressünk valami normális ruhát neked!- tanácsolta mosolyogva.

- Rendben!- egyeztem bele szívesen. Pár perccel később újra a székben ültem és a hajamat fésülő Alisont bámultam a tükrön keresztül. Most figyeltem csak meg az öltözékét. Egy elnyűtt, régi tréning gatya és egy ujjatlan kis felső volt rajta. Ismertem már ezt az összeállítást. Conorral maratoni mozizásra készültek otthon. Én meg csak úgy megzavartam őket. Milyen hülye vagyok!

- Sajnálom!- mondtam szem lesütve. Ennél jobban már nem is szégyellhetném magam.

- Mit is? Hogy elrángattál egy uncsi foci meccs elől? Már majdnem elaludtam a tv előtt!- mondta nevetve, és az utolsó simításokat készítette el a hajamon.

- Nem kellett volna csak így átrángatnom téged!

- Semmi gond! Conor is jött! Épp lent nézi Frankivel a tv-t. Őt is érdekelte, hogy mi akasztott ki ennyire, de inkább nem jött fel.

- Conor is itt van?- kérdeztem elképedve.

- Persze! Aggódik érted, kicsi lány! És tudod mostanában milyen örült gondolataim vannak?

- Ki vele!

- Ha egyszer én meg ő házasok leszünk, akkor a mi gyerekeinkért is így fog aggódni, mint a fogadott húgáért? De még abban se vagyok biztos, hogy megkéri a kezemet! Mit csináljak? Állandóan ezek járnak az eszemben! Segíts nekem!- nézett rám kérlelően.

- Te menthetetlen romantikus vagy!- mondtam neki nevetve. De folytattam tovább, mert nem nevetett velem együtt. Talán tényleg ennyire foglalkoztatja a jövő?

- Biztos vagyok benne, hogy Conor veled képzelte el a hátra levő életét. De azt azért tartsd észben, hogy ő is férfi. Neki ez nem megy olyan gyorsan. Nem sokára összeköltöztök, onnantól pedig egyenes út vezet a házassághoz a ti esetekben. Ne kapkodj el semmit és megkapod, amit kívánsz! Az életénél is fontosabb vagy neki! A gyerekkérdésben meg semmi kétség, hogy Ő lesz a világ legjobb apukája!- mondtam mosolyogva. Alison szemében könnycseppek gyűltek fel.

- Köszönöm! Reménykedek benne, hogy minden úgy lesz, ahogy te mondtad!

- Ezer százalék drágám!- öleltem át. A könnyek már az én szememből is eleredtek. Újra!

- Na de ne sírjuk, mert neked még meg kell csinálni a sminkedet. Lassan fél nyolc és még sehol se vagyunk, mert állandóan lelkizünk!- tolt el magától Al, és elindult a szekrényem felé. Amíg én megcsináltam a sminket, addig ő a ruhásszekrényemet túrta fel.

- Neked csak fekete ruhád van?- kérdezte pár perc után most már harmadszorra.

- Már mondtam kétszer, hogy a legtöbb fekete, de van szürke és fehér is. Ne legyél már ennyire ilyen! Ott van egy rakás ruha, és te nem találsz egy normálist.

- Na és ez? Hogy tetszik?- emelt fel egy nagyon dekoltált koktél ruhát.

- Nem!

- Ez?- majdnem ugyanaz a szabású fehér ruha következett. Talán ez nem volt annyira dekoltált.

- Nem. – mondtam egy kis gondolkodás után. De ez a kis szünet elég volt neki, hogy rájöjjön.

- Neked is tetszik! Szóval akkor ez marad és nincs vita!- fektette le a ruhát az ágyamra. Nem szóltam semmit, csak egy hatalmasat sóhajtottam. Pár perccel később én is végeztem!

- Gyönyörű vagy!- jött be Conor a szobába.

- Köszönöm! Mindent köszönök!- öleltem át boldogan.

- Nincs mit hugi!

- Na és milyen volt a meccs?- kérdeztem kíváncsian. Legalább jót mulatott az este?

- Hát vesztettünk, de Franki keresett 5 dollárt!

- Fogatattok?

- Aha, csak most én vesztettem. – válaszolta nevetve. Egy perccel később megszólalt a csengő. Megjött Mark!

- Sok szerencsét!- suttogta a fülembe Conor.

- Meg lesz!- mosolyogtam rá és elindultam lefelé a lépcsőn. Már hallottam Mark hangját a nappaliból. Remeget a lábam, azért imádkoztam, hogy le ne esek a lépcsőn. Az lenne csak a ciki!

- Mondd el neki!- húzott vissza a könyökömnél fogva Al.

- Nem leszek árulkodós kis iskolás!

- A saját dolgodat könnyítenéd meg vele. – suttogta.

- Nem mondom el neki, de ha nyíltan rákérdez, akkor hazudni se fogok neki!- jelentettem ki erélyesen.

- Jól van! Ez a te döntésed!

- Igen az enyém! Jól mondod!

- Emma kész vagy?- hallottam meg Mark hangját. Mélyen beszívtam a levegőt, hogy kellő képen ellazuljak. Ezután elindultam lefelé a lépcsőn. Újra!

- Káprázatosan nézel ki!- bókolt Mark szájtátva.

- Te is!- öleltem át. De valóban jól nézett ki. Szexi volt. Egy farmert, fehér pólót és egy fekete zakót vett fel.

- Éjfélre itthon legyél hamupipőke!- törte meg a csodás pillanatot Franki.

- Mit zagyválsz már megint?- kérdeztem mérgesen.

- Anya már egyszer itthon volt, de mindjárt el is ment a tanácsgyűlésre. Előtte viszont még elmondtam neki, hogy hova készülsz. Ő üzeni, hogy 10-re itthon legyél. Apa fél 11-re várható és te is tudod mi lesz akkor, ha te még nem vagy itthon!- mondta minden sejtetően flúgos kisöcsém. De végül is teljesen igaza volt. Kitörne a III. világháború. És ez senkinek se lenne jó.

- Értettem!- morogtam.

- És ti Alison? El lesztek Emma nélkül?- kérdezte nevetve Mark. Al és párja fent ült a lépcső tetején abban a hitben, hogy onnét nem látja őket senki. Mi viszont pont rájuk láttunk!

- Mi? Hát persze, hogy elleszünk! Majd eljátszogatunk Frankivel!- mondta Alison fülig pirulva.

- Mi vagyok én? Óvodás?- kérdezte ingerülten Franki. Ezen, mi csak jót nevettünk Markkal. Kifelé tartottunk, amikor Alison még egyszer utánam szólt. Pedig nem kellett volna.

- Emma! Gondold át, amit mondtam. Mindenkinek könnyebb lenne úgy!- mondta jelentőségteljes hangnemben. Én inkább viszont nem reagáltam rá semmit.

- Viszlát!- búcsúztam miközben vissza se fordultam. Becsukódott mögöttem az ajtó és nekem visszatért a remegés a lábamba. Odaléptem Markhoz és átöleltem.

- Ezt miért kapom?- kérdezte nevetve, de még szorosabban húzott magához.

- Hiányoztál!- eszembe jutott a nélküle eltöltött délutánom. Kirázott tőle a hideg.

- Te is nekem! De ennyire rossz volt az ikrekkel?- kérdezte nevetve. Nem is sejti mennyire fején találta a szöget. Tartom magam az eredeti tervhez, nem mondok neki semmit, hacsak nem kérdez rá nyíltan.

- Tűrhető volt!- mondtam fintorogva. A végén viszont én is elnevettem magam, hogy Mark viccnek gondolja.

- Én is valahogy így tippeltem! Na de gyere. Ha 10-re haza kell érned, akkor sietnünk kell!

- Miért? Hova viszel? Alaszkába?- puhatolóztam nevetve.

- Egy kicsit közelebb, de nem árulók el többet!- mondta és az autója felé húzott. 10 perc kocsikázás után ismerős terepre ismertem rá. Mark a kilátóba visz. Imádtam ezt a helyet. Ha tehettünk Alisonnal és Conorral mindig ide jöttünk piknikezni. Remélem Mark is ezt tervezi.

- Megjöttünk!- jelentette ki mosolyogva.

- Jaj! Ez csodás ez a hely!

- Nem ismerted eddig?- kérdezte döbbenten.

- Nem!- gonoszkodni volt kedvem. Hadd élvezze ki a pillanatot.

- Hát ez nagyon jó!

- Vagy várj csak! Ez nem az a kilátó féleség, ahova minden hónapban kijövünk piknikezni a srácokkal?- kérdeztem körbe pillantva. De nem sokáig bírtam nevetés nélkül.

- De egy gonosz boszorkány vagy te, Emma Newton!- morogta Mark miközben magához húzott. Egy hosszú pillanatig csak bámultunk egymás szemébe. Majd egy érzéki csókba forrtunk össze. A várt hatás most se maradt el. Megszűnt körülöttünk a világ. Csak Mark létezett és ez nagyon megnyugtató érzés volt.

- Ezért kellett sietnünk?- kérdeztem egy kicsit kótyagosan a csók után.

- Ezért is!- mondta nevetve. Megfogta a kezemet és a piknik helyek felé kezdett el húzni. Szóval igazam volt. Piknikezni fogunk!

- Csak nem piknik?- faggattam tovább.

- Hogy te milyen kíváncsi vagy! Várd ki a végét!- morogta és még beljebb húzott az erdőben.